címlapon: Dalos György kapja idén a Henrich Mann-díjat.( Fotó: Hendrik Schmidt/dpa-Zentralbild/dpa )
Huffington Post
A demokrácia éppen omlik össze Magyarországon és Indiában, bár a vezetők azt állítják, hogy ők épp ellenkezőleg, megteremtik a demokráciát – írja a haladó amerikai hírportál, amelynek tulajdonosa a BuzzFeed médiacsoport. A jogállam az ismert állítással ellentétben nem a sötétségben hal meg. Előbb elkezd morzsolódni, majd elhalványul – fényes nappal -, a lakosság hallgatólagos asszisztálása mellett.
Tavaly áprilisban Orbán Viktor úgy nyert, hogy előtte folyamatosan és keményen változtatgatta a választási szabályokat. Így most kétharmada van, ennek megfelelően írta át az alaptörvényt. Sőt, most már rendeleti úton irányíthatja az országot és meghatározatlan időre akár a választásokat is felfüggesztheti. Azt mondta a múlt tavasszal, hogy győzelme a Holdról is látszik, de a siker mindössze 150 ezer vokson múlott.
Keményen korlátozta a politikai részvételt és ezt azután megtoldotta helyi szinten dokumentált csalásokkal, valamint a szavazópolgárok megfélemlítésével. A demokrácia ürügyén tisztogatást hajtott végre a bíróságokon, felszámolta a független sajtót és végleges hatalommal ruházta fel saját magát.
Azt hangoztatja, hogy a magyarok kivételes, fehér és keresztény nemzetet alkotnak. Retorikája bevándorlás-ellenes, a jog és rendszükségességét szajkózza, ez pedig felvillanyozza az amerikai jobboldalt. Habár a magyar törvények megengednek olyasmit is, mint az abortusz, és az általános betegbiztosítás, ami istenkáromlás a mai Republikánus Párt szemében, Trump mégis fogadta a politikust, Tucker Carlton pedig a Fox Newstól nem győzte ajnározni a kormányfő „nemzeti vízióját”.
Utóbbi olyan világot jelent, amelyben egyesülnek az európai és amerikai fehér, keresztény nacionalisták, hogy megnyerjék a „civilizációk harcát”. De ha egy vezető nem kötelezi el magát a pluralizmus mellett, akkor ez az út a csőcselék uralmába torkollik. Ahol nem tartják fontosnak a demokráciát és a szabadságjogokat, ott az emberek nem értik, miként mehet tönkre a rendszer ilyen szélsebesen. Orbán már felszámolta a kereskedelmi médiát.
Az állam immár nem átláthatóan működik, ellenben azt sulykolja, hogy idegenek akarnak diktálni az országban. E stratégia arra irányul, hogy félelemben tartsa az embereket, akik ily módon nem akarnak többet a hatalomtól, mint hogy legalább a túlélésüket szavatolja.
https://www.yahoo.com/news/democracies-die-circus-130003792.html
Der Standard
A kommentár szerint az Orbán-klán átértelmezi Ausztriában a családi hotel fogalmát, mert nála ez azt jelenti, hogy a rokonok és üzletfelek szereznek meg osztrák földön jól menő szállodákat. A rezsim jelenleg azzal van elfoglalva, hogy hozzájusson az uniós milliárdokhoz, ezért látszatintézkedésekkel igyekszik elkendőzni a jogállami hiányosságokat. A legvadabb húzás az, hogy létrehozták a korrupcióellenes hatóságot. Ez pont olyan, mintha Las Vegasban a szerencsejáték ellen hirdetnének hadjáratot.
Senki se lepődjön meg, a meghirdetett lépések nem jelentenek többet ócska dumánál. Az új testület tagjai kivizsgálhatják a gyanús ügyeket, de nem avatkozhatnak közbe. Nem csoda persze, hiszen az EU-s pénzek lenyúlása hazai pálya az Orbán-klikk és a vele baráti viszonyban álló oligarchák számára, akik a Brüsszel által finanszírozott közbeszerzéseknek köszönhetik bevételeik 90 %-át. Hála a versenyszabályokkal ellentétes kiírásoknak és a helyenként tízszeres túlárazásoknak.
A legszorgosabb ezen a területen mostanában Mészáros Lőrinc. A kormányfő strómanja vitte el az állami pályázatok felét. Csak az építőipari cégei 7 milliárdot kasszíroztak ily módon az eltelt 12 évben, de úgy, hogy az összeg 74 %-át az Unió fedezte a nyugati adófizetők pénzéből.
Hogy kárvallott nyugati polgárok valaha is viszontlátják ezt a pénzt, az erősen kérdéses, viszont megnézhetik, hogy mi lett az apanázs egy részéből. Sőt akár még üdülhetnek is az ausztriai Heiligenblutban, a Landhotelben. A tulajdonos ugyanis formálisan a Hunguest, ám onnan a szálak Mészároshoz vezetnek. Övé a településen a Sporthotel is, de az jó ideje zárva tart.
