címlap: David Petraeus a CIA volt igazgatója – fotó: Chris Keane/Reuters
Guardian
A CIA volt igazgatója biztosra veszi, hogy az Egyesült Államok szétzúzza az orosz csapatokat, ha Putyin nukleáris eszközt robbant Ukrajnában. David Petraeus, aki négycsillagos tábornokként a nemzetközi erőket irányította Afganisztánban és Irakban, úgy látja, hogy a Kreml első embere kétségbe van esve, de nem tud mit kezdeni a fronton kialakult helyzettel, mert az immár visszafordíthatatlan.
Hozzátette, hogy az orosz hadfelszerelés sem ússza meg és az elsüllyesztés sorsa vár a fekete-tengeri flottára is, ha az orosz elnök elszánja magát a legsúlyosabb lépésre. Megjegyezte, hogy nem egyeztetett a nemzetbiztonsági tanácsadóval a leendő válaszról, de biztos, hogy az kollektív reakciót jelentene a NATO részéről, és érintené az összes orosz alakulatot ukrán földön, valamint a Krímben is.
Nem a híres-nevezetes 5. paragrafus alapján indulna meg az akció, hiszen Ukrajna nem tagja a szövetségnek, így nem vonatkozik rá a kölcsönös védelem elve. De megtalálnák hozzá a kellő jogi alapot. Akár éppen az említett klauzulát, pl. ha a sugárzás átterjed más tagállamokra is. Ám az orosz támadás semmiképpen sem maradhat megtorlatlanul. Természetesen nem cél, hogy a helyzet nukleáris válságba torkolljon – hangsúlyozta, ám meg kell mutatni, hogy elfogadhatatlan, ha az oroszok ilyesmire vetemednek.
Kitért arra, hogy semmilyen kaotikus mozgósítás, megszállás, vagy nukleáris fenyegetőzés sem segít Moszkván. Ezt egy ponton túl Putyinnak is el kell ismernie és akkor jönnek a tárgyalások. De addig még rosszabbra fordulhatnak a dolgok Oroszország szemszögéből. Ezen még a harcászati harceszközök felhasználása sem változtat, ám a fenyegetést komolyan kell venni.
Közben Marco Rubio, a Szenátus Külügyi Bizottságának tekintélyes republikánus tagja kijelentette, hogy az orosz vezetés vagy beássa magát a védelmi vonalak mentén, vagy visszavonul és feladja az elrabolt területeket. De bőven elképzelhető, hogy akár Lengyelországban olyan pontokat támad, ahonnan a szövetségesek fegyverszállítmányait osztják el Ukrajna számára. A legrosszabb pont az volna, valamelyik NATO-tagállamban szemelne ki célpontot.
https://www.theguardian.com/world/2022/oct/02/us-russia-putin-ukraine-war-david-petraeus
New York Times
A moszkvai főrabbi megerősítette, hogy azért kényszerült pár hónapja emigrációba, mert a hatalom őt is fel akarta használni a háború igazolására. Pinchas Goldschmidt a vendégkommentárban rámutat, hogy éveken át bíztak abban: gyökeret ereszt a demokrácia Oroszországban. Hogy a zsidó közösség távolságot tarthat Putyin egyre erősödő tekintélyuralmi rendszerétől. Ám szertefoszlott a társadalmi egyezség, mármint hogy az emberek élhetik a életüket, ha nem szólnak bele a politikába.
A háború mindent megváltoztatott. A hatalom kezdett eltolódni a fél-önkényuralom felé. A megmaradt független sajtót elnémították, a tiltakozókat rács mögé zárták. És egy nap jött a felszólítás: a zsinagóga vagy kiáll a háború mellett, vagy megnézheti magát. A főrabbinak nem maradt más választása, mint hogy elhagyja az országot, így 30 év elteltével most először külföldön, Izraelben ünnepli a zsidóság legjelentősebb eseményét, a Jom Kippurt, vagyis az engesztelés napját.
