Deutsche Welle
A NATO esetleg meg tudja védeni kelet-európai tagjait egy orosz agressziótól, de azok belső gondjaival nem tud mit kezdeni, márpedig ezek a problémák csak egyre nagyobbak és veszedelmesebbek lesznek – írja a külföldre sugárzó német közszolgálati média bukaresti tudósítója. Sabina Fati, aki író-újságíró, úgy látja, hogy a szövetség még nem veszi komolyan a sorain belül keleten fenyegető veszélyeket, pedig egyes tagállamok nagyon nem tartják tiszteletben az euró-atlanti értékeket.
Egyes országokban politikai instabilitást tapasztalni, ez pedig árt a szervezet egységének. A Balkánon történelmi ellentétek szabdalják tovább a régiót. A románoknál és a lengyeleknél az igazságszolgáltatás a politikának van alárendelve, ami szétveri a jogállamot, csakhogy a NATO becsukja a szemét, mert mindkét kormányra nagy szüksége van Ukrajna, illetve az onnan érkező menekültek érdekében.
Magyarország a jelek szerint közelebb áll Oroszországhoz, mint nyugati partnereihez. Bulgária olyan mérleghintára emlékeztet, amely mindig felbillen, ha az ország közelebb kerül Moszkvához. A csehek és a szlovákok útja sem egyenesen vezet a Nyugat felé. A horvátoknál az elnök oroszbarát, a kormányfő a másik irányba húz.
Bulgária feltartóztatja Észak-Macedónia integrálódását, Tirana továbbra is Nagy-Albániáról álmodik. Szerbia eleve Oroszország oldalán áll. Ezek a törésvonalak mind jól jönnek a Kremlnek, mert tud a zavarosban halászni. A román állam egyre paternalistább, az autokrácia felé halad. A politika szabja meg a tömegtájékoztatás és a bíróságok működését. Orbán modellje egyre több országra terjed át.
A populizmus nagy lendülettel tér vissza Európába, ám keleten súlyosabb következményekkel fenyeget, mint a nyugaton, mert az intézmények még gyengék és nem akarnak védekezni. A demokrácia idáig errefelé csak intermezzo volt a diktatúrák és autokráciák folyamatos uralma közben. Így a kérdés az: támaszkodhat-e a NATO olyan hatalmakra, amelyek mind sűrűbben lemondanak a szabadságról és megfojtják a jogállamiságot?
https://www.dw.com/de/meinung-kann-die-nato-osteuropa-sch%C3%BCtzen/a-62310125
Der Standard
Jelentős ellentéteket hozott az elmúlt hét: az EU, a G7-ek és a NATO csúcskonferenciája ünnepelte a Putyin-ellenes nyugati egységet, illetve az Ukrajna iránti szolidaritást, ugyanakkor a Donyecki-medencében az orosz csapatok méterről méterre nyomulnak előre, kérlelhetetlenül újabb és újabb lakóházakat rombolnak le, embereket ölnek meg.
Az orosz elnök persze azt hangoztatta, hogy minden a tervek szerint halad, ám a berlini Német Marshall Alapítvány Közép- és Kelet-Európáért felelős igazgatója, Jörg Forbrig szerint ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Az oroszok a fronton csupán hatalmas emberi és anyagi veszteségek árán érik el viszonylagos sikereiket, a világban pedig Moszkva rovására változtak meg az erőviszonyok, hála a szankcióknak, Ukrajna uniós tagjelölti státuszának, a katonai kiadások emelésének, és annak, hogy a finnek és a svédek belépnek a védelmi szövetségbe.
Az egység nem roppant meg, a Kreml minden reménye ellenére sem. Viszont az igaz, hogy a gazdasági megtorló intézkedések, illetve a politikai döntések egyelőre nem befolyásolják lényegesen a harci helyzetet. De az oroszok keveset tudnak felmutatni ahhoz képest, amilyen áldozatokat kénytelen hozni. És az elvesztett hadfelszerelést nemigen tudják pótolni, mert az embargó miatt nincs elegendő alkatrész. Ellenben az ukránokhoz folyamatosan érkezik a korszerű fegyverzet. Azon kívül Putyin nem meri megkockáztatni az általános mozgósítást.
Forbrig szerint hosszabb idő átlagában Ukrajna erősödik, az oroszok gyengülnek. Várhatóan ősszel nyílik meg a lehetőség, hogy a támadókat visszaszorítsák. Utóbbiak főleg délen sebezhetőek, lásd a Kígyó-sziget feladását.
Bizonytalan, hogy a felek miként képzelik el a háború végét. Az oroszok részéről világos, hogy ragaszkodnak Ukrajna kapitulációjához, illetve ahhoz, hogy az ország Moszkva vazallusa legyen, a NATO pedig vonuljon ki Kelet-Európából. Ugyanakkor a Nyugatnál nem tudni, hogy miben gondolkodik: az összes elvesztett ukrán területet vissza kell szerezni, vagy csak azokat, amelyek február 24. után kerültek orosz kézre?
A német szakember egyetért az amerikai elnökkel abban, hogy a stabil békét csakis az szavatolná, ha Oroszország meggyengülne és így képtelen volna a jövőben a szomszédjait fenyegetni. Ám minél jobban elhúzódik a háború és ennélfogva minél keményebb kihatásokkal jár a világgazdaságban, annál nehezebb lesz fenntartani a nyugati összefogást.
Washington Post
A vezércikk az újabb és újabb leleplezések alapján elengedhetetlennek nevezi, hogy bűnvádi eljárás induljon az előző amerikai elnök ellen a január 6-i puccskísérletben betöltött szerepe tisztázására. Merthogy a kongresszusi vizsgáló bizottság előtt elhangzott friss vallomások folytán már az a dilemma: ki és hány törvényt szegett meg, illetve, hogy lesz-e mindennek következménye. De nem kérdés, hogy az ügyészségnek utána kell járnia a történteknek.
Amit Cassidy Hutchinson, Donald Trump korábbi legközvetlenebb munkatársa felfedett a testület előtt, az felveti, mit tudott a politikus és szűk köre a törvényhozás másnapi ostromáról. Hiszen a Fehér Ház akkori lakóját tájékoztatták, hogy az épületbe betörni készülő tömeg fel van fegyverkezve, mégis harcra biztatta őket. Sőt, maga is csatlakozni kívánt a csőcselékhez.
A közvéleményt részletesebben tájékoztatni kell, ezért újabb szemtanúkat kell meghallgatni. Így az ügyészségnek eljárást kell indítania pl a stábfőnök ellen, aki nem tett eleget a különbizottság meghívásának. Továbbá ki kell deríteni, mennyire megalapozottak az aggályok, miszerint Trump hívei megpróbálnak befolyásolni olyanokat, akik vallomást tesznek a történtekről.
De a sorból a korábbi elnök sem maradhat ki, bár ennek jelentős kockázatai vannak. Így az, hogy veszélyes precedens keletkezhet, arról nem beszélve, hogy az eljárás jól jöhet a politikusnak. Másfelől viszont ha bebizonyosodik, hogy Trump súlyos bűnt követett el, akkor nemigen lehet mást tenni, mint vád alá fogni, mert az amerikai igazságszolgáltatásnak alaptétele, hogy senki sem áll a törvény fölött. Az illetékes ügyész legfőbb kötelessége, hogy minden rendelkezésre álló eszközt bevessen annak megállapítására, mit műveltek azok, akiknek közük volt az amerikai történelem egyik legsötétebb fejezetéhez.
