Die Presse
Manfred Weber megerősítette, hogy változatlanul eltérő a Bizottság kezdeményezésének fogadtatása, mármint hogy a tagállamok önkéntes alapon 15 %-kal fogják vissza a gázfogyasztás. Magyarország pl. ellenzi, Spanyolország pártolja. Az Európai Néppárt elnöke, aki sokáig védelmezte a Fideszt, amely akkor még az EPP tagja volt, azért fordult végleg szembe Orbán Viktorral, mivel az megakadályozta, hogy a bajor politikus az EU végrehajtó testületének elnöke legyen.
Weber most azt mondta, hogy a kérdést ősszel csúcsértekezleten kell tisztázni. Ő maga egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy Oroszország végleg elfordítsa a gázcsapot, hiszen Moszkva arra is képes volt, hogy megtámadja egyik szomszédját. Ellenlépésként a német vezető támogatja, hogy korlátozzák az orosz polgárok részére kiadható vízumok számát, ám ez nem vonatkozhat azokra, akik végleg távozni akarnak az országból, vagy menedékjogot kívánnak kérni. Az orosz társadalomnak is éreznie kell azonban, hogy nem elfogadható a rendszer, élén a diktátorral.
Ugyanakkor az interjúalany nem tartja komoly ellenérvnek, hogy ez a lépés csak Putyin kezére játszik, mert minden szankció előtt ugyanígy terítékre került, hogy az intézkedések nyugatellenes érzelmeket keltenek.
Bloomberg
Hal Brands, a Johns Hopkins Egyetem professzora úgy értékeli, hogy az egykori Szovjetunió a mostani háborúval ér véget, mert főleg a nagy birodalmak haláltusája lassú és nem békés. A viszályt az orosz elnök idézte elő, aki a független Ukrajna felszámolásával akarta helyreállítani az orosz állam nagyságát, de ami lejátszódik, az összefügg azzal, hogy jó 30 éve felbomlott egy óriási hatalom. Ám sajnálatos módon az utórezgések sorában nem ez lesz az utolsó fegyveres viszály.
Az első világháború hozta el a véget az orosz, az osztrák-magyar, az ottomán és a német birodalom számára. A 2. világháború után Tokió, Róma és Berlin temethette el nagyhatalmi álmait. A gyarmatosítás alkonyával a brit, francia és portugál uralomnak áldozott le. A hidegháború lezárulta a Szovjetuniónak vetett véget.
A Balkánon és a Közel-Keleten tapasztalható feszültség az osztrák-magyar, illetve a török idők öröksége. A Szovjetunió helyén instabil államok jöttek létre, ez pedig előrevetítette a küzdelmet az egykori központ, Oroszország és az új egységek között, amelyek szabadulni igyekeztek Moszkva szorításából. Megindultak az ún. örökösödési háborúk, és az utórengések még napjainkban is megingatják a nemzetközi rendszert.
Ukrajnának jutott a legrosszabb, mert a harcok különösen hevesek és Putyin az egész országot le kívánja törölni a térképről. Ennek közvetlen oka, hogy az orosz rezsim totalitárius, ezért egyrészt különösen agresszív, másrészt külső ellenségre van szüksége. De a válság azzal is összefügg, hogy annak idején Kijev kinyilvánította függetlenségét és ezzel újabb szeget vert be a szovjet állam koporsójába.
Bárhogy is zárul a konfliktus, továbbra is forrnak a régi ellentétek az egész régióban. Különösen nagy az erőszak veszélye Közép-Ázsiában, de erősen számítani kell fegyveres küzdelemre Belaruszban is, ahol a tét az ország helye Oroszország és a Nyugat között.
New York Times
Paul Krugman valami furát érzékel a levegőben: úgy tűnik, hogy a jelenlegi washingtoni kormányzat ért ahhoz, amit csinál. Ez normális körülmények között egyáltalán nem volna meglepő, csak hát miután a republikánusok erősen jobbra fordultak, a szakértelem hirtelen sokként hat. Szokásos blogjában a Nobel-díjas közgazdász óv azonban attól, hogy bárki túllihegje a legújabb eredményt, az Inflációellenes törvényt, mivel az csupán apró részsiker ahhoz képest, amekkora gondokkal kénytelen szembenézni az ország.
Mert a jogszabály ugyan minden mércével mérve korszerűnek számít, de teljesen mindennapinak tűnne, ha nem radikalizálódott volna ennyire az ellenzék. Ám azóta szinte lehetetlen valós megoldást találni a problémákra. A szakértő úgy értékeli, hogy Joe Biden három fő belpolitikai céllal lépett a szorítóba: közülük már nagyjából kipipálhatja az infrastruktúra fejlesztését, és hogy keményen szembeszáll a klímaváltozással. A szociális háló kiterjesztése ügyében viszont még bőven van mit tennie.