De még mindig jobban járt, mint elődje, aki 1933-ban, a nevezetes ünnepen alig burkoltan arról beszélt, hogy hagyni kell az embereket szabadon választani. Utána ugyanis elvitte a titkosszolgálat. De hát az egyházi vezetőknek nehéz időkben is állást kell foglalniuk erkölcsi kérdésekben bármennyire is kemény feladat ez. Mindenesetre amikor most, a nagy napon megszólal a sófár, a kosszarvból készült kürt, a szabadságra és az egyenlőségre emlékeztet. Arra, hogy a nemzetek békéjét is a szabadságra és az életre kell építeni, bár kiderült, hogy ezeket az értékeket nem lehet magától értetődőnek venni egy nyugati társadalomban.
És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hitnek ellensúlyoznia kell a gonoszt, harcolnia kell az alapvető emberi jogokért. Még akkor is, ha ezért időnként nagy árat kell fizetni, pl. úgy, hogy jön a KGB, vagy hogy az ember hirtelen emigrációban találja magát.
Der Standard
Az Európai Parlament első alelnöke arra figyelmeztet, hogy aki kétségbe vonja az szankciókat, vagy azok beszüntetését követeli, az Putyin kezére játszik és a háborút támogatja. Az osztrák Othmar Karas, aki csaknem 25 éve EP-képviselő és Néppárthoz tartozik, több más strasbourgi törvényhozó társaságában kereste fel Kijevet.
Kifejtette: az orosz elnök katonai eszközökkel és erővel igyekszik visszafelé forgatni a történelem kerekét. Semmilyen szerződéshez, szabályhoz, joghoz nem tartja magát. Nem fogja vissza más országok szuverenitása sem, nem szabad hinni neki, eljátszott minden bizalmat. Hosszú távon el kell érni, hogy egy fitying se folyjék be az orosz hadikasszába. Egyúttal egyértelmű, hogy csökkenteni kell a Nyugat függését a nem demokratikus rendszerekkel szemben, mind az energia, mind az élelmiszerellátás területén.
Az is látnivaló ugyanakkor, hogy legutóbbi beszédével Putyin elmélyítette a válságot, így jogos az ukrán kérés, hogy Kijevet vegyék fel a NATO-ba. Moszka ugyanis nem adja fel a terveit, ezért biztonsági garanciákat kell adni Ukrajna részére. Persze a tagság még odébb van. Ám az ország az európai értékeket védi, lakossága a demokrácia, a béke, a szabadság és a jogállam oldalán áll. Az uniós belépéshez azonban teljesíteni kell a demokratikus normákat, mind a korrupció elleni harcban, mind a sokszínűség, valamint a kisebbségvédelem ügyében. De az látszik, hogy az ország el van szánva a reformokra, azok segítéségével képzeli el az újjáépítést. Ezért megérdemli, hogy a Nyugat szigorítson a Kreml elleni megtorló lépéseken.
Die Welt
Putyin Nagy-Oroszországról álmodik és ebben fölöttébb hasonlít Hitlerre, aki pedig a Nagynémet Birodalmat szerette volna megteremteni. Így vélekedik Serhij Plohij, aki Ukrajna történelmét tanítja a Harvardon. Emlékeztet arra, hogy az elnök annyi területet igyekszik elhódítani, amennyit csak bír, és csupán azért tért át a B-tervre, azaz Kelet-Ukrajna megszállására, mert Kijev alatt hatalmas pofont kapott a védőktől.
Ám rosszul mérte fel a viszonyokat, a Krím elvesztése óta az ukránok, köztük oroszok is jó sokan ráébredtek, mely nemzetiség tagjai kívánnak lenni. Úgy lehet mondani, hogy az alap nem a nyelv vagy a vallás: itt egy politikai nemzet alakult ki. A hazafiak a demokratikus intézményeket támogatják, hogy szabadon elmondhassák a véleményüket, ami orosz földön lehetetlen. Moszkva törekvéseinek betett azután az is, hogy a támadó egységek rakétákkal lőttek orosz lakta területeket Ukrajna déli és keleti részén.
