Az Európai Unióban Magyarországon van a legrosszabb helyzetben a média a sokszínűség szempontjából, miközben egész Európát tekintve is csak Törökországban rosszabbak a médiaviszonyok még hozzánk képest is. Ez derül ki a Médiapluralizmus Monitorból (MPM), melynek 2025-ös kiadványa június 27-én jelent meg. (A felmérést a firenzei European University Institute-on működő médiakutató központ, a Center for Media Pluralism and Media Freedom készíti el.) A jelentés szerint a médiapluralizmus minden vizsgált területén jelentős hiányosságok tapasztalhatók Magyarországon, az egyetlen olyan EU-s országban, amely a nagyon magas kockázati kategóriába került. Minderről a 444.hu számol be.
Az MPM Magyarországról szóló jelentése Idézi a Reuters Intézet felmérését is, mely szerint a hírmédiába és újságírásba vetett bizalom egész Európában Magyarországon a legalacsonyabb: a magyarok mindössze 23 százaléka hiszi el a híreket, amelyekkel találkozik. Az MPM kiemeli, hogy a magyar médiaszabadság és -pluralizmus romlása 2010 után indult meg, párhuzamosan azzal, hogy az Orbán Viktor vezette kormányok a többi demokratikus intézményt is elkezdték leépíteni. A legnagyobb kockázatot a politikai nyomás jelenti, de a meglévő piaci tendenciák sem kedveznek a kormánytól független sajtótermékeknek. Nemcsak a média, hanem a közönség is polarizált: a magyarok túlnyomó többsége a politikai nézeteinek megfelelő forrásokat követi.
Az újságírók, a szabad média és a véleménynyilvánítás védelme közepesen magas kockázatú a felmérés szerint – de nagyon közel a magas kockázati kategóriához. Az elmúlt években folyamatosan romlott a média védelme, a még létező mechanizmusok 2010 előtti szabályozások, melyekhez nem nyúlt hozzá a kormány, írják. Egyre több az újságírók munkájának ellehetetlenítését célzó per, és gyakoriak a kormánytól független újságok és újságírók ellen indított lejárató kampányok, főleg a kormánypárti médiában.
Egyre nehezebb az információkhoz való hozzáférés is. Egyes kormányzati sajtótájékoztatókra a független sajtó bizonyos képviselőit nem engedik be (például Orbán évértékelőjére nemzetközi hírügynökségek akkreditációját is megtagadták), a kormányzati szervek vonakodnak válaszolni az újságírói megkeresésekre. A jelentés arról is ír, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférést az utóbbi tíz évben egyre jobban korlátozzák: már lehet pénzt kérni az adatokért, és azzal az indokkal is el lehet utasítani az adatigénylést, ha a kért válasz „új adatok előállítását” igényelné. Az információkat el lehet titkolni arra hivatkozva, hogy azok döntés-előkészítő dokumentumok. A szerzői joggal védett adatokat sem kell kiadni, akkor sem, ha azok közérdekűek. „A legnagyobb probléma azonban az, hogy az adatkezelők a legtöbb adatkérést elutasítják, ami évekig tartó perekhez vezet” – írják. Általános tapasztalat, hogy a hatóságok nem együttműködők, az „adatkérések figyelmen kívül hagyása vagy elutasítása ugyanolyan gyakori, mint a rossz minőségű, olvashatatlan és kereshetetlen pdf-fájlok küldése” – áll a jelentésben, amely kiemeli, hogy a „nem nyilvános” kormányhatározatokat akár 20 évig is el lehet titkolni.
Komoly problémának tartja a jelentés, hogy a legfőbb médiaszabályzó testület, a Médiatanács a „kormány ellenőrzése alatt áll”. A testület megválasztására vonatkozó szabályok garantálják, hogy a testületbe csak a kormánypárt jelöltjei kerüljenek be. A tagok és az elnök mandátuma kilenc évre szól, a munkájuk nem átlátható, miközben igen széles a jogkörük. Az MPM szerint a Médiatanács egyes döntései „politikailag motiváltnak tekinthetők”. Ezek közül is kiemelik a rádiós piac átalakításában játszott szerepüket, és azt, hogy a Klubrádió frekvenciájának elvétele sértette az uniós jogot.