Az áremelkedés megfékezésére hozott törvénnyel a hatalom végre lép korunk legnagyobb veszélyforrása ellen. Hozzáértők úgy látják: elvezet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Az előirányzott összeg azonban egyáltalán nem annyira horribilis. Csak éppen a faramuci belpolitikai viszonyok folytán döbbenetet vált ki, hogy olyan erő irányítja az USÁ-t, amely ért ahhoz, amit csinál és politikáját a valóságra alapozza.
FAZ
Oroszországgal ellentétben Kína nem úgy viselkedik a nemzetközi porondon, mint elefánt a porcelánboltban: finom pengével hasítja ki a számára szükséges részeket, hosszú távú stratégia alapján körmönfont módszereket alkalmaz. Nem lehet nem meglátni Moszkva agresszivitását, uralmi törekvéseit és azt a szándékot, hogy saját modellt állítson a nyugati renddel szemben. Ehhez a katonaságot veti be, amivel szemben tehetetlenül áll a nyugati szövetség, mert azt hitte, hogy az már kikerült a hatalompolitikai eszköztárból.
Viszont ott van még Peking is, a másik kétes atomhatalom, amely szintén fütyül a demokráciára és a jogállamra. Csak éppen sokkal rafináltabban jár el, miközben jóval erősebb, mint az oroszok. Adott esetben kész alkalmazni az erőszakot, lásd Tajvant, de leginkább a gazdasági kapcsolatokra épít. Ráadásul ezen a területen nemigen akad riválisa, a globalizáció során mind a négy égtáj felé kiterjesztette csápjait.
Európa középtávon meg tud lenni a Kreml nélkül, ám Kína nélkül semmiképpen sem. A Középső Birodalomban irányított piacgazdaság járja, amelyben kibontakozhatnak a magáncégek, már ha nem keresztezik a párt útját és követik annak fejlesztési útmutatásait.
Az új Selyemút mellett Hszi Csin-ping elnök meghirdette a ’Made in China 2025’-öt, amivel Peking részben önellátásra szándékozik berendezkedni, részben pedig meg akarja szerezni a technológiai fölényt. De mindkettő célja az, hogy az ország 2049-re a lehető legnagyobb befolyást érje el a világban.
Az ország a világkereskedelem révén nyersanyaghoz kíván jutni, igyekszik lekötni felesleges termelési kapacitásait, de egyúttal nem feledkezik meg geopolitikai, illetve biztonsági céljairól sem, hiszen azt tűzte ki feladatul magának, hogy a földkerekség vezető ereje legyen. Európában mindenképpen figyelemreméltó, hogy Magyarország, Görögország és Horvátország több fontos kérdésben is Peking oldalára állt a többi szövetségessel szemben.
Az EU csak nagy sokára ébredt rá a kínai felemelkedés veszélyére, de a keleti tömb összeomlása után egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy egy kommunista rendszerből komoly vetélytárs lehet. Peking ugyanakkor készséggel betöltötte a légüres teret, miután az Egyesült Államok Trump alatt hátat fordított a nemzetközi együttműködésnek. Csakhogy ennél falánkabb kecskére még nem bíztak káposztát.
És a Nyugat csak lassan találja meg az ellenszert. Ugyanakkor a háború miatt jelenleg háttérbe szorul a rendszerszintű verseny Pekinggel. De ha az Unió hosszú távon le akar válni a kínai piacról, – legfőbb kereskedelmi partneréről van szó -, akkor ahhoz egyidejűleg irányt kell váltania. Mert ha nem képes megváltoztatni egy rendszert, akkor jobb, ha kerüli azt.
Süddeutsche Zeitung
Populista szellemiségű oktatásba vág bele Hollandiában az erősen szélsőjobbos Fórum a Demokráciáért elnevezésű euroszkeptikus, nacionalista párt. Vezetője, Thierry Baudet azért szánta rá magát egy magán általános iskola indítására szeptembertől, mert jobboldali, párhuzamos társadalmat kíván kialakítani.
18 gyerek már jelentkezett, ám idáig csupán egyetlen tanár akadt, viszont az épület már megvan. Két-három osztállyal kezdenének. A további cél másik öt elemi iskola, de azok már állami támogatással működnének. Az elképzelésnek alighanem még nagy visszhangja lesz, hiszen a diákokat a Fórum világképe, illetve értékei alapján oktatnák, de úgy is mondhatni, hogy annak megfelelően mossák át az agyukat.
Hogy ez mit jelent, az kiderül abból, hogy a pártvezér a 19. századot tekinti etalonnak, mert akkor még minden rendben volt: az európaiak egyértelműen különváltak az egyéb népségtől. A politikus újabban erősen radikalizálódott, sűrűn hangoztatja identitárius nézeteit. Putyint remek fickónak tartja, szerinte a klímaváltozás nem egyéb fake newsnál, a járvány elleni intézkedésekben pedig kísérletet lát a digitális önkényuralom bevezetésére.
Mind sűrűbben terjeszt antiszemita összeesküvés elméleteket is. Befolyása azonban ezzel együtt nő. Azokat gyűjti zászlaja alá, akik ellenzik a Covid-elleni oltást, gazdaként dühösek a kormányra és megcsömörlöttek az államtól.
Niederlande: Populismus für die Kleinsten
