Tisztelt Tagtársak, Kedves Kollégák!
Ahogyan az a honlapon is olvasható, napokon belül, március 31-én véget ér a kedvezményes tagdíjfizetési időszak (ami az Alapszabályunk szerint azt jelenti, hogy utána már csak a teljes összegű tagdíj megfizetésével lehet megújítani a tagságot). Szeretném megköszönni mindazok kitartását, akik továbbra is vállalják, hogy Magyarország legnagyobb újságírószervezetének tagjaként szervezetten állnak ki saját maguk, kollégáik, illetve a szabad tájékozódás lehetőségével élni kívánó állampolgárok jogaiért, és szeretném azokat is a szövetségi tagság fenntartására, a kedvezmény igénybevételére biztatni, akik még nem döntöttek a jogviszonyuk fenntartásáról.
Ma Magyarországon a szabad újságírás fennmaradásának egyik legfontosabb garanciája – a szakmai tisztességükhöz ragaszkodó újságírók és szerkesztőségek mellett – a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Bár talán nagyotmondásnak tűnik, nem alaptalanul állítjuk ezt: annak a ténynek, hogy bizonyos, a nyilvánosság tereit tovább szűkítő kormányzati tervek (például a már egy évvel ezelőtt is „kulcsra kész” sajtókamarával kapcsolatban) még nem valósultak meg, egyértelmű oksági kapcsolata van azzal, hogy a MÚOSZ folyamatosan fellép az alkotmányban és a médiatörvényben szereplő, a sajtó kiegyensúlyozott működését garantáló szabályok betartásáért, és minden alkalommal jól hallhatóan szóvá teszi, amikor ezeket a törvényi előírásokat az illetékesek megsértik.
Nemzetközi kapcsolatainkat ugyanúgy felhasználjuk a sajtószabadság védelme érdekében – talán elegendő itt az amerikai ügyvivőnek a MÚOSZ székházában elmondott, a magyar médiapolitikát élesen bíráló beszédére, valamint az újságírókat védő szervezetekkel és személyiségekkel folytatott, a magyar médiahelyzet megismertetését szolgáló megbeszéléseinkre utalni –, mint a média nyilvánosságát. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a MÚOSZ az erejét, a – korántsem korlátlan, ám a jelenlegi helyzetben mégis sokat érő – befolyását kizárólag a tagságának köszönheti. Amikor megpróbálunk normákat felmutatni, törvényi előírásokat számon kérni, jogsértéseket korrigálni, semmi másra nem számíthatunk, csak a MÚOSZ-tagok szakmai tudására és szervezettségére.
Azzal is tisztában vagyunk, hogy a tagság nem csupán az érdekvédelemben vár el tőlünk eredményeket, hanem például az újságíróknak szóló szolgáltatások és kedvezmények területén is, hiszen egy kiszolgáltatott és kivéreztetett szakmáról van szó. Az elmúlt 12 hónap fontos vívmánya, hogy sikerült megoldani a MÚOSZ-tagok ingyenes szakorvosi ellátását, összeállt egy széles körű orvosdiagnosztikai kedvezményrendszer, és egy olyan megállapodást is tető alá hoztunk, amely az eddiginél sokkal kedvezőbb feltételű telefon- és internet-előfizetést tesz majd lehetővé. Azt gondolom azonban, hogy a szervezet elsődleges feladata az újságírás működési feltételeinek javítása, az újságírók érdekeinek, szakmai szempontjainak hatékony képviselete, ehhez pedig minél kiterjedtebb, a hivatásunkról hasonlóan gondolkodó tagságra van szükség.
Ezért – ismételten megköszönve azok áldozatvállalását, akik már döntöttek – kérem, hogy mindazon kollégáink, akik eddig valamilyen okból fontolgatták, hogy folytatják-e a tagsági jogviszonyukat, maradjanak velünk (élve a március 31-ig még kedvezményes lehetőséggel), és biztassanak erre másokat is a környezetükben annak érdekében, hogy amikor a választások és a kormányalakítás után, a bizonyára megváltozó politikai viszonyok között tárgyalóasztalhoz ülünk a kormányzattal a médiaszabályozás felhalmozódott problémáinak rendezése végett, akkor egy minél erősebb és egységesebb szervezet nevében léphessünk föl az egész szakma és az összes magyar újságíró érdekében.
Tisztelettel:
Hargitai Miklós
a MÚOSZ elnöke