Egy tavalyi kutatás szerint „Magyarország lakossága kiemelkedően fogékony az álhírekre és az összeesküvés-elméletekre” – különösen ront ezen a helyzeten, hogy nálunk gyakran a kormány, a közmédia, valamint a kormánypárti médiatermékek is a dezinformáció forrásai vagy terjesztői. Ezek a dezinformációk gyakran a Kreml által támogatott médiumokból származnak, írja a jelentés.
Kitérnek a „szuverenitásvédelmi” törvényre is, amely lehetőséget biztosít a kormánynak, hogy a hatalomnak nem tetsző szerkesztőségeket megbélyegezze, és korlátozza a bevételeiket. Azt egyelőre nem tudni, hogy a törvény tervezett szigorítását, ami potenciálisan teljesen lehetetlenné tenné a sajtó munkáját, végül életbe léptetik-e.
A jelentés szerint probléma, hogy a szakmai szervezetek (ilyen például a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, teszi hozzá a 444.hu) „nem tudják hatékonyan garantálni” a munkakörülmények tiszteletben tartását és az újságírók biztonságát. Újságírók elleni fizikai támadások ritkán fordulnak elő, de megemlítik, hogy Hajdu János, a TEK főigazgatója tavaly fizikailag bántalmazta a Telex munkatársát, mikor az kérdezni akart Orbán Viktortól.
A média sokszínűsége a nagyon magas kockázati kategóriába került. A médiapiac rendkívül koncentrált. A négy legnagyobb médiacégnél landol a piac bevételeinek majdnem 82 százaléka: kiemelkedik a közmédia a maga 128,6 milliárd forintos bevételével, második a kormánypárti Mediaworks 73,2 milliárddal, harmadik a szintén kormánypárti TV2 56,7 milliárdos bevétellel, a még független (de a NER-hez egyre közelebb kerülő) RTL a negyedik legnagyobb, 55,4 milliárd forint bevétellel.
A közmédia állami támogatásból él, a kormánypárti média alapvetően az állami hirdetésekből. A kormánynak nagy a befolyása a gazdaság egyéb területein is, az adókedvezményekért, a stratégiai megállapodásokért vagy a hatósági ellenőrzések és kedvezőtlen jogszabályi változások elkerüléséért sok gazdasági szereplő inkább nem is hirdet a kormánytól független médiában, írja a jelentés.
Mindezek következtében a független média bevételei csökkenő tendenciát mutatnak, és a „szuverenitásvédelmi” törvény a külföldi támogatásokat is bizonytalanná tette. Pedig ezen a területen sok az innováció és változatosak az üzleti modellek: gyűjtenek olvasói/nézői adományokat, van, ahol előfizetéses modellt vezettek be, próbálnak más termékeket árulni (könyvek, merchandise), illetve közösséget formálni az olvasóikból, és nekik exkluzív rendezvényeket szervezni. A kormányzati befolyás a média területén nő, a technológiai vállaltok dominanciája is erősödik, így a kormánytól független média fenntarthatósága bizonytalan a jelentés szerint.
A politikai függetlenség területén is a magas kockázatú kategóriába került Magyarország, alapvetően azért, mert a média „jelentős része közvetlen kormányzati ellenőrzés alatt áll” – írják. A KESMA, a TV2, a legnagyobb rádióadók és a közmédia (az egyetlen hírügynökséggel, az MTI-vel együtt) a piac legjelentősebb szereplői, és mind kormányzati befolyás alatt állnak.
Az állami reklámköltések a kormánypárti kiadványokat jutalmazzák, miközben ezek politikai funkciót is ellátnak, mert részt vesznek az ellenzéki politikusok és a független média elleni kampányokban, írja az MPM. Ugyanez igaz a közszolgálati médiára is. Pár tavalyi esetet külön is kiemelnek a politikai befolyásra: az Index volt munkatársai arról számoltak be, hogy utasításokat kapnak a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodától, de az is kiderült, hogy korábban az RTL vezetői is egyeztettek Rogánékkal. Az pedig a magyar jogszabályokat is megsértette, amikor a tavalyi európai parlamenti választás előtt a köztévé Híradója a hírblokkban adta le a Fidesz egyik kampányvideóját.
Különösen kitettek a politikának a helyi kiadványok: ezek szinte mindegyike a helyi önkormányzatok vagy a kormánypárti KESMA tulajdonában vannak. Nagyon kevés független helyi média létezik, és ezek „finanszírozása rendkívül bizonytalan”.
A teljes cikk a 444.hu előfizetői, a Kör számára érhető el.
Az MPM angol nyelvű országjelentése innen letölthető.
