Búcsú egy kiváló kollégától
Megrendülten értesültünk arról, hogy elhunyt kollégánk, szakosztályi titkárunk, dr. Gyimesiné (vagy ahogy a szakmában ismerték: Gy.) Dobos Mariann.
Nehéz feladat egy ilyen kiváló munkatárs elvesztéséről írni. Mariann nemcsak egy újságíró kolléga volt, hanem harcostárs a fogyatékosságügyben, hiszen a szakosztályi munkánkban a kezdetektől számíthattunk rá.
Debrecenben született, idén június 19-én lett volna 69 éves.
Már az általános iskolában és az egyetemen is megcsillogtatta írói tehetségét. Komolyabban közel negyven éve kezdett újságcikkeket írni. Sok minden érdekelte, de leginkább az elesettek, a rászorulók, a fogyatékos emberek ügyét képviselte írásain keresztül. Sokan ismerték a Terézváros című önkormányzati lap főszerkesztőjeként, később a Kapaszkodó című újságot szerkesztette, dolgozott a Pesti Hírlapnál, az MTI-nél, a Humanitásnál és a Vakok Világa folyóiratnál, hogy csak néhány példát említsünk.
A Panta Rhei című interjúkötetet a neves jazz-rock együttesről Máté Gabriellával együtt írta. Ugyancsak ketten jegyzik a Képek és történetek című művet, amely tizenhat olyan művészt mutatott be, akik valamilyen fogyatékossággal élnek. Gy. Dobos Mariann könyvet írt a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesületéről (az ÖNÉ-ről) is, Új Üzenetek címmel. Ezt a Magyar Újságírók Országos Szövetségében szakosztályi rendezvényünk keretében mutattuk be. Negyedik kötete a látássérültekről szólt, Vakon a munka kapujában címmel.
Amikor Bartha Zsuzsanna vezetőségi tagunk 2011-ben elhunyt, Mariannt kértük fel a MÚOSZ Fogyatékossággal Élők a Médiában Szakosztály titkárának. Lelkesen, fáradhatatlanul vett részt ebben a munkában is, mindig számíthattunk rá. Számos kiállítást szerveztünk együtt, ahol fogyatékossággal élő és ép művészek mutatkoztak be. Több irodalmi pályázatot zsűrizett kérésünkre, véleményére bátran építhettünk. Örömmel segített azoknak a szakosztályi rendezvényeknek a megszervezésében, amelyekre fogyatékossággal élő neves embereket, szakmai előadókat hívtunk meg.
Amikor súlyos mozgásszervi betegsége miatt már kerekesszéket kellett használnia, pályaorientációs szakértő, rehabilitációs tanácsadó képesítést szerzett. Dolgozott az ÖNÉ-ben és az Informatika a Látássérültekért Alapítványnál is.
Szakmáját odaadással, elhivatottsággal gyakorolta, szomorúságot nem okozott embertársainak. Csak most, a hirtelen távozásával. Emlékét szívünkben őrizzük, mint ahogyan ő is szívén viselte a fogyatékos emberek ügyét.
G. A.