A Hunguest reklámja a „szabadság élményét” kínálja. Elnézve azonban a gazda, Mészáros ténykedését, nagyon is kézenfekvő, hogy ő ezt az élményt csakis olyan kiváltságként foja fel, amit egy nem működő jogállam szavatol neki.
Die Welt
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be, de hogy annak mikor lesz vége, azt ember nem tudja. Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt kénytelen lemondani. Ugyanez vonatkozik Mongóliára, Iránra és Törökországra is. Ezt taglalja elemzésében Martin van Creveld izraeli hadtörténész.
Vagyis lángba borulna Eurázsia jó része, mert mindenki harcolna mindenkivel – a nacionalizmusra, a szabadságra, a vallásra, vagy bármi másra hivatkozva. És még az is lehetséges, hogy Moszkva beveti az atomfegyvert – nem külső ellenséggel szemben, hanem saját országában, a lakosság egy része ellen. Függetlenül attól, hogy túléli-e politikailag a háborút Putyin és bandája.
A szerző úgy véli: az sem jó, ha az oroszok elvesztik a háborút, mert az ugyan kedvező volna az USÁ-nak és Kínának, Németországra nézve viszont messzire ható és súlyos következményekkel járna. Amerika azért örülhetne, mert úgy kényszerülne térdre legveszélyesebb hidegháborús ellenfele, hogy Washington csupán a védelmi kiadások 5 %-át fordította erre a célra, viszont egyetlen katonája életét sem kellett feláldoznia érte.
Kínának pedig jóformán a kisujját sem kellett megmozdítania, mégis majdnem ott tart, hogy egykor erős szomszédja lassan vazallusi szerepkörre kényszerül vele szemben. Ha pedig szétesik Oroszország, akkor Peking megpróbálhatja visszaszerezni azoknak az óriási területeknek egy részét, amelyek a 19. században a cárok alatt cseréltek gazdát. Annál is inkább, mert a határ kínai oldalán tízszer annyian élnek, mint az oroszoknál.
Németország viszont azért aggódhat, mert a háború azzal fenyeget, hogy befejeződik a németek legstabilabb, legbékésebb, legtehetősebb és legdemokratikusabb időszaka. Régi viszályok éledhetnek újjá. Ha az oroszok győznek, akkor egyértelmű a fenyegetés Közép- és Nyugat-Európa számára. De akkor is majdnem ugyanennyire nyilvánvaló a veszély, ha alulmaradnak.
FT
A Nyugat módosított stratégiáján, hogy lefőzze Putyint, és ha segít Ukrajnának, akkor az túljuthat a fronton kialakult holtponton. Vagyis immár az az általános nézet, hogy az oroszokat csak úgy lehet meggyőzni az egész katonai vállalkozás sikertelenségéről, ha az ukránok vissza tudják foglalni az elvesztett területek javát. Ehhez azonban az szükséges, hogy a védők jelentős támogatást kapnak a következő offenzívához.
Ez magyarázza, hogy a franciák, amerikaiak és németek miért ígérnek korszerű harckocsikat, bár majd meglátjuk, hogy Scholz kancellár beváltja-e a szavát. Az orosz fél ezzel szemben a jelek szerint azt hiszi, hogy az idő neki dolgozik, ha a gazdaságot és a társadalmat is a háborúra állítja át.
Az államfő azért nem szorgalmazza a tárgyalásos rendezést, mert az magában foglalná a kivonulást, az pedig a vereséggel érne fel és megkérdőjelezné az egész hadművelet értelmét, a súlyos áldozatokat. Ennél fogva enyhült a Zelenszkijre nehezedő nyomás, mármint hogy a megállapodást keresse, mivel országa példátlanul sokat szenved. Ugyanakkor a háború folytatásának terhe a nyugati támogatókra tevődött át. Ellenben Moszkva elvesztette fő energiapiacát, Európát.
Az oroszok számára a fő nehézség most az, tudnak-e elég embert mozgósítani az elhódított ukrán országrészek megtartására, illetve az új támadás megindítására. Ám már nem sok muníciójuk maradt a legkorszerűbb fegyverekhez, miközben állóháborúra kényszerülnek. A parancsnokváltás azt jelzi, hogy a Kreml nem bízik a katonai vezetésben.
De amíg nem szenved súlyos veszteségeket, addig az államfő nem adja fel maximalista céljait. Ám ha el is jut odáig, még akkor sem biztos, hogy elismeri vereségét, amennyiben még érzi, hogy meg tudja tartani hatalmát. Vagyis nem könnyű véget vetni a viszálynak, de kedvező kiindulási pont volna hozzá, ha még inkább megmutatkozna az orosz hadsereg gyengesége.
https://www.ft.com/content/f320559c-2e59-426d-86af-31c24d790e0e
Die Presse
A lengyel kormány harcol, hogy megkapja az újjáépítési alap 35 milliárdját, amely nagyon kell neki az őszi választások előtt, helyzete mégis könnyebb, mint Magyarországé, miután az Orbán-kormány a jogállami aggályok miatt még a normál költségvetési támogatást sem veheti biztosra. Brüsszel ugyanis attól tart, hogy az arra hivatott magyar szervek nem tudják szavatolni a pénzek törvényes felhasználását.
