A MÚOSZ is részt vesz a közszolgálati médiumok megújításáról szóló, hamarosan hivatalosan is elinduló társadalmi vitában. Már gyűjtik a javaslatokat. A Gazdaságpolitikai és Médiatudományi Szakosztály hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy ha jól sikerül a közmédia átalakítása, végre lesznek rendes hírek, korrekt műsorok, azzal komoly veszélybe kerülhetnek az elmúlt évtizedekben becsületesen, tisztességesen dolgozó szerkesztőségek, amiknek jelentős szerepük volt a rendszerváltás sikerében, amiknek nagyon sokat köszönhetünk…
Élve a felkínált lehetőséggel, hogy már a munkamegbeszélés előtt olvasható a résztvevőktől ajánlott irodalom, értékelés és javaslat, megosztom itt azt a levelet, amit a MÚOSZ Gazdaságpolitikai és Médiatudományi Szakosztálya tagjainak már elküldtem véleményezésre, azzal, hogy ez lenne a munkamegbeszélésen a hozzaszólásom. Csak támogató reakciók érkeztek tőlük.
Íme: (Frissítve a megbeszélés után.)
A technikai médiaforradalom lényegében értelmetlenné tette a közmédia mellett korábban felsorakoztatott érvek jelentős többségét. Nem indokolt, hogy extra forrásokhoz jussanak olyan szerkesztőségek, amelyek munkáját mások, független szerkesztőségek, töredék áron elvégzik már most is a közszolgálattal szemben támasztott követelményeknek tökéletesen megfelelő médiatartalmakat gyártva nap mint nap. Híreket, riportokat, elemzéseket, tudósításokat, interjúkat, dokumentumfilmeket.
Elég csak a Partizánra, a HVG-re, a Telexre, a 444-re, a Direkt 36-ra, a Klubrádióra, a 24.hu-ra, a Debrecinerre, a Nyugatra, a… hosszan sorolhatnám. Illetve, sajnos nem is annyira hosszan. Hűtlen kezelés olyasmire költeni, ami olcsóbban, legalább olyan jó minőségben megszerezhető, mint közszolgálati keretek között legyártva. Azzal, hogy kinevezték az új főszerkesztőket, akik már az új műsorstruktúra előkészítésével bajlódnak, úgy tűnik, a kormányzat a régi közrádiós, közteleviziós modellre alapozza a koncepciót, ami persze lehet komoly megújulás, hiszen lényegében felér egy vérátömlesztéssel, de az új médiakorszak más megközelítést is lehetővé teszi. Egyelőre nem látszik, hogy az új közmédia modell kidolgozása érdekében bárki felállítana egy csapatot, amely azt vizsgálná, mit nem lehet máshonnan beszerezni a médiapiacról, ráadásul olcsóbban és jobb minőségben, mint amit a közmédia csapatai önmaguk állítanának elő. Illetve felállítanának egy csapatot például a Közszolgálati Média Testület mellett, tehát a tulajdonosi testület mellett, amely kidolgozná a terítés, a szórás, a streamelés új közszolgálati modelljét.
Persze vannak olyan médiafeladatok, amelyek elvégzéséhez kellhet a közszolgálati média. (A híradó nem megúszható, de ilyen az ismeretterjesztés, kiterjesztett értelemben, vagyis általában a dezinformációs kampányok leleplezése, és ilyenek a gyermek műsorok, generációs műsorok, a regionális információk, a kulturális tájékozódás tudósításai, a nemzetközi beszámolók, stb.). Nade, amit a közéleti tájékoztatásban megcsinálnak mások, a függetlenek, olcsóbban, azt tőlük kell megvenni, vagy pályázatokon keresztül, vagy egyedi üzletekkel. Közkinccsé tenni azokat lehet közszolgálati feladat. Ma is rengeteg produkciót vásárol a közmédia külső gyártótól. Ahogy tudható, főleg kifizető helynek használva a szervezeteket, többnyire a propagandacélokat is szolgálva.A korrupció államosított formája lett a többre hivatott modell. Vagyis visszaélnek a jó célra is alkalmas modellben rejlő lehetőséggel.A megrendelő etikai, pénzügyi, szakmai garanciáinak kidolgozása lenne most az igazi kihívás.
Van, ahol ez működik. A mesterséges intelligencia segítségével kitekintve a világba, azt látjuk: a BBC-modellben a közmédia saját maga állítja elő a tartalmakat. Ezzel szemben a megrendelő (kiadói) modellben a közmédia költségvetése nagy részét független gyártóktól rendelt műsorokra költi.
Főbb országok megrendelő (publisher-broadcaster) modellel:
- Egyesült Királyság: A Channel 4 törvényi kötelezettsége, hogy minden műsorát külső cégektől vásárolja.
- Írország: A TG4 ír nyelvű közszolgáló kizárólag megrendelőként működik.
- Hollandia: A NPO ernyőszervezet alatt működő civil műsorszolgáltató egyesületek a tartalmat gyártó cégektől (pl. IDTV) rendelik a műsoraikat.
- Ausztrália: Az SBS nagyrészt külső produkciós cégek megbízásával működik.
- Kanada: A CBC/Radio-Canada szintén jelentős mennyiségű műsort rendel független helyi stúdióktól.
Ez lett volna a felvetésem, a Gazdaságpolitikai és Médiatudományi Szakosztály hozzászólása a megbeszéléshez. Helyben még kihangsúlyoztam, a magyar társadalom tartozik annyival a független szerkesztőségeknek, a rendszerváltás érdekében végzett áldozatos munkájukért, hogy nem lehetetleníti el őket azzal, hogy forrás nélkül maradjanak, ha már nem lesz érdemes a lakosoknak pénzt fizetni a tisztességes médiumoknak, ha ingyen is korrekt tartalmakhoz juthatnak a közmédia felületein
