A 60. Magyar Filmkritikusok Díja átadó ünnepségén Váradi Júlia alább olvasható, megnyitó elődásában értékelte az elmúlt év filmtermését.
Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a magyar film elmúlt időszakát, szomorúan azt mondanám, 2022 a kurzusfilmek nagy szezonja volt, és ennek a szezonnak még nincs is vége, sőt… Még akkor is, ha sok egyéb fontos és kevésbé fontos új filmet is láthattunk, amelyekre néhány mondat múlva visszatérek, hiszen nekünk, akik a MUOSZ Filmkritikusi Szakosztályának , illetve a Filmművészek Szövetsége tagjaiként a minőségre koncentrálva szeretnénk meghozni mindenkori döntéseinket, mindenképpen azokra kell és érdemes koncentrálnunk, akik a magyar film nagyra értékelhető történetéhez és igazi sikereihez járulnak hozzá. De abban is biztos vagyok, hogy amennyiben nem nézünk alaposan körül abban a környezetben és helyzetben, amelyben a legfrissebb filmalkotások születnek, ha nem adunk viszonyítási pontot a döntéseinkhez azzal, hogy a filmkészítők számára biztosított, illetve nem biztosított lehetőségeket, azok hátterét és okát feltárjuk, akkor nem lehet objektív a végeredmény.
„… a nem kormányzati érdekeket képviselő filmek forgalmazói számára minimális a marketing támogatás.
Váradi Júlia
Egy olyan országban nehéz számon kérni a minőségi filmkészítőkön a jelentős, tehetséges nagy játékfilmeket, amely országban 4,5 milliárd forintot ítélnek oda Rákay Philip botcsinálta forgatókönyvíró-producernek a Most vagy soha! című Petőfi-filmjére, és Lajos Tamás producernek 78 millió forintot a Semmelweis-film gyártás előkészítésére (!), amely filmről tudható, hogy Gárdos Péter már korábban beadott forgatókönyvét félredobva kapott zöld utat a Káel Csaba vezette Nemzeti Film Alaptól-tól. És akkor nem beszéltünk a 2022-ben elkészült Blokádról , amely az ElKrtuknál is durvább gyűlölettel vezeti félre a közönségét, mégha Antal József figurájához valamelyest kegyesebb is, mint például a végtelenül ellenszenvesnek, sőt árulónak ábrázolt Göncz Árpádéhoz. Ahogyan az Aranybulla, amely egyetlen, magát szakembernek tartó elemző szerint sem nevezhető filmnek, legfeljebb történelmietlen, végiggondolatlan, céltudatosan hazug tákolmánynak. (Ráadásul egyetlen ízében sem mutatkozik meg az a hatalmas állami támogatás, amelyet a kurzusfilmek producereként Kriskó László rendező-producernek és ugyancsak Rákay Filipnek ítéltek oda). De nem egy olyan film is született, amely nem feltétlenül a hatalom szolgálatát tűzte ki célul, egyszerűen csak nem érte el azt a szakmai színvonalat, amelytől kezdve filmművészeti alkotásnak lehetne tekinteni, és emellett már szinte említeni sem érdemes azt az összeget, a melyet a Blokád Oscar jelölésének magyar marketingjére költöttek, természetesen teljesen fölöslegesen.
Ugyanakkor a magyar film nem csupán a kurzusfilmjei miatt áll vesztésre. A soha nem látott alacsony nézettségi mutatók is azt jelzik, hogy baj van. Méghozzá nagy. A 2022-ben bemutatott 23 élőszereplős, vagy animációs nagyjátékfilmet (közülük néhányról nincsen pontos adat), összesen 421 ezren látták. És ebben az a szomorú, hogy az okot nem a filmek minőségében kell keresni, mert az elmúlt évben is SZÜLETTEK JÓ MAGYAR FILMEK!!!, fesztiválok sokaságán díjazott, kiváló alkotások. A magyarázat sokkal inkább abban keresendő, hogy a nem kormányzati érdekeket képviselő filmek forgalmazói számára minimális a marketing támogatás. Azt a filmet pedig, amiről nem tud a közönség, nem fogják sokan megnézni. Ide tartozik a független sajtó teljes bedarálása is, hiszen a filmforgalmazóknak minimális lehetőségük adódik, hogy propagálják akár a legjobb filmjeiket is.
De talán elég a jajgatásból, a panaszból, hiszen ma ünnepelünk. Annál is inkább, mert ahogy már jeleztem – bizony születtek jó filmek, ráadásul a 2022-es év arról is nevezetes, hogy szinte minden bemutatott minőségi film fiatal, nagyon gyakran elsőfilmes rendező munkája. Sőt, a legtöbb közülük női rendező. A témák túlnyomó többsége is elsősorban a nőket mélyen érintő kérdéseket dolgoz fel. Hozzáteszem, hogy sokuk filmtervét még a korábban joggal kritizált, de mára – a maiakhoz képest – pozitívabban értékelhető Andy Vajna filmintézeti igazgatása idején fogadták el. Köztük valóban ígéretes nevek, munkák, ötletek, csapatok láthatóak.
