A rendszerváltoztató évekről a Sajtóházban tartott sorozat-beszélgetés első, szeptemberi rendezvényén németországi tapasztalataikról meséltek a meghívottak. A második, októberi találkozón washingtoni, illetve moszkvai emlékeket idézett fel Heltai András és Barát József. Ezúttal ugyanis az MTI és a Magyar Rádió egykori tudósítóját kérte fel a MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztálya múltidézésre, szakmai- és élmény-beszámolóra. A beszélgetést Kárpáti János, a Klubrádió és a Népszava munkatársa vezette.
Heltai András 1988-tól másodízben képviselte – ötéven át – a Magyar Távirati Irodát az Egyesült Államok fővárosában. Mintmondta, abban az időszakban éppúgy, mint egy évtizeddel korábban az amerikaitársadalmat nem foglalkoztatta az, hogy mi történik külföldön, hiszen a lakosságdöntő hányada sohasem hagyta, hagyja el kontinensnyi hazáját. Külpolitikávalarrafelé főként hivatalból foglalkoztak az emberek. A politikai elit annak idejénkomolyan érdeklődött a kelet-európai reformfolyamatok iránt.
Magyarországra akkor irányult a figyelem, amikor Kádár Jánost Grósz Károly követte. Őt az amerikai adminisztráció a „jövő emberének” tekintette és washingtoni látogatásakor éppen ezért nagy várakozással fogadták. Az amerikai vezetők azonban – Heltai szerint – „különös óvatossággal” kezelték a magyarországi fejleményeket. Úgy vélték: az átalakulás „kommunista keretek között” fog lezajlani. Brent Scowcroft, az idősebb Bush elnök nemzetbiztonsági tanácsadója például az NBC-nek azt nyilatkozta, hogy Magyarországon olyan egypártrendszer van, melyben sokféle nézetet képviselők találhatók, tehát olyan, mintha többpártrendszer lenne. Budapesten 1989 őszi látogatásakor George Bush elnök pedig úgy fogalmazott, hogy Magyarországon egy politikai erő van, a reformkommunisták. Heltai azt is megosztotta hallgatóságával, hogy Bush budapesti útja előtt, amikor Kádár haláláról értesült, a magyar tudósítóknak interjún kívül spontán elmondta: „Az a véleményem, hogy Kádár a hazáját szolgálta”.
Abban az időszakban az amerikaiak a gazdaságiegyüttműködésre helyezték a hangsúlyt, hiszen olcsó az itteni munkaerő, amagyarok okosak és képzettek (közreműködtek a nukleáris fegyverekfeltalálásában).
A kelet-európai, illetve, Heltai fontos pontosítása szerint lengyelés magyar reformfolyamat azonban valójában csak következménye volt a kétszuperhatalom megváltozott viszonyának. Ronald Reagan (Bush elődje, korábbikaliforniai kormányzó, az úszómesterből lett színész) Heltai szerint nem volt „politikacsináló”.Sikereit elsősorban megnyerő modorának és a jól megválasztott tanácsadóinakköszönhette. A csillagháborús programhoz való látszólagos ragaszkodásával Reagangazdaságilag úgyszólván kivéreztette a fegyverkezésre egyre többet költő ésabba belerokkanó Szovjetuniót. Moszkva radikális leszerelési javaslatait tehátnemcsak Mihail Gorbacsov enyhülés iránti törekvése ihlette, hanem a kiürültállamkassza is. Gorbacsov – mint Barát fogalmazott – belefogott a kör négyszögesítésébe, amisorsdöntő volt. Például kivonult Afganisztánból. Azonban olyankor is erőltetettfolyamatokat, amikor a társadalom azokat nem támogatta és ez végzetes volt.
