címlap: Christopher Furlong/Getty Images
Die Welt
A kijevi külügy tárca Ukrajna, az ukrán nép patologikus gyűlöletével és politikai rövidlátással vádolta meg Orbán Viktort. Ukrán részről egyébként is záporoznak a bírálatok a magyar vezető címére, a mostani, éles hangú közlemény pedig azután jelent meg, hogy a kormányfő közölte: véget érhetne a háború, ha az USA leállítaná a fegyverszállításokat.
Az állásfoglalás szerint Orbánnak magától kell megkérdeznie, akar-e békét. Amit ugyanis sürget, az nem más mint Ukrajna veresége, jóllehet az csak növelné az orosz agresszió veszélyét Magyarországgal szemben is.
A kétoldalú viszony az invázió kezdete óta feszült. Orbán egyre-másra próbálta gátolni, hogy az EU Kijevet segítse, illetve hogy szankciókat rendeljen el Moszkva ellen. Nemrégiben olyan sállal jelent meg egy focimeccsen, amely Nagy-Magyarország térképe volt látható. A kárpátaljai magyar kisebbség miatt évek óta megy a vita Budapest és Kijev között. Ugyanakkor a magyar vezető jó viszonyt ápol Putyinnal. Országa erősen függ az orosz gáztól.
FT
A populisták ráfizetnek arra, hogy nem érzékelik: két választás között az emberek nyugalmat és nem felhajtást akarnak, így azonban a cirkusz folyamatos fenntartása több szavazatot visz el ezektől a pártoktól, mint a hozzá nem értésük – emeli ki a kommentár. A szerző, Janan Ganesh ezzel együtt nem ért egyet azzal, hogy a másik oldal fellépése folytán visszaszorulóban lennének a demagóg erők.
Szó sincs arról ugyanis, hogy a hagyományos politika értené a tömegek akaratát és válaszolna a jogos aggodalmakra. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a populista áramlat magától hamvad el. Mert túl azon, hogy megosztó, tehetségtelen, időnként azonban éles elméjű és szükséges, leginkább fárasztó. Túl nagy zajt csap, botrányok övezik a hatalomban, ezért a legtöbb érdeklődő polgár nem viseli el sokáig. Tessék csak Donald Trumpra vagy Boris Johnsonra gondolni.
A népbutítók hajlamosan alábecsülni, hogy az emberek csendre vágynak, amikor nem kell az urnákhoz járulniuk. Johnsonnak az tette be a kiskaput, hogy ha marad, újabb és újabb kudarcokat könyvelt volna el. Trumpnál pedig az bizonyult végzetesnek, hogy alatta egyfolytában felfordulás jellemezte a közéletet.
A cirkusz azonban a populizmus szerves tartozéka, nem lehet rajta túllépni. Ez a fajta politika a látványra épül. Alighanem akkor a legboldogabb, ha elég voksot gyűjt össze ahhoz, hogy fenn tudja tartani a sajtóját, a csibész vezetők megszedhessék magukat és talán még a politikát is befolyásolni tudják. Ez azonban nem elegendő a kormányzáshoz.
2016 tájékán azonban megbillent az egyensúly, a polgárok esélyt kaptak, hogy ráunjanak erre a népségre. A populizmus olyan győzelmeket aratott az utóbbi időkben, amelyekből még mindig nem tért magához.
https://www.ft.com/content/9cc1743d-5424-42ad-8eb5-201426ead0c9
The Times
A kínai Covid-válság a tekintélyuralom határait mutatja. Nincs ugyanis olyan nyilvános fórum, ahol meg lehetne vitatni a kérdést, ez azonban kemény döntésekhez vezet, amelyek eltakarják, hogy milyen fatális tévedések vannak mögöttük. Az ugyanakkor árulkodó, hogy a tömeges elégedetlenség hatására milyen villámgyorsan vonták vissza a korlátozásokat. De hát a diákok tiltakoztak, azt meg a Kommunista Párt nagyon nem szereti.
Nagyon úgy néz ki, hogy maga Hszi Csin-ping engedett az ellenszél láttán. Napokon belül véget értek a zárlatok, már nem csinálnak tömegesen teszteket. Miközben dühöng a vírus, ám nem lehet tudni, hány embert fertőz meg, hiszen nem ellenőrzik az embereket. Viszont a kórházak dugig vannak és halottaskocsik sora várakozik a hamvasztók előtt.
De a hatalom már korábban felismerte a nyugati nyitás veszélyeit, mind a gazdaságban, mind az oktatásban. Ugyanakkor egynémely országok számára erős a kísértés, hogy átvegyék a technokrata tekintélyelvűséget, hiszen látványosak a sikerek. Hszi zűrzavaros fordulata, valamint a közeljövőben várható újabb 1-2 millió áldozat azonban fontos lecke az autokrácia „hatékonyságáról”.
