Ahogy négy éve a legutóbbi tisztújításnál, most is lehetőség nyílik arra, hogy a MÚOSZ honlapján a hivatalossá vált elnökjelöltek megjelentessék programjukat. Az alábbiakban olvashatják őket.
ACSAY JUDIT
Nagyon köszönöm a megtisztelő elnöki jelölést. Elnöki programom nincsen, csak elnökjelölti van. Ahogy mondani szokták: a helyzet fokozódik. A hangulatos klubélet és az üdítő nyaralások szervezésén túl ma egyre felelősebb pozíció a MÚOSZ elnökének lenni. Sokasodnak a kihívások, és akár belátható időn belül sor kerülhet a hazai média EU-konform szabályainak kidolgozására. És akkor alapjaiban változik meg a lapjárás, és tényleg nem lesz mindegy, hogy ki képviseli a magyar médiát, az újságírást és persze a MÚOSZ-t annál a kerek (avagy szögletes) asztalnál, ahol a mi szakmánk remélhetőleg progresszív jövője eldőlhet. Bár nem szoktam elugrani sem a munka, sem a felelősségvállalás elől, ha egy adott feladatra tudok magamnál alkalmasabb személyt, akkor szívesen lépek hátrébb azzal, hogy természetesen mindenben támogatni fogom. Kérni fogom a tisztelt küldöttgyűlést, hogy fogadja el visszalépésemet Hargitai Miklós javára.
DÉVÉNYI ISTVÁN
Kedves Küldöttek, tisztelt Elnökjelöltek!
Belecsapok a közepébe: visszalépek a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöki jelöltségétől Kocsi Ilonát támogatva.
Az elmúlt napokban sokan megkerestek, hogy támogatnák, ha vállalnám az elnöki feladatot. Valamennyiük indoka az volt, hogy továbbra sem sikerült megújítani a MÚOSZ-t. Hogy kevés az aktív újságíró tag, és így a MÚOSZ nem tudja betölteni sem a szakmai, sem az érdekvédelmi feladatát, s hogy így a MÚOSZ-nak nincs se súlya, se érzékelhető szerepe a közéletben. A megkeresések száma elgondolkodtatott. Mégis úgy döntöttem, hogy a felkérés megtisztelő, de most nem vállalhatom. Mégpedig épp a MÚOSZ jövője miatt.
A MÚOSZ elnöki címe ugyanis, mint azt ti pontosan tudjátok, jelenleg arról szól, hogy melyik jelölt hány embert tudott küldöttnek bejuttatni, ki kit fog ilyen-olyan okból milyen pozícióra beszavazni. Ebbe a meccsbe kellett volna beszállnom úgy, hogy a kétezer-sokszáz fős szövetségből ténylegesen csupán a tagság töredéke vesz részt a választásban, és még a küldötteket jelölők közül is jó páran csak baráti, ismerősi, régi kapcsolatokbéli okokból mondtak igent valakire, pusztán azért, mert megkeresték őket.
Méltatlan szervezkedés ez. Újságírókhoz mérten pedig végtelenül szomorú is, hát hiszen épp a tisztaságért, őszinteségért, a kendőzetlen demokráciáért küzdünk, miközben odakint a megmaradásunkért, a puszta létünkért harcolunk.
Ugyanakkor, mint a leköszönő elnökség tagja, láttam, hogy Kocsi Ilona mindent megpróbált, hogy a MÚOSZ-t kiemelje a korábbi állapotából. Ez tiszteletre méltó. Azt is láttam, tapasztaltam, hogy elnökasszony sokat tett azért, hogy a MÚOSZ elméleti és valós keretei megteljenek élettel, tartalommal. Abban pedig, hogy a tihanyi üdülő kérdéses eladásából, sokak szerint elherdálásából származó bevétel nem jutott ebek harmincadjára, elnökként Kocsi Ilonáé a legnagyobb érdem. A befektetés sikeres volt, a vagyon nem csak megmaradt, de évről évre gyarapszik. Mindannyiunk nevében köszönet érte. És ott az újságíró-iskola is, amely hosszú-hosszú tetszhalott állapotából térhetett vissza, méghozzá nem kis sikerrel – jómagam, mint az egyik legnépszerűbb, az online-közéleti kurzus szakmai vezetője ezt félévről félévre személyesen tapasztalhattam. Hálás vagyok az élményért és a lehetőségért.