Barát József 1986-tól tudósította a Magyar Rádiót Moszkvából, de ő sem először járt állomáshelyén. A hetvenes években a szovjet fővárosban tanult egyetemistaként. Tudósítói kinevezését elmondása szerint Hárs Istvánnak, a Magyar Rádió legendás elnökének köszönhette, aki azzal a feladattal bízta meg, hogy míg Hável József a hivatalos szovjet politikai életről tudósít, addig ő színes anyagaival hozza közelebb a rádióhallgatókhoz a szovjet valóságot. Abban az időszakban Barát lépten-nyomon tapasztalta, hogy a szovjet közvélemény „prófétát lát Kádár Jánosban”. Sokak szemében Magyarország volt az elérendő minta, ám Gorbacsov föllépéséig, illetőleg az 1986 tavaszán bekövetkezett csernobili katasztrófáig alig történt valami.
Barát szerint éppen az atomerőműben bekövetkezett baleset döbbentette rá a társadalmat a reformok szükségességére. Miközben még évekig a kádári vonalat sztárolták, Gorbacsovnak sikerült a vodkatilalommal maga ellen hangolnia széles rétegeket. Közben a Szovjetunió adóssága megtöbbszöröződött, az 1985. évi 20 milliárdról 1990-re 100 milliárd dollárra nőtt. Ezekben az években a Szovjetuniót a „folyamatos lazulás” jellemezte, miközben a keményvonalasok persze sokallották a glasznosztyot és a peresztrojkát. Mint Barát emlékeztetett: ezért is kérdezte meg egyszer bizalmasan Kádár Gorbacsovtól, hogy nem fél-e attól, hogy ellenfelei eltávolítják? (Gorbacsov a maga részéről viszont Kádár távozását sürgette, akinek presztízse 1988-ra már a Szovjetunióban is megkopott.)
A szovjethatalom látványos hanyatlására példaként BarátJózsef Mathias Rust híres landolását említette a Vörös téren. A Cessna kisgéppela német tinédzser 1987 májusában zavartalanul repült be a légtérbe – akisebb-nagyobb beosztású katonák tehetetlenségének köszönhetően. Természetesena légtér-figyelők észlelték és nyomon kísérték a berepülést, azonban adél-koreai utasszállító repülőgép lelövése után senki sem mert felelősségetvállalni a német kisgéppel kapcsolatban. Ez a döntésképtelenség az élet mindenterületén jellemző volt. Ekkortól kezdett kiéleződni a Gorbacsov-pártiak és akonzervatív ellentábor küzdelme, ami évekkel később a „pancserpuccshoz”vezetett – folytatta elemző visszaemlékezését a rádió egykori tudósítója.
A nyolcvanas évek második felében „hetente döntöttek megtabukat Moszkvában” – fejtegette Barát, aki szerint törvényszerű, hogy máraalaposan változott a felállás: most Andropov embere, a keménykezű voltKGB-tiszt, Putyin a főnök Oroszországban.
A tudósítók beszámolóját követő beszélgetésben elhangzott:azzal, hogy a két szuperhatalom nagyjából 30 éve eltemette a hidegháborút, újkorszakot nyitott Európa történetében. Gorbacsovnak ugyanakkor nem volt fogalmaarról, hogy a kapitalizmus restaurációja és a Szovjetunió felbomlása fogbekövetkezni. Néhány ígéretből nem lett semmi, például Amerika nem mondott le aNATO bővítéséről, sem az előre nyomulásról kontinensünkön, így nem jött létre Európábansemleges ütközőzóna, ami napjainkban újabb feszültségek forrása.
Barát József a vitavezetőt fogta vallatóra arról, hogy vajona volt brüsszeli tudósító – Kárpáti – elképzelhetőnek tartja-e, hogy avilágpolitika új szereplője, Kína mellett Európa is afféle szuperhatalommá lépelő? Kárpáti szerint talán lehetne Európából néhány év múlva „egyenrangújátékos”, de ehhez a földrész államainak szorosabbra kellene fűzniük akötelékeiket. További feltétel: le kellene mondaniuk szuverenitásuk egyrészéről az EU javára. S az is fogas kérdés: mekkora lesz majd az átformálódottEurópa?
A MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztályánakvisszaemlékező, szakmai „történelemórája” november 11-én folytatódik.
Toronyi Attila
