címlapkép: Michael Kappeler/dpa)
Washington Post
A vezércikk szerint nagyrészt Vlagyimir Putyin hibája, hogy Amerikában rekordösszegbe, gallononként 5 dollárba kerül az üzemanyag. A szint összefügg azzal, hogy az infláció négy évtizede nem volt ilyen magas, a kamatok 20 éve nem látott ütemben emelkednek. A gáz egy év alatt csaknem 2 dollárral drágult meg, csakhogy ebből 75 % a háború óta eltelt időszakban következett be. Azaz látnivaló Moszkva felelőssége.
Az USA és sok más ország joggal reagált az invázióra kemény szankciókkal, az orosz olaj és gabona vásárlásának leállításával. Így viszont nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség, ennek hatására az egész világon száguldani kezdtek felfelé az energia- és élelmiszerárak. Putyin azt reméli, hogy a világ enged, feloldja a megtorló intézkedéseket és átengedi Moszkvának Ukrajna egyes részeit. De nem nyerhet.
Persze az áremelkedésben a nagyobb kereslet is belejátszik. Megszűnőben vannak a járvány miatt elrendelt korlátozások, az amerikaiak tömegei készülnek szabadságra. Rövidtávon Joe Biden nem sokat tehet. Az helyes, hogy feloldotta a stratégiai olajkészletek nagyobbik részét, de ahhoz, hogy lenyomja az árakat, vagy pótlólagos beszerzési forrásokat kell találnia, vagy vissza kell szorítania a keresletet.
Ami az előbbit illeti, hiba volna, ha könyörögne Szaúd-Arábiának, Iránnak vagy Venezuelának. Ha eltörölné a szankciókat, vagy javítaná velük a kapcsolatot, az csak akkor lehetséges, ha cserében jelentős ellenszolgáltatásokat kap, beleértve politikai engedményeket. Egyben fel kell tornásznia a hazai termelést – az érintett cégeket emlékeztetnie kell arra, hogy jó dolog a hatalmas profit, de azt is vegyék figyelembe, hogy ne ártsanak az amerikai családoknak, illetve a háború befejezését célzó törekvéseknek.
Guardian
A NATO gyenge és megosztott, ennek pedig Ukrajna issza meg a levét – mutat rá a legnagyobb brit lap helyzetelemzése. Az orosz invázióhoz eleve az teremtette meg a lehetőséget, hogy a Nyugat rosszul számolt, most pedig újabb katasztrofális kudarc fenyegeti, miközben a gyengébb pozícióban lévő ukrán erők a túlélésért harcolnak. Ám sem Bidennek, sem Nagy-Britanniának nincs kivehető terve, hogy miként maradhatna fenn az ország.
Viszont fontos európai államok, mint Németország és Franciaország a NATO mögé bújnak, hogy ne kelljen költséges ígéreteket tenniük Kijevnek. Olyanokat, amelyekkel magukra haragítanák Moszkvát. Az EU stratégiai autonómiájáról álmodozva Macron a szavakat helyezi előtérbe, nem a tetteket. A német kancellár maga a megtestesült reszketés és késlekedés. Orbán Viktor, a szankciótörő gyakran azt a benyomást kelti, hogy a másik oldal szekerét tolja.
A bajkeverő török államfő cinikusan öncélú próbálkozása Finnország és Svédország felvételének megakadályozására, szintén rombolja az egységet. Ezzel szemben Lengyelország és a balti köztársaságok csapaterősítéseket, nehézfegyvereket és harci gépeket sürgetnek az orosz határon. Ugyanakkor Ukrajna már feladta a NATO-tagság reményét.
Az észak-atlanti szövetség képtelen bármit is tenni a fekete-tengeri ukrán kikötők blokádja ellen, noha ez sok helyütt élelemhiányt okoz a világban. Persze nehéz közös fellépést elvárni a heterogén katonai szervezettől, amelyben ráadásul az USA viszi a prímet. Nélküle nincs érdemi döntés, viszont a vonakodók közül sokan mögé bújnak.
A szövetség nem képes egyszerre két fronton helytállni, vagyis ellensúlyozni az orosz fenyegetést, illetve keresztezni a kínai terveket az Indiai- és a Csendes-óceánon. De ahhoz, hogy előre tudjon lépni, el kell ismernie korábbi hibáit és el kell fogadnia, hogy felelősség terheli a jelenlegi válságért. Hiszen 2008 óta végignézte az orosz terjeszkedést, nem vonta felelősségre Putyint a szír és csecsenföldi háborús bűnökért, ily módon kikövezte az utat a mostani katasztrófához. Napjainkban újból vizsgázik a NATO, csak az a kérdés, hogy megint felsül-e.
FT
A Carnegie Europe, vagyis az amerikai kutató intézet európai részlegének igazgatója óva int attól, hogy meghatározatlan időre elnapolja a bővítéseket az EU. Rosa Balfour szerint azonban amit Észak-Macedónia megtapasztalt, az nem sok jót ígér a felvételre váró Grúzia, Moldova és Ukrajna számára sem. A Nyugat-Balkánon hat állam áll sorba, csak éppen Brüsszel nekik sem hajlandó kilátásba helyezni semmi kézzelfoghatót. Persze igazából nincs jó válasza.