Kedves Kollégák!
Publicista vagyok, ezért hiszem, hogy érteni fogjátok: Ez a MÚOSZ már nem az a MÚOSZ. Hogy ez még jobb irányba változhasson, abban a munkában az elnökség tagjaként továbbra is örömmel veszek részt.
Dévényi István
ENYEDI NAGY MIHÁLY
ENAMI ÜZENETE A TAGOKNAK, A KÜLDÖTTEKNEK ÉS A JELÖLTEKNEK
Márciusban Kocsi Ilona elnök fogadott és hosszan elbeszélgetett velem. Ezt köszönöm.
Ekkor meggyőződtem, hogy maradni akar, és aki a MÚOSZ honlapján megnézi a jelölési adatokat, az láthatja, hogy ezért nem kevesen és nem keveset meg is tettek…
Mivel nekem 2013 és 2016 között egy átfogó szakmai és morális (egyben anyagi) karaktergyilkosságot kellett elszenvednem a MÚOSZ vezetői és Küldöttgyűlése aktív közreműködésével, kötelességem közölni, hogy három, számomra kedvező törvényszéki és táblai jogerős bírósági döntést követően a MÚOSZ Küldöttgyűlése Keleti Éva és Vince Mátyás javaslatára 2018-ban megkövetett. Ezt itt is köszönöm!
Csakhogy azokban az ügyekben, amelyek miatt én ezeket a hátrányokat elszenvedtem, máig semmi jobb nem történt! Rosszabb sajnos igen!
Mást itt (előzetesen) közölni nem szeretnék. Most sem a múltról, hanem a jövőről kívánok szólni.
Alább a tisztújításban felelősen részt venni kívánók számára tisztelettel megismerni ajánlok néhány dokumentumot, de kiemeltem a Mulasztások Évei című szöveget;
- A Nemzeti Média Kerekasztal Állásfoglalásának tervezete
- A MÚOSZ Belpolitikai Szakosztályának beszámolója
- A Mulasztások Évei (ENAMI levele a MÚOSZ ELNÖKSÉGÉNEK) – Ez a szöveg most lett először nyilvános!
- A DEMOKRATIKUS KEREKASZTAL médiapolitikai vitaanyaga
- A SZEF AKADÉMIA Kívánjuk a sajtó szabadságát! vitaanyaga
Mindezt azért kell így közzétennem, mert a MÚOSZ előző honlapja és a Magyar Sajtó című szaklap anyaga már hosszú évek óta nem hozzáférhető… (A Magyar Sajtó hozzáférhető az Arcanumon: https://adt.arcanum.com/hu/collection/MagyarSajto/ – a szerk.)
Volt még egy fontos dokumentum. Ez a MÚOSZ középtávú STRATÉGIÁJA lett volna, a tervezetet M. Lengyel Lászlóval közösen írtam, de a szövegét nem találom. Aki megtalálja, tegye közzé!
A MÚOSZ STRATÉGIA lényege, hogy a MÚOSZ számára a szakmai karakter megtartása mellett országosan átfogó (ágazati kollektív szerződés) szakszervezeti jelleget javasol úgy, hogy a szövetség lefedje a széles értelemben vett médiaipar teljes felületét, és a finn példát követve közvetlenül kormányzati partnerré építse ki magát!
Közzétettem, és hozzáférhetővé tettem mindezeket azzal a céllal, hogy a témavilágot, a napirendet, a döntést követelő alapvető kérdéseket az előtérbe, a felelős szavazásra készülők figyelmébe vonhassam és ajánlhassam!
