Libération
A vezércikk arra hívja fel a figyelmet, hogy világszerte javában ássák alá a demokráciát, Brazíliától az Egyesült Államokig. Mindenütt ugyanazzal a módszerrel igyekeznek megrendíteni a demokratikus viszonyokat. Ennélfogva csak rövid ideig lehetett örülni Bolsonaro vereségének, ám máris lehet nyugtalankodni az amerikai időközi választások várható kimenetele miatt. Joe Biden igencsak aggódhat, hiszen a demokrácia olyan bástyái eshetnek el, mint New York Állam vagy Washington.
Az elnöknek cseppet sem kell szégyenkeznie eddigi mérlege miatt, ám ugyanilyen lényeges, hogy változatlanul a demokrácia megbuktatásán dolgoznak azok a szélsőségesek, akik tavaly januárban megostromolták a Kongresszust. Sőt most már komolyan veszélyeztetik a jogállamot. Az erőszakos politikai légkört jól illusztrálja, hogy egy szélsőséges otthonában brutálisan, kalapáccsal összeverte a házelnök férjét.
A demokráciát emésztő rákbetegség túlságosan is elterjedt az Egyesült Államokban ahhoz, hogy Biden két év alatt össze tudta volna békíteni a két tábort. Az ellenoldal által alkalmazott mechanizmus ismert: álhírek, összeesküvés elméletek.
A demokrácia túléléséhez nélkülözhetetlen, hogy legyen egy minimális egyetértés a tények igazságáról. Pontosan ez került veszélybe a két legnagyobb amerikai államban, de tetten érhető Európában is, így Angliában és Magyarországon. Sőt, felbukkant Franciaországban is. A franciáknak azonban nem szabad azt hinniük, hogy erősebbek vagy okosabbak másoknál.
New York Times
Az újság egyik vezető külpolitikai elemzője arra szólít fel: ne engedje meg a világ, hogy Putyin új Aleppót csináljon Ukrajnából, azaz szándékosan és válogatás nélkül öljön meg civileket és ezzel fordítsa meg a hadiszerencsét. Annak idején a bukásra álló szír államfő kérte az oroszok közbeavatkozását és annak brutalitása sikerrel is járt.
Bret Stephens, a Pulitzer-díjas újságíró, aki volt a Jerusalem Post főszerkesztője is, emlékeztet arra, hogy a hadműveletet annak idején részben ugyanazok irányították, akik most az orosz hadsereget. Ezúttal is ugyanazt a módszert vetik be, iráni drónok segítségével. Több tucatnyi infrastrukturális létesítményt bombáztak, azt remélve, hogy az ukrán kormány esetleg belemegy a tűzszünetbe, ha azt látja, hogy a nép fázik, éhezik, hogy az oroszok terrorizálják. Akkor pedig Moszkva megtarthatja az elfoglalt területek javát.
Ezt azután Putyin győzelemnek állíthatja be. Kína ugyanakkor felbátorodhat, mint ahogy Irán is, ahol a tömeges tiltakozás lassan már a színes forradalmak szintjét éri el. Vagyis sokkal nagyobb a tét, mint magának Ukrajnának a sorsa.
Ebben a helyzetben az Egyesült Államoknak nagyobb és gyorsabb segítséget kell nyújtania. Az események és az időjárás előtt kell járnia. Így pl. szállítania kell olyan drónokat, amelyekkel az ukrán védelem képessége megnő, nagyobb távolságból is. Csak éppen a Pentagon bürokráciája akadékoskodik, mondván: a technológia orosz kézre kerülhet.
A kormányzat ugyanakkor hozzáláthatna, hogy vádat emeljen azok ellen, akik felelősek a pusztításért. A külföldön befagyasztott orosz követeléseket az ukrán újjáépítésre lehetne fordítani. Washingtonnak egyben figyelmeztetnie kellene Teheránt, hogy porrá lövi az érintett gyárakat, ha az iráni vezetők továbbra is kamikáze drónokat értékesítenek az oroszoknak.
Természetesen mindennek megvan a maga kockázata. De a legnagyobb veszély az, hogy az orosz elnök pont azt a gusztustalan stratégiát alkalmazza, ami már bejött neki Szíriában. Azaz hogy terrorba borítja Ukrajnát. Közeleg a tél, segítsünk az ukránoknak nyerni, még mielőtt beáll a hideg időszak.
https://www.nytimes.com/2022/11/01/opinion/ukraine-war-russia-putin.html
Economist
Legújabban (így, külön írva) hideg háborúba kezdett Putyin: a tél segítségével próbálja térdre kényszeríteni Ukrajnát, amely ily módon versenyt fut az idővel, az időjárással és az orosz rakétákkal. A Kreml két napja újította fel a tüzérségi támadásokat, és bár az ukrán légvédelem elég hatékonynak tűnik, az okozott kár így is jelentős.
Az energetikai infrastruktúra 40 %-a rongálódott meg. A szolgáltató kénytelen volt forgórendszerben áramszünetet elrendelni. A háztartásoknak és a vállalatoknak is korlátozniuk kell a fogyasztást. Az állami olajtársaság vezetője arra figyelmeztet, hogy az országra még sosem várt ennyire kemény tél.