Az olyan erős emberek, mint pl. Orbán Viktor, ugyanakkor Amerika és Európa erkölcsi zavarára mutogatnak és Kínát emelik pajzsra a hazafias, tervszerű egység példájaként. Csakhogy a népeket nem lehet örökre rákényszeríteni az uralkodó szolgálatára. Már érzik a következményeket az olyan országok, amelyek a kínai utat választották. Most pedig Peking is az ismeretlen Covid jövő felé tart. Itt az idő, hogy új szeleket engedjen be.
https://www.thetimes.co.uk/article/chinas-covid-crisis-shows-limits-of-autocracy-gcfdlg8qj
FAZ
Ausztria Budapestet okolja, amiért jelentős menekülthullám árasztotta el, bár a koalíción belül a Néppárt a migráció kérdésében egyre inkább szembekerül a zöldekkel. Annál is inkább, mivel az ország megakadályozta, hogy Románia és Bulgária a schengeni övezet tagja lehessen, és ezzel igen csak komoly nemzetközi vihart zúdított a saját fejére. Bukarest konzultációra mindaddig hazarendelte bécsi nagykövetét, amíg az osztrák fél nem teszi közzé, miként képzeli el a schengeni bővítést. Azért az ilyesmi uniós tagok között ritkán fordul elő.
Magyarország déli határán 2015 óta kerítés húzódik, amelyre külön egység ügyel, utóbbi hírhedt a kemény bánásmódjáról. Ugyanakkor a jóval hosszabb román határon nincsen műszaki zár. Ám mivel a magyar kormány nem teszi lehetővé, hogy a területén bárki menedékért folyamodjon, miközben az unió külső határát alkotja a két szakasz, nem is veszik nyilvántartásba az érkezőket. Aki átjut a szögesdróton és a közelben elfogják, az simán visszazavarják. Távolabb viszont nemigen van rá példa, hogy kézre kerülnének illegális bevándorlók. Mellesleg ott nem is volna könnyű kideríteni, hogy Szerbián vagy Románián át hatoltak-e be.
Évzáró sajtótájékoztatóján Orbán Viktor a német lapnak tagadta, hogy azért juthatnak át annyian Ausztriába, mert a kerítésen túl már simán tovább engedik őket.
Deutsche Welle
Jövőre is csak keresni fogja a szolidáris menedékpolitika lehetőségét az EU. Két tábor feszül kibékíthetetlenül egymásnak: az egyik több embert akar beengedni, a másik még több jövevényt igyekszik elriasztani. Az ukrajnai háború miatt e hónap elejéig 4,8 millióan vándoroltak nyugatra, és a szám 2023-ban tovább nőhet. Egyes államok már arra panaszkodnak, hogy nem bírják tovább a nyomást. Annál is inkább, mert ezek az emberek szabadon mozognak az egész Unióban.
Ugyanakkor az ukránok problémája eltakarja, hogy a tavalyinál jó háromnegyeddel több migráns érkezett távolabbról, a 3. világból. Október végéig a Frontex 280 ezer esetet regisztrált, többet, mint bármikor a 2015-ös válság óta. A szervezet a határok megerősítését javasolja. Ugyanakkor a két európai felfogás között csak még jobban kiéleződik az ellentét, mert az „erőd” hívei részéről nem sok szolidaritást és segítőszándékot tapasztalni.
Ezért pl. a görög, olasz, spanyol, magyar és horvát kormány simán átengedi az illegális határátlépőket. Jogilag ugyanakkor kétes, hogy Olaszország nem akar beengedni menedékkérőket, de ugyanez áll arra, hogy a magyar, horvát, görög és bolgár hatóságok azonnal kitoloncolják az elfogott határsértőket. Anélkül, hogy azok menedékkérelmet nyújthatnának be.
Különösen súlyos a migrációs probléma az osztrákoknál, ahol már csaknem 100 ezren folyamodtak státuszért. Bécs erre hivatkozva fúrta meg Románia és Bulgária schengeni tagságát, mondván, hogy a menedékrendszer így sem működik. A szakértő Gerald Knaus ugyanakkor drámainak tartja, hogy az EU országok aláírták a vonatkozó nemzetközi egyezményeket, csak éppen nem tartják be azokat.
Szerinte a kiindulópontnak számító államokkal kellene megállapodni, hogy ne is keljenek útra olyanok, akiknek semmi esélyük a befogadásra.