A lengyeleknek idáig 425 millió euróba került, hogy megszabaduljanak az EU vélt igájától. Ennyi bírságot halmoztak fel január 1-jéig, miután az Európai Bíróság napi egymilliós büntetést szabott ki rájuk, amiért nem hajlandóak visszaállítani a bírák függetlenségét. A vonatkozó törvényt Varsó ugyan visszavonta, ám az új rendelet még hagy maga után kívánnivalót.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy menet közben egy csomó bírót a jogállami szempontok figyelmen kívül hagyásával nevezett ki a hatalom. Így olyan testületekbe is bekerültek, amelyek az igazságügy önállóságára hivatottak ügyelni. Ugyanakkor a reform viszályt váltott ki a kormányon belül, mert a koalíció szélsőjobbos pártja, Ziobro igazságügyi miniszterrel az élen nem ért vele egyet. Ő emellett rivalizál Morawiecki kormányfővel, hogy melyikük legyen Kaczynski örököse a nemzeti-populista tábor élén.
https://www.diepresse.com/6237575/warschau-kaempft-um-gelder-aus-bruessel?from=rss
The Times
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babis nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló első fordulójában, két legfőbb vetélytársa egy volt NATO-tábornok, illetve egy közgazdásznő. A tisztség jelenlegi gazdája, a nyíltan oroszbarát Milos Zeman márciusban távozik hivatalából.
A poszt ugyan leginkább protokolláris jellegű, de hogy ki nyeri el, az népszavazással ér fel az ügyben, visszatérjen-e Csehország a nyugatbarát pályára. Babis korrupciós botrányokba keveredett, de azzal is vádolják, hogy annak idején a kommunista titkosszolgálatnak dolgozott. A kampány során a megélhetési válságot próbálta meglovagolni és kifogásolta az Ukrajnának nyújtott prágai támogatást.
Ha bejut a 2. fordulóba, ott nem lesz könnyű dolga, bármelyik liberális ellenféllel kell is megküzdenie. Bár Orbán Viktor szövetségesének számít, a héten mégis a francia elnököt látogatta meg – elemzők szerint azért, hogy szélesítse szavazóbázisát.
Az egyik kihívó, a 61 éves Petr Pavel, a korábbi tábornok, aki függetlenként indult, elhatárolta magát a magyar kormányfőtől. Kijelentette: az értékek ügyében mutatkozó különbségek miatt még az is felvetődik, hogy a cseheknek ott kellene hagyniuk a Visegrádi Csoportot.
A másik riválisnak, a 44 éves Danuse Nerudovának koránál fogva semmiféle teher nincs a politikai bőröndjében még a szocialista időkből. Ha ő lesz a befutó, az elemzők szerint mérföldkő lenne, mivel véget akar vetni a korrupciónak és a posztkommunista éra cinizmusának. Neki és Pavelnek is jó esélyt jósolnak, egyszerűen azért, mert egyikük sem Babis.
Süddeutsche Zeitung
A Berlinben élő 79 éves történész, Dalos György kapja az idén Német Művészeti Akadémia 10 ezer euróval járó Heinrich Mann-díját, amelyet mindig annak ítélnek oda, aki kiemelkedőt alkot az esszé műfajában. Az indoklás szerint a kitüntetett az egyik legjelentősebb közvetítő a kontinens két fele között.
Munkássága ívet alkot, Európa megosztottságától kezdve, a Szovjetunió felbomlásán át, egészen addig, hogy Magyarországon felmerült az illiberális demokrácia terve. És aki a műveit olvassa, az nem csupán a földrész kortörténetébe nyer betekintést, hanem a jelen egész eredetébe. A díjátadás március 28-án, az író születésnapján lesz.
Die Presse
Burgenland köztes megoldást keres mindaddig, amíg nem sikerül megállapodnia Magyarországgal, hogy a Dunából vezetnének vizet a Fertő-tó megmentésére. A két ország szakértői jelenleg a szerződést dolgozzák ki, illetve azt igyekeznek belőni, hogy mikor lehetséges az aláírás, de az alighanem még odébb van.
Addig is kell azonban valamit csinálni, mert a tó kritikus állapotba került, a vízszint még sosem volt ennyire alacsony. Ugyanakkor vitatott, hogy a hiányzó mennyiséget a Dunából pótolják, mert burgenlandi környezetvédők szerint a folyó vízösszetétele egész más, és így veszélybe kerülhet a természet egyensúlyi rendszere.
