Mi a baj a kormánytól független újságírással az Orbán-rendszerben? – teszi fel a kérdést Pethő András a Telex.hu-n megjelent elemzésében.
Érdemes figyelmesen olvasgatni! Így kezdi:
„2013 októberében egyik este ott ültem Washington ikonikus könyvesboltjában, a Politics and Prose-ban, és Peter Bakert, a New York Times egyik legismertebb újságíróját, a lap fehér házi csapatának vezető tudósítóját hallgattam az akkor megjelent friss könyvéről, amely George W. Bush nyolcéves elnökségéről szólt. Bakernek volt egy futólag elejtett megjegyzése, amely azóta se megy ki a fejemből.
Az újságíró arról beszélt ezen a rendezvényen, hogy részben azért tartotta fontosnak a könyv megírását, mert úgy érzi, hogy fehér házi tudósítóként csak a felszínt kapargatják a kollégáival, és legfeljebb a történések 10-20 százalékát tudják feltárni. Azóta is újra és újra visszatérek ehhez a gondolathoz. Ha ilyen becsléssel áll elő a világ egyik legnagyobb újságjának munkatársa, aki egy egész stábbal együtt dolgozik azon, hogy megismerjék a saját országuk vezetőjének tevékenységét, akkor vajon hány százalékra becsüljék a saját tudásukat a magyar újságírók arról, hogy mit és hogyan tesz Magyarország éppen aktuális első embere?
Attól tartok, hogy még egy egy számjegyű százalékos becslés is túlzás lenne, és a törtszámok nagyságrendjében kellene kezdeni a saccolást. Ennek az az oka, hogy bár a magyar sajtó nyilván nem rendelkezik olyan komoly erőforrásokkal, mint az amerikai, nekem az a benyomásom, mintha meg se próbálná hasonló módon végezni a dolgát.
Míg a Fehér Ház történéseivel újságírók tucatjai foglalkoznak, addig legjobb tudomásom szerint Magyarországon egyetlen szerkesztőség sincs, ahol lenne legalább egy olyan ember, akinek semmi más dolga nincs, mint az, hogy a magyar miniszterelnök tevékenységét kövesse, és napi szinten kutassa, kivel találkozik, hogyan gondolkodik, miként hoz meg döntéseket….”