Die Welt
A kijevi külügy tárca Ukrajna, az ukrán nép patologikus gyűlöletével és politikai rövidlátással vádolta meg Orbán Viktort. Ukrán részről egyébként is záporoznak a bírálatok a magyar vezető címére, a mostani, éles hangú közlemény pedig azután jelent meg, hogy a kormányfő közölte: véget érhetne a háború, ha az USA leállítaná a fegyverszállításokat.
Az állásfoglalás szerint Orbánnak magától kell megkérdeznie, akar-e békét. Amit ugyanis sürget, az nem más mint Ukrajna veresége, jóllehet az csak növelné az orosz agresszió veszélyét Magyarországgal szemben is.
A kétoldalú viszony az invázió kezdete óta feszült. Orbán egyre-másra próbálta gátolni, hogy az EU Kijevet segítse, illetve hogy szankciókat rendeljen el Moszkva ellen. Nemrégiben olyan sállal jelent meg egy focimeccsen, amely Nagy-Magyarország térképe volt látható. A kárpátaljai magyar kisebbség miatt évek óta megy a vita Budapest és Kijev között. Ugyanakkor a magyar vezető jó viszonyt ápol Putyinnal. Országa erősen függ az orosz gáztól.
FT
A populisták ráfizetnek arra, hogy nem érzékelik: két választás között az emberek nyugalmat és nem felhajtást akarnak, így azonban a cirkusz folyamatos fenntartása több szavazatot visz el ezektől a pártoktól, mint a hozzá nem értésük – emeli ki a kommentár. A szerző, Janan Ganesh ezzel együtt nem ért egyet azzal, hogy a másik oldal fellépése folytán visszaszorulóban lennének a demagóg erők.
Szó sincs arról ugyanis, hogy a hagyományos politika értené a tömegek akaratát és válaszolna a jogos aggodalmakra. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a populista áramlat magától hamvad el. Mert túl azon, hogy megosztó, tehetségtelen, időnként azonban éles elméjű és szükséges, leginkább fárasztó. Túl nagy zajt csap, botrányok övezik a hatalomban, ezért a legtöbb érdeklődő polgár nem viseli el sokáig. Tessék csak Donald Trumpra vagy Boris Johnsonra gondolni.
A népbutítók hajlamosan alábecsülni, hogy az emberek csendre vágynak, amikor nem kell az urnákhoz járulniuk. Johnsonnak az tette be a kiskaput, hogy ha marad, újabb és újabb kudarcokat könyvelt volna el. Trumpnál pedig az bizonyult végzetesnek, hogy alatta egyfolytában felfordulás jellemezte a közéletet.
A cirkusz azonban a populizmus szerves tartozéka, nem lehet rajta túllépni. Ez a fajta politika a látványra épül. Alighanem akkor a legboldogabb, ha elég voksot gyűjt össze ahhoz, hogy fenn tudja tartani a sajtóját, a csibész vezetők megszedhessék magukat és talán még a politikát is befolyásolni tudják. Ez azonban nem elegendő a kormányzáshoz.
2016 tájékán azonban megbillent az egyensúly, a polgárok esélyt kaptak, hogy ráunjanak erre a népségre. A populizmus olyan győzelmeket aratott az utóbbi időkben, amelyekből még mindig nem tért magához.
https://www.ft.com/content/9cc1743d-5424-42ad-8eb5-201426ead0c9
The Times
A kínai Covid-válság a tekintélyuralom határait mutatja. Nincs ugyanis olyan nyilvános fórum, ahol meg lehetne vitatni a kérdést, ez azonban kemény döntésekhez vezet, amelyek eltakarják, hogy milyen fatális tévedések vannak mögöttük. Az ugyanakkor árulkodó, hogy a tömeges elégedetlenség hatására milyen villámgyorsan vonták vissza a korlátozásokat. De hát a diákok tiltakoztak, azt meg a Kommunista Párt nagyon nem szereti.
Nagyon úgy néz ki, hogy maga Hszi Csin-ping engedett az ellenszél láttán. Napokon belül véget értek a zárlatok, már nem csinálnak tömegesen teszteket. Miközben dühöng a vírus, ám nem lehet tudni, hány embert fertőz meg, hiszen nem ellenőrzik az embereket. Viszont a kórházak dugig vannak és halottaskocsik sora várakozik a hamvasztók előtt.
De a hatalom már korábban felismerte a nyugati nyitás veszélyeit, mind a gazdaságban, mind az oktatásban. Ugyanakkor egynémely országok számára erős a kísértés, hogy átvegyék a technokrata tekintélyelvűséget, hiszen látványosak a sikerek. Hszi zűrzavaros fordulata, valamint a közeljövőben várható újabb 1-2 millió áldozat azonban fontos lecke az autokrácia „hatékonyságáról”.
