FAZ
Szétesik a forint, hiába emelte az MNB kemény 2 %-kal az irányadó kamatlábat, nem sokat segített a gyengélkedő fizetőeszközön. A térségben több valuta is bajban van, de mind jobban kiemelkedik közülük a forint. És nagyon úgy néz ki, hogy nyomás alatt is marad. Úgyhogy a jegybank ellenlépésére csak átmenetileg javult az árfolyam, aztán 415 forintig esett vissza, vagyis megközelítette az előző nap 417-es mélypontját.
A fizetőeszköz hetek óta gyengén muzsikál az euróval szemben, egyre lejjebb és lejjebb zuhan. Az egyik ok az – mondja az Erste Csoport fő elemzője – hogy nem ismeretes, az ország hozzájut-e az uniós támogatásokhoz. Továbbá nehéz helyzetben van az államháztartás, mivel a nemzeti-konzervatív kormány rögzítette az üzemanyagok árát. A különbséget a költségvetésnek kell állnia. Az előrejelzések azt mutatják, hogy az ország adóssága a GDP 6 %-ának megfelelő összeggel dagad tovább az idén. Ekkora deficit nemigen fordul elő másutt az EU-ban.
Ehhez jön még, hogy szakértők erősen kifogásolják a központi bank pénzpolitikáját, merthogy nem lehet tudni, mennyire gondolja komolyan az MNB a forint megerősítését.
FT
Magyarország és Lengyelország útjai szétváltak, de mindkettő vár az unió pénzére. Bár lehet, hogy a lengyelek hamarosan megkapják az áldást a Bizottságtól a nemzeti újjáépítési tervre, ám jelenleg még úgy áll, hogy a jogállami vita miatt egyelőre mind Budapest, mind Varsó számára befagytak a brüsszeli alapok.
Von der Leyen ugyan korábban jelezte, hogy az EU feloldja a zárlatot a PiS esetében, ám a végrehajtó testület a héten úgy foglalt állást, hogy a sokat vitatott Fegyelmi Kamara feloszlatására kidolgozott lengyel javaslat nem felel meg a kívánalmaknak, így egyelőre szó sem lehet a támogatások folyósításáról.
Egyes EP-képviselők felvetették, hogy bizalmatlansági indítványt terjesztenek elő a Bizottság ellen, ha ez nem szerez érvényt az Európai Bíróság vonatkozó határozatának. Magyarországról az a hír járja, hogy békülékenyebb hangra váltott át, mert rájött, hogy a milliárdok nélkül nem boldogul, tekintve a két számjegyű inflációt, valamint a forint értékvesztését. Ám mivel a magyaroknál sokkal több a jogállami kifogás, velük sokkal nehezebb lesz egyezségre jutni.
Zöld európai törvényhozók azt sürgetik, hogy a 7-es paragrafus alapján folyó eljárás keretében ismét nézzenek az Orbán-kormány körmére olyan kérdésekben, mint a sajtószabadság korlátozása és a CEU kipaterolása.
Neue Zürcher Zeitung
Határkerítés ide vagy oda, ezrek jutnak be dél felől Magyarországra, hogy azután tovább menjenek nyugatra. Ám a hullám csak a kezdet lehet az ukrajnai háború folyományaként. A szerb földön a minap lezajlott lövöldözés azt jelzi a magyar vezetés számára, hogy szintet lépett a migrációs nyomás. A határőrség az idén már több, mint 100 ezer behatolót tartóztatott fel, majdnem annyit, mint tavaly egész évben. Közben fizikai támadás ért 230 intézkedő közeget.
A magyar adatok ugyan nem vágnak egybe azzal, amit a Frontex hozott nyilvánosságra a tagállamok jelentései alapján, mert ott az egész balkáni útvonalon 40 ezer illegális határátlépésről esik szó, de hogy miből ered a különbség, az nem derült ki. Mindenesetre az EU Határvédelmi Ügynöksége arra jutott, hogy csaknem megháromszorozódott az ilyen esetek száma, vagyis szó sincs arról, hogy a Balkán hermetikusan le lenne zárva, ideértve a magyar műszaki zárat.
Ausztriában az év első 5 hónapjában 22 ezer menekültkérelmet adtak be, és ebben nincs benne a 74 ezer ukrán. Magyarországra jó 800 ezren érkezett Ukrajnából a harcok elől, de közülük csupán nem egészen 26 ezren kaptak hivatalosan védelmet. A többiek gyorsan továbbálltak. Pedig őket a hatóságok szívesen fogadnák, szemben a Közel- és Közép-Keletről származó migránsokkal. Utóbbiak ismét nagy számban keltek útra, mert már nincsenek korlátozások a járvány miatt, illetve abban bíznak, hogy az ukránokhoz hasonlóan őket is befogadják.
Lehet, hogy jogos Szíjjártó Péter félelme, tehát hogy fokozódni fog a migrációs nyomás, főleg ha az ukrán gabonaexport leállása folytán ellátási gondok támadnak. Teljesen más kérdés ugyanakkor, hogy a magyar-szerb határ erősödő militarizálása több-e tüneti kezelésnél.