Ami azonban mélyen elgondolkodtatja az embert és a negatív oldalt erősíti, hogy az idén értékelendő filmek készítői között alig találunk egyet-egyet a középgeneráció filmesei közül, az idősebb nagy mesterek pedig egyetlen egyet sem jegyeznek. Pedig tudható, hogy nem egy olyan filmterv is bekerült a pályázatok közé, amelyek dossziéján sokat bizonyított, garanciát jelentő, kiváló nevek szerepeltek, akik nem egy filmmel bizonyítottak már. Csak hát ugye a döntéshozók számára nem ők a megfelelőek. Ez pedig hosszú távra okoz igazi nagy károkat. Itt Báron Gyuri egyik És- beli írását idézem : “A középnemzedék legtehetségesebbjei, akiknek most kellene a csúcson lenniük, kényszerű belső vagy külső száműzetésben várnak derültebb időkre.”
Hozzáteszem: amennyiben mégis filmkészítésre adták, vagy adják a fejüket, pl. Pálfi György, Hajdu Szabolcs, Kárpáti György Mór, vagy Reisz Gábor, független forrásból készítenek természetesen low-budget filmeket.
Az előttünk felsorakozó filmek témáikat tekintve igen sokszínűek. Van köztük a valóságban megtörtént dráma- Erős Zsolt tragikus küzdelme a magassággal és mélységgel, van irodalmi alapanyagra épült, a film készülésekor még ismeretlen szomszédos háborút is előrevetítő társadalmi dráma, megismerjük egy a sportért élni, halni képes tinédzser leányanya elviselhetetlenül nehéz döntésének történetét, átéljük egy borsodi juhászfiú frusztrált életéből történő különös kitörési kísérletét, de nevethetünk és sírhatunk is a humoros és varázslatos ikerpár sztoriján, s megdöbbenhetünk a film főszereplőjének elképesztő színészi teljesítményén, megismerkedhetünk egy igazi női testépítő gyötrelmeivel, beleláthatunk három generáció nőalakjainak különös történeteibe, és szembesülhetünk az egyik legdivatosabb, idős embereket megcélzó csalási módszer tragédiába torkolló következményeivel.
Idén nagyon nehéz volt a döntés. A filmkritikusi zsűriben hosszú órákat vitatkoztunk végig, mert nagyon nehéz volt eldöntenünk, a sok magas színvonalú elsőfilmes munkái közül melyik áll a csúcson, van-e egyértelmű sorrend, lehet-e olyan szempontrendszert felállítanunk, amely pontos értékítéletre és igazságos döntésre ad lehetőséget. Végül abban bízva hoztuk meg a döntéseiket, hogy a díjakra érdemes alkotók mindegyike úgy érezheti, azt a figyelmet és elismerést kapja, amit megérdemel. Ha mégsem így lenne, szomorúak lennénk, én legalábbis, aki csak egy vagyok a sok döntéshozó közül.
*
A díjak:
A Szakonyi Noémi Veronika rendezte Hat hét című film kapta a fődíjat, a filmkritikusok B. Nagy László-díját.
A legjobb rendezés díját Csuja Lászlónak és Nemes Annának ítélték oda a Szelíd című filmért, míg a legjobb animációs filmnek járó díjat Turai Balázs Amok című alkotása érdemelte ki.
Életműdíjjal tüntették ki sok évtizedes kimagasló művészi munkásságáért Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendezőt, operatőrt, forgatókönyvírót.
Az Eurora Kulturális Alapítvány által létrehozott Árvai Jolán-díjat Muhi András Balázs Béla-díjas magyar filmproducer, filmrendező kapta.
Szelestey Bianka Pragma című alkotása a legjobb kisjátékfilm díját kapta, míg az előző év legjobb dokumentumfilmje Ugrin Julianna és Vízkelety Márton Döntés című alkotása lett. A legjobb forgatókönyv díját Lányi Zsófia érdemelte ki Veszélyes lehet a fagyi című filmért.
A legjobb első film díját Csoma Sándor Magasságok és mélységek, valamint Bernáth Szilárd Larry című filmje kapta.
Operatőri díjban részesült Tóth Levente a Magasságok és mélységek fényképezéséért. A legjobb vágás díját Lemhényi Rékának ítélték oda a Mindörökké című filmért.
A legjobb női főszereplő díját Román Katalin a Hat hét című filmben nyújtott alakításáért, a legjobb férfi főszereplő díját Vilmányi Benett kapta a Larry című filmben nyújtott játékáért. A legjobb női epizódalakítás díjával Szandtner Annát ismerték el a Larry című filmben nyújtott alakításáért, de ugyancsak a Larryben nyújtott játékáért kapta Onofer László a legjobb férfi epizódalakítás díját.
Különdíjban Pálfi György Mindörökké című filmjét részesítették a filmkritikusok. A legjobb kísérleti film díját Igor és Ivan Buharov kapták a Melegvizek országa című alkotásért.