Köszönettel a figyelemért:
Enyedi Nagy Mihály dr. / 35 éve a MÚOSZ tagja
(Médiahajó, Internethajó, Médiakönyv, Médiafüzetek, Pesti Hírlap, Nap Tv, a Reggel, MR, MTV, Mai Nap, Cégvezetés, közíró a Népszabadság, a Népszava és az Amerikai Népszava hasábjain…)
HARGITAI MIKLÓS
Életrajz
Budapesten születtem; 1998 óta Gárdonyban van az állandó lakcímem. A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztem, de jártam főiskolára/egyetemre a fővároson kívül Esztergomban és Szegeden is (igaz, budapesti kihelyezett tagozattal), jelenleg a veszprémi Pannon Egyetem levelező hallgatója vagyok. Tanítói, kommunikáció, nemzetközi kommunikáció és EU-szakokon szereztem diplomát, most környezetvédelmet tanulok. A feleségemmel három gyermeket neveltünk fel, közülük kettő már a saját életét éli, de a legkisebb is nagykorú. Az újságírásba a Népszabadságnál csöppentem bele 1994-ben, először környezetvédelmi és tudományos-technikai, majd egyre inkább közéleti területeken is. A lapbezárás után sok kollégával együtt a Népszavához kerültem. A pályatársaktól többek között a Hevesi Endre-, a Bossányi Katalin- és a Népszabadság-díjakat kaptam meg, amit ezúton is köszönök. A Sajtószakszervezetben 2009 óta dolgozom, jelenleg elnöki poszton (ami ott reprezentatív pozíció, a szervezetet az ügyvezető irányítja). A MÚOSZ-ban 2017 óta vagyok aktív, 2017 és 2021 között elnök is lehettem.
Elnökjelölti program
1. Magyarországon 2026-ban rendszerváltás-erejű változás lesz: ha marad a jelenlegi kormány, akkor a belorusz rendszer egyik mutációja jön, ha pedig leváltják a kormányt, és új médiaszabályozás születik, akkor meg azért lesz szükség teljesen új stratégiára a MÚOSZ részéről is. Miközben mindez legalább egy éve nyilvánvaló, a szervezet egyik forgatókönyvre sincs felkészülve, valójában még gondolkodás sem folyt erről az elmúlt hónapokban. Pedig már a választásokig is új, az állásfoglalások kiadásán túlmutató eszköztárra van szükség a sajtószabadság maradékának védelmére. Egy esetleges kormányváltás, vagy a kétharmados hatalom megszűnése esetén pedig egy színvonalas koncepcióra – a szakmai társszervezetekkel és a médiatudományi műhelyekkel egyeztetve – arról, hogy milyen legyen Magyarország új médiaszabályozása.
Változás esetén az elsők között kell felvetnünk az újságíró-igazolvány(ok) elfogadásának, kedvezményeinek kérdését is a döntéshozóknál – már csak ezért is fontos, hogy amikor esetleg eljön ez a pillanat, ne a múltban ragadt nosztalgiaklubnak, hanem párbeszédképes, a médiaszakmát ténylegesen képviselő, erős társadalmi támogatottságú és dinamikus szervezetként lépjünk fel. A magyar sajtó jelenlegi állapotában a feladataink közé tartozik az is, hogy ezután minden évben kiadjunk egy megalapozott, belső szakmai információkra épülő objektív jelentést a magyar nyilvánosság helyzetéről – hiszen mi ismerjük a legjobban, belülről.
Ezek lesznek a következő ciklusban a legfontosabb társadalmi kihívások a MÚOSZ előtt, és ehhez kell a megfelelő vezető(ke)t megtalálni.
2. Ahogyan 2017-ben és 2021-ben, most is azt az álláspontot képviselem: ha fiatalítani akarunk, ha ki akarjuk nyitni a MÚOSZ-t a szerkesztőségek és a külvilág felé (ahogyan azt mindig, minden belső fórumon elmondjuk), akkor aktív, a pályán lévő és releváns közéleti médiateljesítményt nyújtó újságíróknak kell képviselniük a MÚOSZ-t a frontvonalban – különösen a most következő vészterhes időszakban.
3. Ugyanakkor nélkülözhetetlen a szövetség számára az a tudás és tapasztalat, amely a tagságunk mintegy felét adó nyugdíjas kollégáinknál koncentrálódik. Az ő fokozott megbecsülésüknek egyrészt az a módja, hogy a felkészültségükhöz illő helyet kapnak a vezető testületekben éppúgy, mint azokban az eseti bizottságokban, amelyek egy-egy eseményünk megszervezését vagy projektjeink menedzselését végzik, másrészt meg kell vizsgálni annak lehetőségét, kellene, illetve lehetne-e csökkenteni legalább a 70 éven felüli tagtársak tagdíját, hogy senki ne kényszerüljön anyagi okok miatt kilépni a szervezetből.