Viszont szó sincs arról, hogy Oroszország a Nyugat erőfeszítései folytán esne szét, a folyamat már az 1. világháború végén megindult, csak a bolsevikok 7 évtizedre összekalapálták az országot. Ám jött 1991. Most pedig a legrosszabb kísérlet tanúi vagyunk, mármint hogy a Kreml visszaszerezze az elvesztett területek egy részét. Ám a tét a rezsim túlélése, csakhogy a fenyegető zűrzavar minden ajtót kinyit az Orosz Föderáció összeomlása előtt.
A következmény az lehet, hogy pl. leválik a Kaukázus. Máris vannak demonstrációk Csecsenföldön, Dagesztán, valamint Szibéria több körzetében is a behívások miatt. Az emberek kezdenek mozgolódni az orosz központ ellen, ágyútölteléknek érzik magukat.
FAZ
A német egység napja előtt egy nappal a legfőbb lengyel vezető azt mondta: Varsó nem tudja elfogadni, hogy Európai Egyesült Államok jöjjön létre, Németországgal az élen, szó sem lehet Berlin uralmáról. Jaroslav Kaczynkski kijelentésének időzítése azért is megdöbbentő, mert az évforduló alkalmából a lengyel fővárosba várják a német külügyek vezetőjét. Annalena Baerbock részt vesz a nagykövetségen rendezendő mai ünnepségen, sőt, beszédet is mond, majd holnap találkozik lengyel kollégájával.
A lap magyarázatként hozzáteszi, hogy a jövő őszi választások előtt a PiS ráerősít a németellenes retorikára. Nagyjából egy hónapja az egyik parlamenti bizottság azt terjesztette elő, hogy Németország 1,3 milliárd eurós háborús jóvátétellel adós a lengyeleknek. Kaczynski azonnal lecsapott a követelésre. A kérdés feltehetőleg előkerül a keddi külügyminiszteri egyeztetésen is.
Die Welt
Az egyik legtekintélyesebb migráció szakértő attól fél, hogy történelmi léptékben özönlenek ki az emberek a télen Ukrajnából, ha ott tovább éleződik a helyzet és nem tudják megoldani a fűtést, illetve az áramellátást. Gerald Knaus, a berlini Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű kutató intézet igazgatója akkor lát különösen nagy bajt, ha az orosz támadás megsemmisít egy erőművet, vagy ha az agresszor tömegpusztító fegyvert alkalmaz.
Szerinte arra az EU nincs felkészülve. Ráadásul, akik idáig érkeztek, azok igen egyenlőtlenül oszlottak el a földrészen. A fő terheket a lengyelek és a csehek viselik, ugyanakkor a franciák az érintetteknek csupán töredékét vették fel. Azaz itt több szolidaritás szükségeltetne. A civilek azonban megmutatták, miként kell csinálni: átláthatóan, kellő tájékoztatással, részvéttel. Erre szükség lesz akkor is, ha megindul az új áradat, másként nem lehet kezelni a rohamot.
Kurier
Az egyik belgrádi jótékonysági szervezet vezetője szóvá tette, hogy az Európai Bíróság hiába nyilvánította a törvénysértőnek az azonnali visszatoloncolásokat a magyar-szerb határon, a magyar hatóságok változatlanul folytatják ezt a gyakorlatot. Orbán arra hivatkozik, hogy az ítélet az alaptörvénybe ütközik. Naponta hozzávetőleg 600 embert zsuppolnak ki rövid úton, esélyük sincs menedéket kérni. Szerbiában pedig a jelek szerint nem kívánnak élni ezzel a lehetőséggel. Az idén 2600 jelentkeztek be menekült státuszra, de mindössze tízen kapták meg.
Az újság annak kapcsán foglalkozik a kérdéssel, hogy ma Budapesten a megélénkült migrációról tárgyal az első számú magyar, osztrák és szerb vezető. Egyidejűleg Pozsonyban asztalhoz ül a szlovák, a cseh, az osztrák és a magyar miniszter, miután a rengeteg illegális bevándorló kiszűrésére Csehország és Ausztria visszaállította az ellenőrzést a szlovák határon. Szlovákia igen rossz néven vette a döntést.
Migrationsgipfel mit Nehammer, Orbán und Vučić am Montag