The Times
Hiába vesztette el a hatalmat az előző amerikai elnök, majd most a brit kormányfő, populizmusuk tovább él. Mindkettejük nagy találmánya az volt, hogy megújították politikai erőként a jobboldalt, de megbuktak, mert narcisztikusak lévén, alkalmatlannak bizonyultak hivatalukra. Ezt Gerard Baker, a szintén konzervatív Wall Street Journal volt (brit) főszerkesztője írja vendégkommentárjában.
A média általában ellenséges volt velük szemben, hol gúnyolódott rajtuk, mondván, hogy bohócok, hol pedig bepánikolt, azt állítva, hogy létveszélybe sodorják a demokráciát. Ám ezzel együtt igen fontos, hogy megértsük kudarcuk okát, mert anélkül nem lehet talpra állítani a jobboldalt, amelyet ők ketten jobban újra kitaláltak, mint bárki más az eltelt évtizedek során.
Végzetükben kulcsszerepet töltött be egy sor jellemgyengeségük, így érthető, hogy a konzervatívok soraiban sokan örülnek a távozásuknak. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy Trump és Johnson változatlanul a győzedelmes populizmus pillérének számít, márpedig ez az irányzat vezérli a politikát az Atlanti-óceán mindkét oldalán. A legkeményebb vád az ellenük jobbról, hogy elpackázták a lehetőséget, amit pedig ők maguk teremtettek meg, mármint hogy olyan politikai erőt hozzanak létre, amely egy egész nemzedék sorsát határozhatta volna meg.
Lenyűgöző paradoxon, hogy minden fegyelmezetlenségükkel együtt olyan örökséget hagynak hátra, ami országukban a legnagyobb változást jelenti fél évszázad óta. Az egyik a Brexit, a másik az amerikai Legfelsőbb Bíróság konzervatív többségének kialakítása. Kormányozni viszont meglehetősen kaotikusan tudtak csak. Merthogy opportunisták és csupán a sors adta kezükbe az irányítást.
Hozzá nem értésükkel, tisztességtelenségükkel és fondorlatosságukkal aláásták a saját hitelüket, illetve megingatták a bizalmat a demokratikus intézmények iránt. Trump persze lekörözi politikai aljasságban a kollégáját, hiszen megpróbálta meggátolni a békés hatalomátadást és bedönteni az alkotmányt.
De ettől még megmarad a két párt esélye, mert a tömegek továbbra is kiábrándultak a politikai-kulturális elitből, így nagy az igény a megújult populista jobboldalra, amely védi a nemzetállamot, hirdeti a fokozott gazdasági önerőre támaszkodást, egyenlő esélyt teremt mindenki számára és ellenáll annak, hogy progresszív ideológiák meneteljenek az állami intézményekben. Érthető, hogy az ember olyan vezetőkre vágyik, akik mindezt meg tudják csinálni, csak éppen tisztességgel, szaktudással és becsületességgel felvértezve.
https://www.thetimes.co.uk/article/boris-johnson-and-donald-trumps-populism-is-still-alive-jfw8w3k7g
FT
A lap vezető külpolitikai kommentátora úgy látja, hogy Boris Johnson utódjának helyre kell állítania Nagy-Britannia tekintélyét a világban. Gideon Rachman szerint azonban még az is elképzelhető, hogy több ideiglenes miniszterelnök is lesz, amíg megtalálják a Downing Steet 10 végleges lakóját, ami nem volna gond, egy erős és magabiztos állam esetében.
Ám a johnsoni birodalom bajban van, méghozzá veszélyes időkben. A G7-ek egyetlen más országában sem ilyen magas az áremelkedés, illetve ennyire alacsony a növekedés tempója. A legtöbb külföldi megfigyelő a bajokat a Brexit-népszavazásra vezeti vissza, mert az destabilizálta a politikát, nagy károkat okozott a gazdaságnak és tönkretette a kapcsolatokat az EU-val. A kampányt Johnson tartotta kézben.
Eredményeit beárnyékolja, hogy immár széles körben notórius hazudozónak, felelőtlennek tartják. Olyannak, aki képtelen kemény döntéseket hozni. Viszont az ország belátható időn belül nem szabadul meg a bukott miniszterelnök politikai-gazdasági örökségétől. Bárki is váltja, lesz lehetősége, hogy javítsa a viszonyt a fő európai vezetőkkel, főként Emmanuel Macronnal, bár ez nem szükségszerű.
Viszont ahol tényleg hiányozni fog Johnson, az Kijev. Merthogy igen jelentős támogatást nyújtott az Oroszország elleni háborúban. Igaz, ez ügyben teljes egyetértés van a brit politikán belül, de ettől még a következő miniszterelnök a 2. világháború óta a legsúlyosabb geopolitikai válsággal szembesül. A jelölteket elnézve azonban nem biztos, hogy bármelyikük rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek megkívántatnak a jelenlegi helyzetben.
Johnson’s successor will have to repair Britain’s status abroad
