Az orosz mintára létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) megalapítása, céljai és eddigi tevékenysége egyelőre pontosan azokat a félelmeket igazolják, amelyek szerint „a párt ökle” lesz, amely lényegében bármilyen belföldi szereplő ellen bevethető – írja a Szabad Európa.
Az SZH értelmezhetetlenül homályos céljai és eszközei alapján nagyjából az lett az általános értékelés, hogy egy újabb olyan, adóforintokból fizetett, belföldre szóló politikai kampányokat folytató intézmény született, amely bárkit bármilyen ürüggyel vizsgálhat, akár a titkosszolgálatokat is felhasználva, akkor is, ha az illető személy vagy szervezet egy fillért sem kap külföldi forrásból.
Kocsis Máté fideszes képviselő 2023 végén nyíltan ki is mondta: a szabályozás célja annyi, hogy a kormány megbüntesse azt, akit ellenségnek jelöl ki, illetve úgy fogalmazott, hogy „borsot akarunk törni a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok orra alá”.
Varga Judit akkori igazságügyi miniszter durván lehordta az orosz mintájú törvény miatt aggódó, kormánytól független sajtókiadványokat, mondván, hogy nem fog rájuk vonatkozni.
„Ez a törvény egyáltalán nem érinti a magyar média munkáját, hiszen nem jelölőszervezetekről, hanem pártokról, és valószínűleg nem jelöltekről van szó, itt választási kampányokról van szó (…) ez egy árnyékra ugrás, de nem lepődöm meg, ez egy álszent rettegés, hogy ferdítik a tényeket. Gyakorlatilag lehet, hogy a saját rossz lelkiismeretük szólal meg. Én azt mondom, hogy olvassák el a törvényt, nem vonatkozik a sajtóra” – mondta Varga Judit 2023. november 28-án a Hír TV-ben. Pár nappal korábban többek között Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója is kijelentette a szegeder.hu-nak, hogy a zavaros megfogalmazás ellenére a „médiumokra nem vonatkozik” a törvény.
Szavaik nem bizonyultak igaznak. Az SZH – a Transparency International Magyarország mellett – az Átlátszó oknyomozó portál ellen indította első, átfogó vizsgálatnak nevezett eljárását, nem sokkal a választások után. A két eljárás jelenleg is zajlik.
Az SZH első, májusi jelentése megerősítette a korábbi aggályokat, amikor a megfoghatatlan profilú intézmény egy az ötvenes évek pártsajtóját idéző nyelvezetű és színvonalú anyaggal mutatkozott be.
Még árulkodóbb azonban a szervezet ezt követő két anyaga hivatalosan a dezinformációról.
A dezinformáció röviden szándékos hazudozás. Eggyel bővebben, egy uniós definíció szerint „a dezinformáció olyan hamis vagy félrevezető tartalom, amelyet megtévesztő szándékkal vagy gazdasági vagy politikai haszonszerzés céljából terjesztenek, és amely kárt okozhat a társadalomnak”.
Az SZH jelentéseiből viszont az tűnik ki, hogy náluk az számít hazugságnak, ha egy információ nem egyezik a magyar kormány vagy a Fidesz aktuális véleményével. Ez számos következménnyel jár, amelyek közül most csak kettőt emelünk ki. Az egyik az, hogy így lehetetlenné válik a valóságot érvként használni. Orwell 1984 című regényéhez hasonlóan a világ csak vélemények, narratívák halmazává válik, azokat kell csak figyelni. A másik az, hogy így a hazugság megítélése nem stabil, folyamatosan változhat, attól függően, hogy a kormány álláspontja hogyan módosul.
Ennek megfelelően az SZH első jelentése arról szól, hogy szerintük mi a dezinformáció az ukrajnai háború kapcsán Magyarországon, amihez leszögezi, hogy mi a magyar kormány aktuális álláspontja, és közli, hogy ez egyezik a magyar közvéleményével.
A híreknek viszont van egy olyan tulajdonságuk, hogy függetlenek a magyar kormány vagy a közvélemény vágyaitól. Ennek megfelelően ebben a jelentésben összekeverik az újságok alapvető funkcióját, a hírszolgáltatást a dezinformációval.
A valóságnak megfelelő állítások ellenőrzése helyett így a jelentés azt igyekszik bemutatni, hogy szerintük egyes cikkek a kormány vagy nem a kormány narratíváját erősítik, mintha a világ kizárólag propagandából állna.
