A Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztály célkitűzései között szerepel a kevésbé felkapott területek – legyen az város vagy kisebb település, évszaktól függetlenül is értékeket bemutatni képes, a szabadidő hasznos eltöltését biztosító hely – becserkészése. Olyanoké, ahova érdemes elcsalogatni mind a múlt értékei, mind az újdonságok iránt érdeklődőket.
A föld, amely alatt rengeteg szén rejtőzött, hosszú ideig biztosította a környéken a megélhetést. Aztán kiderült, hogy ez a „barna arany” nem annyira értékes, hogy megérje a ráfordítást. 2004-ben zárták be mind a négy bányát.
Az 1942-ben alapított Timföldgyárat és Alumíniumkohót a magyar vegyipar egyik zászlóshajójának tekintették. A bauxitlelőhely és a hőerőmű fedezni tudta a hazai alumíniumszükségletet. A kohó 1991-ig működött, a bauxitvagyon kezdett kimerülni. A privatizált cég korszerűsödött, több vörösiszaptározót épített, aztán 2010 októberében bekövetkezett a katasztrófa. Ajka „szerencséje”, hogy a kiömlő, lúgos tartalmú iszap a lejjebb elhelyezkedő településeken (Kolontár, Devecser) okozott helyrehozhatatlan károkat. 2011-ben álltak át a nedves technológiáról a szárazra, ahol már nem keletkezhet folyékony maradvány…
Schwartz Béla polgármester 2002 óta vezeti a várost. Büszkén mesél a múltról, amikor országos – s talán annál is szélesebb körű – hírneve volt Ajkának. A Neumann Bernát által 1878-ban alapított üveggyár néhány évtized alatt világhírnévig jutott. Különböző átalakítások, tulajdonosváltások után sikerült idehaza csődbe vinni. Az amerikaiaknak ma is megéri a kristálycsodák gyártása. Ajkán ma üvegcsiszolással foglalkoznak a régi helyszín egy kis részén, de a Kristálymúzeum látogatói megtekinthetik a „múltat”, azt, hogy mit engedtek át másoknak.
A világ első kriptongyára is Ajkán létesült. A Csinger-völgyben, a tiszta, bakonyi levegőből kivont kriptongázt – Bródy Imre fizikus fejlesztése – palackozva szállították az Egyesült Izzó újpesti gyárába, ahol a széles körben elterjedt égőket gyártották. Az 1944-ben bezárt gyárcsarnok tavaly aktivizálódott rövid időre, amikor Európa Kulturális Fővárosa részeként vállalt szerepet. Cél egy multikulturális élményközpont létrehozása.
Az eddigiekből talán érzékelhető, hogy az ipari műemlékekben gazdag város szellemi örökségének méltó ápolásához még rengeteget kell tenni.
Ami pedig már ma is vonzerő lehet, az a Rovaniemi Kemping, a vele szorosan együttműködő Kristály Élményfürdővel, vagy a közvetlen közelükben lévő Csónakázó-tó. És itt már „élőben” is találkozhat az idelátogató a város híres kulturális értékeivel.
Fekete István, a joggal népszerű író 1928-tól élt Ajkán. A Városi Múzeumban emlékszobája, a Csónakázó-tó közepén, kis szigeten állatszobrai tarthatnak számot érdeklődésre.
Borsos Miklós is dolgozott és alkotott a városban. Emlékkiállítása a múzeumban, szobrai városszerte megtalálhatók.
Molnár Gábor a XX. század legnépszerűbb vadász- és útleírás szerzője is ezer szállal kötődik Ajkához. A Csinger-völgyben volt nyaranta a nagyszüleinél, sőt az általános iskola 3. osztályát is itt végezte. 1929-ben egy bogárgyűjtő expedíció tagjaként Braziliába utazott, ahol 3 évvel később – 24 éves volt – egy robbanásban elveszítette látását. Ezt követően is számtalan írása jelent meg. Életének, útjainak tárgyi emlékei ugyancsak a Városi Múzeumban találhatók. A róla elnevezett parkerdő területén egyedülálló kikapcsolódási lehetőséget nyújtó olvasókabint hoztak létre a MOME oktatói és hallgatói, ahol bárki – betartva a kifüggesztett szabályokat! – irodalmi élményekkel fűszerezheti tartózkodását a természet lágy ölén.
HáJá
