A Táncsics – díjas újságíró 68 éves volt, kevés szakmai szerep van, ami ne illene rá.
Már gimnazistaként feltűnt a MÚOSZ egyik pályázatán 1972-ben, ahol Choli Daróczi József cigány tanítóról írt riportjával második helyezett lett. Egyetemi évei alatt a Népszabadság, majd a Magyar Rádió gyakornokaként dolgozott. 1977-ben lett a Krónika munkatársa, ahol elsősorban Földi Ivántól és Mester Ákostól tanulta a rádiós újságírást.
Kipróbálta magát vidéki tudósítóként, állandó munkatársa volt a 168 óra, a Gondolatjel és a 30 perc alatt a Föld körül című műsoroknak. Készített dokumentum- és portréműsorokat is, például Bari Károlyról, a budapesti űrhajós kongresszusról. 1990 márciusában a marosvásárhelyi véres eseményekről tudósított.
1992-ben a Krónika élére nevezték ki, nem sokkal eztán, 1994-ben politikai okokból 129 rádiós kollégájával együtt elbocsátották, de a kormányváltást követően visszatért, és 2001-ig a Magyar Rádió romániai tudósítójaként dolgozott.
2003-ban pályázattal elnyerte a BBC magyar adásának szerkesztő-műsorvezetői állását Londonban, ahol részt vett az állandó budapesti sugárzású adások beindításában is. 2004 februárjában csatlakozott a Gazdasági Rádióhoz , aminek hosszú évekig munkatársa maradt.
szinte minden repülő típust kipróbált
Gyerek korától a repülés szerelmese, felnőttként pedig szakújságírója volt. Előbb a vitorlázó repülést ismerte meg, később szinte minden repülőgép típust kipróbált, 1991-től pedig a taszári és kecskeméti repülő napok állandó műsorvezetőjeként illetve kommentátoraként szerepelt. Egészen az utóbbi időkig az iho.hu nevű közlekedési szakportál repülési rovatvezetője volt. 1978-tól 2002-ig volt a Szövetség tagja.