Az SZH második témabeli jelentése A kínai oltás elleni narratíva magyarországi jelenléte a Reuters által feltárt dezinformációs művelet alapján címmel jött ki. Ez megtévesztő, mert ebben is olyan cikkeket gyűjtöttek össze, amelyek szerintük nem egyeznek a kormány mostani narratívájával a kínai Sinopharm koronavírus elleni oltásáról.
E jelentésük hasonló stílusú, mint az előző, ráadásul olyan problémákba is belefut, hogy a kormány által kiadott oltási információkat ismertető cikkeket is dezinformációnak minősítik, ha a Sinopharm vakcinája nem szerepel fényesen bennük. Ez szintén akkor fordul elő, amikor nem a valóság a mérce.
Mire lehet jó ez az egész?
„A Szuverenitásvédelmi Hivatal tanulmánya színvonalában és kiegyensúlyozottságában is a Megafon videóinak színvonalához hasonlítható. Bár nem hatóság, mégiscsak állami intézmény, aminek az anyagaira más szervek hivatkozhatnak későbbi döntéseiknél. Az egész intézmény fő célja sem független mindettől: az ijesztgetés, a fenyegetés a civil szféra és média irányába, hogy vizsgálódás és kellemetlenség következhet abból, ha nyugati kapcsolataik vannak” – mondta a Szabad Európának erről a magyarországi dezinformáció egyik legrégebbi kutatója, Krekó Péter, a Political Capital vezetője.
„Ha valakinek eddig kétségei lettek volna efelől, akkor ez az úgynevezett jelentés világosan megmutatja, hogy az úgynevezett Szuverenitásvédelmi Hivatal egyetlen célja a kormány aktuális politikai érdekeinek kiszolgálása. Hasonló, kutatásnak nevezett anyagokat adtak ki olyan kormányközeli agytrösztök, mint a Századvég, a XXI. Század Intézet vagy a Nézőpont, de azok kissé törekedtek a függetlenségnek legalább a látszatára. Itt viszont már ezzel sem törődtek” – tette hozzá.
„A magyarországi orosz dezinformáció egyrészt abból a szempontból különleges, hogy itt az állami és a kormányközeli, fősodratú média kritikátlanul ismételte. Igaz, mostanra már Szlovákiában is vannak hasonló jelek. A másik a kárpátaljai magyar kisebbséggel kapcsolatos álhírek és dezinformációk témája: hogy az ukránok aránytalanul mozgósítják őket, napi szinten életveszélynek vannak kitéve az ukránok részéről, és hasonlók. A lengyel, román, bolgár vagy a görög kisebbség is kap etnikai riogatást álhírekkel, de ők nem élnek ennyire koncentráltan és nagy számban Ukrajnában, mint a magyarok” – mondta erről Krekó.
„A nyugati »háborús uszítók« vs. »béketábor« hazug narratívájánál nehéz eldönteni, hogy ki vette át kitől, az orosz propaganda és a populista politika kombinációja kanonizálta ezeket az értelmezéseket. Többek között ezzel ment Csehországban Andrej Babiš kampánya, Hollandiában Geert Wildersé, és az osztrák Szabadságpárt is hasonló üzenetekkel kampányolt. Az Egyesült Államokban is nagyon elterjedtek azok a történetek, amelyek szerint Zelenszkij továbbra is egy színész, a háború csak egy hollywoodi rendezés, vagy hogy párhuzamba lehet állítani az ukránoknak nyújtott segítséget a helyi nyugdíjakkal. A szélsőjobboldali pártok szerte a világon már a háború előtt is oroszbarátok voltak, mert a putyini világot tartották a Nyugat antitézisének” – tette hozzá a Political Capital vezetője.
„Egyre idősebb szavazótábornak játszik a Fidesz, akiknek ismerősek a szovjet időkbeli jelszavak, fogékonyabbak lehetnek az olyan üzenetekre, mint a béketábor vagy a Nyugat (és különösen az USA) folytonos támadása és intrikái. Orbán pontosan tudja, emlékezhet rá, hogy ez rezonál az államszocialista retorikára, vélhetően tudatosan kezdte hangsúlyozni például a béketábor kifejezést. De ez is inkább regionális trend, a hasonló cseh vagy szlovák retorika is elsősorban az időseket célozhatja” – folytatta.
További részletek a Szabad Európa cikkében.
Kiemelt kép: Németh Dóra / Szabad Európa