4. A fotósok és a sajtófotózás teljes jogú képviseletére van szükség mind a vezető testületekben, mind pedig a MÚOSZ nyilvánosság előtti megszólalásaiban. Ez régi adósságunk a fotós kollégák felé, és itt nem csak a Sajtófotó Pályázat kiemelt MÚOSZ-brandként történő felvállalásáról van szó. (Csak egy példa: sokkal többet beszélünk a szöveges tartalmat készítő újságírók problémáiról, az őket sújtó jogsértésekről, mint a fotósokról, pedig az utóbbiak gondjai sem kisebbek.) Kiemelt MÚOSZ-brandként kell kezelnünk az iskolánkat is. És érdemes lenne hasonló márkává fejleszteni a legintenzívebb szakma munkát végző szakosztályainkat – csak a példa kedvéért: külpol, kulturális, PR, idegenforgalmi, filmkritikus – is, ami a tagtoborzásnak is hatékony eszköze lehet ezekben a szférákban. A szakosztályoknak a kívülről is látszó létezéshez anyagi eszközökre van szükségük, ez lehet belső pályázati lehetőség vagy akár normatív támogatás is.
5. Hátra maradt, pedig ezzel kellett volna kezdeni: a súlyos demokratikus deficiteket cipelő MÚOSZ-t demokratizálni kell, sokkal intenzívebben bevonva a tagságot és a küldötteket a döntésekbe, az irányok meghatározásába, amire ma már a technika gyors, egyszerű lehetőségeket ad (bármilyen kérdésben megszavaztatható például a tagság), miközben jelenleg az elnökség egyfajta fekete doboz még a küldöttek számára is. A tagságunk ma a négyévenkénti jelöltállítást leszámítva gyakorlatilag ki van zárva a MÚOSZ döntéshozatalából. A változtatás érdekében végig kell gondolni az alapszabály és az SZMSZ módosítását, a folyamat során mindvégig nagymértékben támaszkodva tagjaink véleményére. Minél több esetben – de az elnök, és lehetőség szerint az elnökség megválasztásánál mindenképpen – meg kell teremteni a közvetlen választás és szavazás lehetőségét, mert ez az egyetlen út, ami átélhetővé teszi a tagság számára, hogy valójában ők jelentik a MÚOSZ-t. A közvetlen választás sokkal nagyobb vonzerővel és mozgósító potenciállal rendelkezik, mint a „közvetett demokrácia”, az ebben rejlő energiákról nem szabad lemondanunk.
6. Folyamatos és élő kapcsolatot kell tartanunk a szabad sajtó megmaradt, működő szerkesztőségeivel és szerkesztőségvezetőivel. A felkészülés során személyes kapcsolatfelvételek és kérdőíves módszer útján is meggyőződtem róla, hogy erre a jelenleginél sokkal nagyobb igény és lehetőség lenne, az érintettek részéről is.
7. Kiemelten kell foglalkoznunk a sajtóban a munkavállalók – és ezen belül is a női dolgozók, illetve a vidéki újságírók – helyzetével. Bérlemaradás, fizetetlen túlmunka, toxikus légkör, eltűnő közlekedési támogatások, előnytelen foglalkoztatási és adózási formák – a sajtómunka megbecsültségének növelésére is rendelkeznünk kell eszközökkel, a transzparencia megteremtésétől a társszervezetekkel kialakított partnerségig és a közös normák meghatározásáig. Ugyanezen okokból fel kell élesztenünk a Média Önszabályozó Testületet, és minden erőnkkel ösztönöznünk kell a szakmai szolidaritást.
+1 Bánkuti András küldött-társunk kérdésére az eddigi közösségi munkáról:
A 90-es évek óta vagyok sajtószakszervezeti tag, előbb léptem be, mint a Népszabadság állományába. 2006-tól a lapbezárásig szakszervezeti titkár voltam. A bezárás idején nekem is volt szerepem abban, hogy sikerült a munkáltatóval olyan megállapodásra jutni (a teljes dolgozói kör egységes fellépésének megszervezésével), ami lehetővé tette, hogy senki ne kerüljön a munkahely felszámolása miatt megoldhatatlan anyagi helyzetbe. A titkársági időszakom alatt kialakítottunk egy rendszert, ami segített az elbocsátás áldozatává vált kollégáknak a továbblépésben (például a tagok befizetéseiből felszerelést vásároltunk a korábban céges géppel dolgozó, de a leépítés miatt kamera nélkül maradt munkatársaknak).
2009 óta a Sajtószakszervezet vezetésében is részt veszek, próbálva átadni olyan érdekképviseleti technikákat, amelyeket még az e téren igen jól működő Népszabadságnál tanultam.