A hőmérséklet már most nulla fok körül van és nagy gond lesz a fűtéssel. A lakások jó egyharmadában távfűtés van, a felhalmozott készletek jóvoltából ezek számára kellő mennyiségben áll rendelkezésre gáz, ám mégsem tudnak működni, ha megsérül az áramhálózat. Márpedig az oroszok éppen az erőműveket vették célba. Ha az akciók Kijev környékén sikeresnek bizonyulnak, fagyoskodni fog a 2 millió lakos. A fronthoz közelebb még rosszabb a helyzet.
A szétbombázott hálózatok helyreállításán az egész országban dolgoznak a szakemberek. Becslések szerint a háború kezdete óta 800 ezer otthon semmisült, illetve sérült meg. A javítás azonban nem tud lépést tartani a pusztítással. És sokszor előfordul, hogy fűtés még csak-csak lenne, ám olyan házakban, amelyeknek már nincsen teteje.
FT
A világ nagyobbik részének fogalma sem volt, hogy az észak-norvég Tromso Arktiszi Egyetemén tudományos kutatás tárgya a szürke zónás hadviselés, vagyis azt igyekeznek feltárni, hogy ellenséges országok milyen felforgató akciókat hajthatnak végre fű alatt. Az intézményre az irányította rá a figyelmet, hogy a norvég rendőrség letartóztatott egy feltételezett orosz kémet, aki valószínűleg hamis brazil személyazonosságival, és kanadai ajánlólevéllel játszotta be magát.
Az eset kapcsán az American Enterprise Institute egyik elemzője arra figyelmeztet, hogy riadó, mert az oroszok egyre inkább behatolnak már a tudomány területére is. A Bellingcat oknyomozó hálózat már közölte, hogy a lebukott delikvenst Mihail Mikusinnak hívják, az orosz titkosszolgálat ezredese. A tengerentúli szakértő ugyanakkor rámutat, hogy történtek azt mutatják: ajánlatos ébernek lenni a tudományos világban, mert egyrészt ezen a területen általában széles körűek a nemzetközi kapcsolatok, másrészt pedig a szakemberek feltűnés nélkül érdeklődhetnek a legkülönfélébb témák iránt.
A svéd katonai hírszerzés korábbi főnöke szerint azonban ritkán fordul elő, hogy egy titkos ügynököt így juttassanak célba, mert sokba kerül. Hogy ne lehessenek eredményesek, arra azt javasolja, hogy a tudományos intézmények titkosítsák a megállapításaikat, ne engedjenek bárkinek betekintést, még saját soraikból sem. Az első számú szabály az: nem szabad naivnak lenni.
https://www.ft.com/content/92d17129-5ece-41fd-812d-c406b16a8831
Spiegel
Mosakszik az egyik, újonnan kinevezett olasz miniszterhelyettes, mert előkerült róla egy felvétel, amelyen hat évvel ezelőtt náci karszalaggal látható. Galeazzo Bignami, aki a Liga-elnök, Salvini alatt az infrastruktúráért felelős tárcánál dolgozik majd, kifejtette, hogy szégyelli magát korábbi tettéért és elítéli a totalitarizmus minden formáját.
Meloni kormányfő, aki tagadja, hogy rokonszenvezne a nemzeti szocializmussal, idáig nem szólalt meg az ügyben. Bignami egyébként korábban a Berlusconi vezette mérsékelt Forza Italiánál futott be karriert, ám nem sokkal ezelőtt immár másodszor jutott be a törvényhozásba a választásokon győztes Olaszország Fivérei színeiben.
Guardian
A szerkesztőségnek az a véleménye, hogy Elon Musk, a világ leggazdagabb embere nagy szövegláda, és amit a Twitter megvásárlása kapcsán ígért, az megint csak olyasvalami, amiből nem lesz semmi. Hiszen már eddig sok mindennel kecsegtetett, csak éppen a valóra váltással adós maradt. Ily módon képrombolónak számít a közvélemény szemében.
Hatalmas egója és dollár milliárdjai folytán azonban úgy fel tudja tüzelni híveit, hogy bejelentései hatására tömegek mozdulnak meg, még akkor is ha olyan értéktelen befektetésről van szó, mint a bitcoin. Önbizalma akkora, hogy hogy a jelek szerint még a vagyonát is képes kockára tenni, az ösztöneire hallgatva. Jó mérnök, de még kiválóbb a körülötte kialakult személyi kultusz felkorbácsolásában. Az emberek neki adják a pénzüket és nem a termékeinek.
Ez a hűség feldobja őket és Musk most a Twitter megvételével ellenőrzi az odaadást. Az ügylet értéke: 44 milliárd dollár. Negyedét a Wall Streeten, bankoktól kalapozta össze, a többit ő és befektető társai adták össze. Csak minek? Hiszen ez a közösségi fórum a bevételt és a használók számát tekintve is eltörpül a Google, illetve a Facebook mellett.
Az üzletember mostanában kinyilatkoztatta, hogy Ukrajnának a béke érdekében fel kell adnia az elvesztett területeket, továbbá, hogy Trump ismét twitterezhet kedvére. Egyik sem ígér jót a demokrácia számára. Ugyanakkor könnyen elriaszthatja a nagy hirdetőket, miközben a cég vesztesége 400 millió dollár. Amúgy pedig az önvezető járművek, mint Musk sok más kedvenc ötlete, inkább a mese, semmint a valóság birodalmába tartozik.
The Guardian view on Elon Musk’s Twitter takeover: the unfulfilled promises pile up | Editorial
