címlapkép: P.Huber/Kronen Zeitung
Reuters
Az erősödő bírálatok hatására a WizzAir felfüggeszti tervét, hogy felújítja járatait Moszkva és Adu Dhabi között. A döntés további intézkedésig érvényes, a közlemény azonban nem tesz említést a szociális portálókon végigfutó felháborodásról, ideértve, hogy egyesek a vállalat bojkottjára szólítottak fel. Az indoklás szerint az ok az, hogy szűk keresztmetszet mutatkozik az ellátási láncban. Az elképzelés az volt, hogy a gépek októberben indulnak újra az Arab Emirátusok és Oroszország között. A sejkség semleges álláspontot foglal el a háború ügyében és más légitársaságai változatlanul hoznak-visznek utasokat orosz vonalakon.
Bloomberg
Vlagyimir Putyin azt kínálja az oroszoknak, hogy az ország olyan lesz, mint egy nagy Potenkin-falu. Az elnök biztos a győzelemben, más választása persze nincs is, hiszen a sorsa múlik a háborún. Alighanem ezért összpontosít annyira a múlt újrafogalmazásán, emiatt igyekszik túlélni a jelent, ugyanakkor nem fordít figyelmet a jövőre. Csakhogy utóbbinak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy a jelen formálja.
Márpedig nehéz elképzelni olyan kimenetelt, ami ne járna együtt az oroszok hosszú- hosszú elszigetelődésével. Az emberek kénytelenek lesznek rossz minőségű árukkal, csekély szintű külföldi beruházásokkal és csökkenő reálbérekkel beérni. Ám az oroszok úgy döntöttek, hogy ezzel egyelőre nem foglalkoznak, ezt tanúsítják a közvélemény kutatások. Ami arra utal, hogy nem gondolják: ennek még meglesz az ára.
Ám eljön az igazság pillanata. Ezzel együtt az orosz gazdaság a kezdeti megrázkódtatás után egész jól átvészelte a megpróbáltatásokat, főleg, mivel a Nyugat nem volt képes ott igazán odacsapni, ahol az a leginkább fájdalmas lett volna, tehát az energiahordozóknál. De a szankciók így is fájni fognak, mert beáll a stagnálás.
Az egész világ átnyergel a széndioxid-semleges életre, az oroszok legfőbb bevételei mégis az olajból és a földgázból származnak, a gazdasági lehetőségek pedig csakis az államtól függnek. És egyre jobban lepusztul az oktatás és a kutatás, mert elmennek a szakemberek.
Az állapotok a szovjet idők végét idézik. A rendszer csődjét akkor is a gazdaság összeomlása idézte elő. A változást a lakosság kényszerítheti ki, az építmény meg fog repedni. A Nyugatnak bátorítania kell a folyamatot, éspedig úgy, hogy fenntartja az egységet és a végjátékra fókuszál, nem a kulturális hadviselésre.
Az oroszok azt remélik, hogy valahogy csak átvészelik a kemény időket. Putyin viszont mind jobban elszakad a valóságtól, potemkini jövőt kínál. Vagyis azt, hogy senki sem ismerheti el az életszínvonal zuhanását, az elszigeteltséget, a technológiai lemaradást. De neki nem lesz más lehetősége, ellentétben a társadalommal.
Washington Post
Egy évvel Kabul eleste után, a kötelesség még mindig szólítja az USÁ-t Afganisztánban. A tálibok uralmát leginkább talán a nők és a lányok szenvedik meg, de az áldozatok közé tartoznak az újságírók, az ellenzékiek, és mindazok, akik állítólag megsértik az iszlám emirátus erkölcsi rendjét. Ám bármennyire is költséges volt a 20 évnyi amerikai jelenlét, akármekkora véráldozatokkal is járt, minden hiányossága ellenére nem lett volna szabad teljesen kivonulni az országból. Hátra kellett volna hagyni egy NATO-katonákkal megerősített kisebb haderőt, mert az némi stabilitást kölcsönzött volna, és fenntartotta volna a szabadság reményét.
Az Egyesült Államoknak azonban továbbra is vannak kötelezettségei. Legelőször is, hogy szabaduljon meg minden illúziótól a tálibokkal kapcsolatban, mert azok számtalan ígéretüket nem tartották be. Washington biztonsága szempontjából az a legfőbb, hogy nem szakították meg a kapcsolatokat a terrorszervezetekkel. Bizonyítja ezt, hogy az amerikaiak a minap Kabulban drón segítségével végeztek az al-Kaida főnökével.
Az elmúlt egy esztendő másik tragikus fejleménye, hogy csaknem teljesen összeomlott az afgán gazdaság, éhínség fenyeget. Ezért Amerikának nemzetközi szervezeteken keresztül, a tálib rezsimtől függetlenül segítenie kell az afgán lakosságot. De legalább ilyen fontos, hogy menedéket nyújtson mindazoknak az afgánoknak, akikkel 20 hosszú és kemény éven át együtt harcolt a közös ügyért. Fordítóknak szerződéses munkatársaknak, újságíróknak, emberi jogi aktivistáknak és másoknak.
https://www.washingtonpost.com/opinions/2022/08/20/us-strategy-afghanistan-one-year-anniversary/
FT
A vezércikk úgy ítéli meg, hogy imbolyog az orosz gazdaság, de még áll a lábán. Az ország a szovjet idők vége óta nem élt át ekkora gazdasági felfordulást, amit a szankciók váltottak ki. Mégis a vártnál jobb állapotban van és képes folytatni a háborút. A jegybank gyors ellenlépései stabilizálták a rubelt, a magasabb olajárak ellensúlyozták, hogy diszkontáron kell eladni az olajat, azon kívül Kína, India és Törökország felveszi a Nyugat által visszautasított orosz termékek egy részét.