A MÚOSZ-hoz 2017-ben azért csatlakoztam, mert a megelőző elnök, Tóth Károly tevékenysége és nyilatkozatai miatt a szövetség mély morális és szakmai válságba került, nekem pedig meggyőződésem, hogy kell lennie Magyarországon olyan társadalmilag megbecsült sajtószakmai szervezetnek, amely képes megjeleníteni a szakmai érdekeket, és szükség esetén tárgyalópartnere tud lenni a politikának is.
KOCSI ILONA
Ha lenne újabb négy évem…
Előzmények
Négy éve arra vállalkoztunk az elnökséggel, hogy rendezzük a sorokat a MÚOSZ-ban, vonzó szakmai programokkal, erőteljes nyilvános állásfoglalásokkal, a ház kinyitásával becsábítjuk a tagokat, akik majd jó hírünket viszik, s ezzel újabb belépőkre is számíthatunk. Addig ugyanis szinte minden négyéves ciklus – részletes statisztika nem áll rendelkezésre, csak a számokból lehet erre következtetni – csökkenő taglétszámmal zárult. Vállaltuk, hogy megőrizzük a MÚOSZ vagyonát, mi nem adunk el ingatlant. Ha esélyt kapok rá, ezt a jövőben is tartom.
Mi a Covid utáni időszakban kezdtünk el dolgozni, 2021. május végén. A MÚOSZ tagsága megosztott volt, nagyrészt a tihanyi üdülő eladása miatt. Az irodák egy része üresen állt, május végén még költségvetése se volt a szervezetnek, és kidolgozott befektetési stratégia sem állt rendelkezésünkre. Ijesztő volt a hirtelen ránk szakadó problématömeg. De volt egy víziónk, ez vitte előre az új vezetőséget: élettel akartuk megtölteni a szervezetet, s azt elérni, hogy tagjaink érezzék, ide tartoznak, fontosak számunkra. Több szakmai konferenciát szerveztünk, szakmai beszélgetéseket a médiát érintő lényeges kérdésekről, ahová a sajtó meghatározó képviselőit hívtuk meg. Ezzel és a sok nyilvános állásfoglalással erősítettük a MÚOSZ szakmai tekintélyét, társadalmi elismertségét. Ha valamiben gyengébbek voltunk, az éppen a kommunikáció, önmagunk „fényezése”. Márpedig látjuk, ma sok minden ezen dől el. Ezt a jövőben erőteljesen szem előtt kell tartanunk.
A MÚOSZ erős brand
Ezt mondta nekem egyik tagtársunk a napokban. Igaz. Ám utána hosszan sorolta, hogy mégis kicsit „poros”, még nem elég korszerű, ismertebb lehetne, s hogy mennyi mindent kellene még tenni. Ez is igaz. Tehát miután a MÚOSZ helyzete most stabil, tagjaink jobban kötődnek hozzánk, mint korábban, így a jövőben erőteljesen a külső aktív megjelenésre is koncentrálhatunk, a média minden területén. Most csak a Facebookon és a YouTube-on vagyunk jelen, a honlapunkon kívül. Ezt bővítenünk kell, a technika adta új lehetőségekkel. Podcastok, blogok, sok vita, gyors reagálások és sok együttműködés. Van miről beszélgetnünk. Az eddigi rengeteg programból sok olyan, alig feldolgozott anyag van, amivel még érdemes lesz kommunikációs szempontól is dolgozni. Amit tovább lehet gondolni, amiből újabb szakmai vitákat lehet szervezni.
Új helyzetben új stratégia
Változás van a levegőben. Jó is, rossz is lehet a történet vége.
- Ha marad az Orbán-korszak, a szakmának erőteljesen össze kell kapaszkodnia a túlélés érdekében. Ehhez a MÚOSZ adhatja a védőernyőt, a közös platformot, az együttműködés bázisát. Erről már elkezdtünk beszélni, a független médiából akadtak segítőtársak, új belépők, közös nyilatkozatunkat minden jelentős média aláírta, terjesztette. Konferenciáinkon itt voltak a meghatározó lapok vezetői. Ezeket folytatni kell, a közös gondolkodást új formákra kell kiterjeszteni. Pl. bár elkezdtük, de „névbitorlás” miatt abbahagytuk a Főszerkesztők fórumát (2021-22-ben még volt ilyen nevű szervezet), ezt mindenképpen újra kell indítani. Ez lehet egy meghatározó szakmai fórum, ahol megvitatjuk a szakma aktuális kérdéseit, a szakma legilletékesebb vezetőivel. Fontos, hogy belássuk, az egyéni utak nem lehetnek olyan hatékonyak, mintha összekapaszkodik a szakma. Egy elnyomó rendszerben nem is lehet másként.