Viszont ha elszalasztja a történelmi pillanatot, az a halál csókja lesz a meghirdetett tervnek, tehát hogy sikerül összehozni a régóta megosztott országokat olyan kérdésekben, mint Moszkva és az európai biztonság.
Ha tagsággal kecsegteti a három kelet-európai kormányt, akkor nem hagyhatja kétségek között hányódni a Nyugat-Balkánt sem. Ott ugyanis Oroszország jelentős befolyást épített ki, Grúzia, Moldova és Ukrajna egy részét pedig elfoglalta.
A bővítés évek óta elakadt. Uniós vezetők arra hivatkoznak, hogy milyen nehézkes volna egy nagyobb és még tarkább EU. Egyben tartanak attól, hogy újabb konfliktusokat emelnek be, nem beszélve a jelentkezők korrupt elitjéről. Utalnak arra, hogy Magyarország és Lengyelország visszalépett a demokrácia területén, mert túl gyorsan kerültek be. Márpedig ha a szervezet képtelen önmagát megreformálni, akkor miként gondolhat új tagokra?
Ezek az érvek persze üresen csengenek, ha megnézzük, hogy mit művel a kontinens Észak-Macedónia ügyében. Az ország 15 éve nem jut előbbre a csatlakozás útján. Márpedig azt látni, hogy ha megreked a belépés folyamata, akkor az érintett országokban beindul a korrupció, a stagnálás és a demokratikus visszacsúszás. Ezért határozottan segíteni kell a reformbarát erőket a leendő tagoknál, hogy Macron szavaival: létrejöjjön a földrészen a szükséges biztonsági építmény.
https://www.ft.com/content/d542979e-032f-4917-ae8f-6d147764feac
Süddeutsche Zeitung
A Nyugat-Balkánon tett körútjával a német kancellár nagyjából kijelölte, miként képzeli el saját vezető szerepét az EU-n belül. Olaf Scholz a hét végén Pristinát, Belgrádot és Szkopjét kereste fel, ami mutatja, hogy stratégiai elképzelése más, mint sokaké. Azt fejezte ki ily módon, hogy úgy véli: a sokat szenvedett térség sorsa összekapcsolódik az unióval.
Ha a miniszterelnök komolyan gondolja az orosz agresszió után bejelentett fordulatot a német politikában, akkor nem kerülheti meg, hogy a földrész élére álljon. A Bundeswehr megerősítése és a katonai kiadások növelése csak az egyik válasz az agresszív, birodalmi Oroszországnak. A feladat az, hogy fel kell készülni a legrosszabb forgatókönyvre, vagyis egy olyan világra, amelyben nincs Joe Biden, viszont van Vlagyimir Putyin. Európának képesnek kell lennie, hogy megvédje magát, ha visszatér Donald Trump vagy valamelyik hasonmása bukkan fel a színen.
Kézenfekvő, hogy a németeknek ebben kulcsszerep jut, amihez a kancellárnak olyan tulajdonságokra van szüksége, ami nem okvetlenül jut Scholz kapcsán az ember eszébe: határozottság és kreativitás. Annál feltűnőbb volt ily módon a nyugat-balkáni út során a politikus által sugárzott derűlátás. Komoly erőfeszítéseket tett, hogy újraélessze a bizakodást: az EU várja a jelentkezőket, és hogy érdemes rendezni a régi viszályokat.
De hát Putyin minden bizonytalanságot kihasznál, hogy a földrészt még jobban elbizonytalanítsa. Így fokozottan szükséges, hogy a tagság kilátásával az unió megtámogassa Ukrajnát, ám úgy, hogy ne pattintsa le a nyugat-balkáni államokat. Meg kell velük továbbá értetni, hogy nem spórolhatják meg az alapvető reformokat. Továbbá gondoskodni kell arról, hogy az ukránok ne destabilizálódjanak a várakozás évei során.
Emellett meg kell védenie magát belülről, amihez minimalizálnia kell a félautokrata Orbán Viktor zsarolási potenciálját.
https://www.sueddeutsche.de/meinung/scholz-balkan-ukraine-eu-1.5601609
Der Standard
Belebukhat a tegnap éjjel 11-kor lezárult regionális választásokba az Olasz Liga vezére. (Eredmény még nincs, a szavazófülkéknél végzett közvélemény kutatások a jobboldali szövetség 40 %-os támogatottságát mutatják, de ezek nem részletezik külön az Olaszország Barátai, a Liga, illetve a Forza Italia szereplését –a szerk. megj.)
Mindenesetre ha Matteo Salvini veszít nagy riválisával Giorgia Melonival szemben, akkor könnyen előfordulhat, hogy pártja ejti. Azaz közeleg az igazság órája. Így a politikus alighanem feladhatja terveit, hogy ő vezeti a konzervatívokat a jövő évi általános választáson. A mélyrepülésről azonban ő maga tehet, mert nagyon úgy tűnik, hogy elvesztette a politikai ösztöneit, egyik kudarcból a másikig botladozik.
Főként azóta, hogy nagy bálványa, az orosz államfő belevágott az ukrajnai kalandba. Salvini nemrégiben bejelentette, hogy Moszkvába megy a békét elősegítendő, ám az utat nem egyeztette a kormánnyal, így kénytelen volt törölni. Meloni páholyból figyelheti, amint riválisa folyamatosan ássa alá saját pozícióit.
Matteo Salvini droht nach den Kommunalwahlen das politische Aus