A Valutaalap erre az évre 6 %-os visszaesést jósol. Ugyanakkor az európaiakra kemény fűtésszámlák várnak, és ők nincsenek annyira hozzászokva a nehézségekhez, mint az oroszok. Viszont inkább kivonulnak az utcára tiltakozni. Ily módon Putyin úgy számolhat, hogy ő könnyebben megússza ezt az időszakot, mint a nyugati közösség.
Ám téved. A szankciók aligha eredményezik az orosz gazdaság bedőlését, idővel azonban az oroszok kénytelenek lesznek egyre többet fizetni a megtorló intézkedések következtében. A demokráciák ugyanakkor kitartanak. Ezzel együtt többet kell tenniük, hogy elvágják Moszkvát az olajbevételektől, és az olajembargót úgy kell alakítaniuk, hogy azt a Kreml érezze meg igazán és ne ők. Alaposabban fel kell készíteniük közvéleményüket az energia megdrágulására és fokozott erőfeszítéseket kell tenniük, hogy Peking, Új-Delhi és Ankara ne segítsen kijátszani a szankciókat.
Oroszország számára a legnagyobb csapás az lesz, hogy nem jut nyugati árukhoz és alkatrészekhez. Ez még az alapanyagok kitermelésére és a hadiiparra is kihat. Az 1979-es afganisztáni invázió után az akkori Szovjetunió megnézhette magát a high tech-cikkek szállításának betiltása után. És a mostani szankciók minden bizonnyal már elérték, hogy ne vívhassa sokáig a háborút, továbbá ne indíthasson a jövőben hasonló, nagyszabású hadműveletet.
https://www.ft.com/content/eebc166b-0ab3-4a69-b61c-62908ee984e5
FAZ
Az olasz populisták kezdettől fogva meleg érzéseket táplálnak Putyin iránt, és ezt most Moszkva megpróbálja kihasználni az alig egy hónap múlva esedékes választás befolyásolására. Dmitrij Medvegyen, a korábbi elnök és kormányfő, a Nemzetbiztonsági Tanács második embere pl. félreérhetetlenül kifejtette, kire kell voksolniuk az olaszoknak. Hát, azokra, akik nyilvánvalóan voltak annyira ostobák, hogy megszakították a kapcsolatokat Oroszországgal. A következmény ugyanis az lesz, hogy hideg lakásokban kell tölteni a telet és üresen maradnak a hűtőgépek.
Az olasz külügyminiszter nyugtalanítónak minősítette a beavatkozási kísérletet, de megjegyzendő, hogy a válság kezdete óta az olasz olajfüggés 40 %-ról 25 %-ra csökkent. Viszont a Kreml alighanem elfogadja azt, amit egykor Winston Churchill mondott, hogy ti. Európát dél, vagyis a földrész lágy alsó teste felől lehet a leghatékonyabban támadni. Moszkva is arra a részre összpontosítja a hibrid hadviselést.
A La Stampa jelentette, hogy a nemzeti egységkormány bukása előtt egyeztetés volt a római orosz nagykövetség és a Salvini-féle Liga között, mégpedig arról, hogy az oroszbarát pártnak ott kell hagynia a koalíciót. A pártelnök élesen visszautasította a titkosszolgálati értesülésekre alapozott állítást.
Nem sokkal később a La Repubblica megint csak hírszerzési jelentésekre hivatkozva azt közölte, hogy az oroszbarát líbiai szakadár erők gerjesztik az újabb migrációs rohamot. Putyin úgy számol, hogy ha ismét válság üt be, az a bevándorlás-ellenes Salvini malmára hajtja a vizet.
https://www.faz.net/aktuell/politik/ausland/russlands-propagandakrieg-in-italien-18255803.html
Neue Kronen Zeitung
Panaszkodnak a burgenlandiak, főleg Nezsider (Neusiedl am See) és Felsőpulya (Oberpullendorf) környékén, hogy éjszaka már ki sem mernek menni az utcára, mert félnek, hogy a hatóságok nem tudják őket megvédeni. Az érintett településeket fokozódik a feszültség az embercsempészek gátlástalan módszerei és amiatt, hogy a hatóságok egyre több határsértőt fognak el, jóformán a nyílt utcán. Az említett két városkában a hónap első felében több mint 5 ezer határsértőt kapcsoltak le. Tavaly összesen kevesebb, mint 20 ezret.
A jelenséget tapasztalja Norbert Darabos, volt szocialista védelmi miniszter is, aki a horvát kisebbség tagjaként egy falucskában él. Azt mondja, hogy a rendőrség és a katonaság nem tud megbirkózni a hullámmal, így már a saját, eredeti feladatának sem tud eleget tenni. A migránsok ugyanakkor arra panaszkodnak, hogy a magyar határőrök bántalmazzák őket. Darabos szerint arról is hallani, hogy egyes magyar hivatalnokok átengedik az idegeneket, mert így akarnak szabadulni tőlük. Szerinte itt az EU-nak kellene közbelépnie.
„Niemand traut sich nachts auf die Straße“