- Ha változik a kormány, akkor új esélyek nyílnak a helyzet normalizálódására. Meg kell fogalmaznunk, mit várunk az új kormánytól a sokoldalú, sokszínű korrekt tájékoztatás/tájékozódás jegyében, és erőteljesen jeleznünk kell, hogy partnerek vagyunk a demokratikus rend, a szólás- és a sajtószabadság visszaállításában. Ugyanakkor az együttműködés nem feledtetheti, hogy a média a hatalom ellenőre is, a függetlensége érték (Egy ilyen elemző anyag, javaslatokkal elkészíthető a jövő évi választásra.) El kell fogadtatnunk, hogy a nyilvánosság ugyan esetenként fáj, de egy demokratikus, a közért dolgozó kormánynak mégis használ, ha minden közérdekű adat – válogatás nélkül – nyilvános, mert így segíthet a média a visszaélések megelőzésében, leleplezésében. Egy új kormánynál kezdeményeznünk kell egy új médiatörvényt, amelyben a média szerepe, finanszírozása, az állami hirdetések elosztásának módja stb. is helyet kapna.
A jövő médiája
A változás már elkezdődött. Ha akarjuk, ha nem, ez a szakma átalakul. A közeljövő nagy feladata az lesz, hogy amennyire lehet, erre felkészítsük tagjainkat. A képzésben/átképzésben az újságíró-iskolának kiemelkedő szerepe lesz. Meg kell találnunk azokat a modern, már használatos technikákat, melyek elsajátítása nélkülözhetetlen lesz a jövő újságíróinak. 2022-ben már tartottunk egy előadás-sorozatot a fake news-ok terjedéséről, tavaly a modern kori cenzúráról, idén a médiát visszaszorító hatalmi törekvésekről. A jövőbeli beszélgetések jobban a gyakorlati megoldásokra fókuszálhatnának, mások jó gyakorlatának megismerése mindenképpen hasznos lehet.
A jövő MÚOSZ-a
A jövőben a MÚOSZ-nak saját működésének korszerűsítésével is foglalkoznia kell. Hangsúlyoznia kell azt is, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt tagjainak, miben akar erősíteni. A jogsegély fontos szolgáltatásunk, a helyzet romlása ezt felértékelheti, esetleg ennek kiterjesztését követelheti meg.
Az elmúlt négy évben a befektetések hozamát üdülők vásárlására költöttük. Az apartmanokat szinte önköltségi áron adjuk ki. Az ötlet sikerességét jelzi, hogy az apartmanok főszezonban „telt házzal” működtek! Törődtünk az irodaház fejlesztésével – ahol nem volt légkondi, oda beszereltettünk. Most viszont saját működésünk korszerűsítésén lesz a sor, s ehhez talán a befektetések hozamának egy részét is fel kell használni. A hatékony kommunikáció intenzív, sokrétű munkát igényel, egy főállású, a korszerű informatikai eszközök használatában is jártas munkatársra lesz szükség. A programok szervezése, a szakmai kapcsolattartás és a külföldi kapcsolatok ápolása is több erőt igényel. Kérdéses, hogy az új feladatok mennyiben fedhetők le majd társadalmi munkában dolgozó elnökségi tagokkal. Aktivitásunkkal, állásfoglalásainkkal el kell érnünk, hogy kollégáink is egy integráló, a szakmát megjelenítő szervezetként tekintsenek ránk. (Bár volt olyan független szerkesztőség, amelyik azt mondta: köszönik, de ők nem lépnek be sehova.) Együtt kell kidolgoznunk, kitalálnunk, milyen hatékony közös fellépések jöhetnek szóba a szakmai érdekérvényesítés területén.
Úgy vélem, az elmúlt négy évben végzett munka megalapozta a következő négy év fejlődését. Új formában, sok innovációval, még több közös gondolkodással. Ehhez kérek Tőletek bizalmat.
2025. május 16.
Kocsi Ilona elnökjelölt