Az olyan erős emberek, mint pl. Orbán Viktor, ugyanakkor Amerika és Európa erkölcsi zavarára mutogatnak és Kínát emelik pajzsra a hazafias, tervszerű egység példájaként. Csakhogy a népeket nem lehet örökre rákényszeríteni az uralkodó szolgálatára. Már érzik a következményeket az olyan országok, amelyek a kínai utat választották. Most pedig Peking is az ismeretlen Covid jövő felé tart. Itt az idő, hogy új szeleket engedjen be.
https://www.thetimes.co.uk/article/chinas-covid-crisis-shows-limits-of-autocracy-gcfdlg8qj
FAZ
Ausztria Budapestet okolja, amiért jelentős menekülthullám árasztotta el, bár a koalíción belül a Néppárt a migráció kérdésében egyre inkább szembekerül a zöldekkel. Annál is inkább, mivel az ország megakadályozta, hogy Románia és Bulgária a schengeni övezet tagja lehessen, és ezzel igen csak komoly nemzetközi vihart zúdított a saját fejére. Bukarest konzultációra mindaddig hazarendelte bécsi nagykövetét, amíg az osztrák fél nem teszi közzé, miként képzeli el a schengeni bővítést. Azért az ilyesmi uniós tagok között ritkán fordul elő.
Magyarország déli határán 2015 óta kerítés húzódik, amelyre külön egység ügyel, utóbbi hírhedt a kemény bánásmódjáról. Ugyanakkor a jóval hosszabb román határon nincsen műszaki zár. Ám mivel a magyar kormány nem teszi lehetővé, hogy a területén bárki menedékért folyamodjon, miközben az unió külső határát alkotja a két szakasz, nem is veszik nyilvántartásba az érkezőket. Aki átjut a szögesdróton és a közelben elfogják, az simán visszazavarják. Távolabb viszont nemigen van rá példa, hogy kézre kerülnének illegális bevándorlók. Mellesleg ott nem is volna könnyű kideríteni, hogy Szerbián vagy Románián át hatoltak-e be.
Évzáró sajtótájékoztatóján Orbán Viktor a német lapnak tagadta, hogy azért juthatnak át annyian Ausztriába, mert a kerítésen túl már simán tovább engedik őket.
(Nincs link)
Deutsche Welle
Jövőre is csak keresni fogja a szolidáris menedékpolitika lehetőségét az EU. Két tábor feszül kibékíthetetlenül egymásnak: az egyik több embert akar beengedni, a másik még több jövevényt igyekszik elriasztani. Az ukrajnai háború miatt e hónap elejéig 4,8 millióan vándoroltak nyugatra, és a szám 2023-ban tovább nőhet. Egyes államok már arra panaszkodnak, hogy nem bírják tovább a nyomást. Annál is inkább, mert ezek az emberek szabadon mozognak az egész Unióban.
Ugyanakkor az ukránok problémája eltakarja, hogy a tavalyinál jó háromnegyeddel több migráns érkezett távolabbról, a 3. világból. Október végéig a Frontex 280 ezer esetet regisztrált, többet, mint bármikor a 2015-ös válság óta. A szervezet a határok megerősítését javasolja. Ugyanakkor a két európai felfogás között csak még jobban kiéleződik az ellentét, mert az „erőd” hívei részéről nem sok szolidaritást és segítőszándékot tapasztalni.
Ezért pl. a görög, olasz, spanyol, magyar és horvát kormány simán átengedi az illegális határátlépőket. Jogilag ugyanakkor kétes, hogy Olaszország nem akar beengedni menedékkérőket, de ugyanez áll arra, hogy a magyar, horvát, görög és bolgár hatóságok azonnal kitoloncolják az elfogott határsértőket. Anélkül, hogy azok menedékkérelmet nyújthatnának be.
Különösen súlyos a migrációs probléma az osztrákoknál, ahol már csaknem 100 ezren folyamodtak státuszért. Bécs erre hivatkozva fúrta meg Románia és Bulgária schengeni tagságát, mondván, hogy a menedékrendszer így sem működik. A szakértő Gerald Knaus ugyanakkor drámainak tartja, hogy az EU országok aláírták a vonatkozó nemzetközi egyezményeket, csak éppen nem tartják be azokat.
Szerinte a kiindulópontnak számító államokkal kellene megállapodni, hogy ne is keljenek útra olyanok, akiknek semmi esélyük a befogadsemmi esélyük a befogadásra.
EU-Migrationspolitik: 2023 wird mühsam bleiben | DW | 27.12.202
