Wall Street Journal
A jobboldali lap kommentárja úgy látja, hogy Magyarország nem jelent modellt a konzervatívok számára. Orbán ugyan nagy tapsot arat, amiért szembeszáll a liberális „zsarnoksággal”, de a végén mindig elveszi a Brüsszelből küldött pénzt. Miközben egy kicsiny és nem működő állam élén áll. Az orbánizmus lényege a harc. Hírneve, és hazai sikerének egy része abból ered, hogy kemény vitába keveredett az EU-val, illetve más tagokkal.
Legyen szó a migrációról, a civil társadalomról és Sorosról, mellesleg ez utóbbinak van némi antiszemita stichje. De pl. a bevándorlás különösen alkalmas volt arra, hogy izélgesse vele az európai intézményeket. Ám a siker értékéből sokat levon, hogy Orbán igazából egyáltalán nem annyira tökös legény, hiszen a küzdelem a forrásokról szól. Most éppen Brüsszel jó 7 milliárdot akar megvonni tőle – a miniszterelnök szerint azért, mert konzervatív, az unió szerint viszont azért, mivel korrupt.
De igazából csakis az anyagiakat lehet bevetni ellene. Viszont ha úgy gondolja, hogy az EU megengedhetetlen módon beleavatkozik a nemzeti szuverenitásba, amikor tiltakozik az igazságszolgáltatás átpolitizálása ellen, akkor vissza is utasíthatja a támogatást. Vagy kezdeményezhetné a kilépést. De eszében sincs, ám ez olyasmi, ami igencsak zavarhatná a híveit. Merthogy erősen hibádzik az érvelése. Igazából ugyanis a nyugati adófizetők szuverenitása sérül, hiszen nem szabhatják meg, hogy kik kapjanak a befizetéseikből.
Márpedig ők a jelek szerint egyfajta balliberalizmusban hisznek. A veszély soha nem az volt, hogy rászoruló országok hagyják ott az uniót, hanem hogy a nagy befizetők dobják be a törülközőt, ha úgy ítélik meg, hogy a közösség már nem képviseli az értékeiket. Orbán zsenialitása abban jelentkezik, hogy lehetőséget ad Brüsszelnek az erények kinyilvánítására, ám ebből ő maga politikailag profitál.
Economist
Magyarország szereti a farkast – Orbán győzelme az illiberális nacionalizmus sikerét jelenti, a politikus ennek megfelelően is kommentálta. A küzdelem ugyan egyenlőtlen volt, de a kormányfő erősebbnek látszik, mint valaha. 2010 óta saját pártja javára írta át az alaptörvényt, befolyása alá vonta a bíróságokat, megszerezte az ellenőrzést a sajtó javarésze fölött. Az EU ugyanakkor megrója a jogállam megszegése, az alapok lenyúlása, a korrupció támogatása miatt.
Az ellenzék romokban és most egymást kezdi vádolni, lásd Gyurcsányt és Jakab Pétert. Pedig az EBESZ-delegáció igazolta, hogy a választás nem volt tisztességes. Nem annyira a nyílt csalás jelentett gondot, bár az is előfordult, pl. láncszavazás formájában. De ennél sokkal többet nyomott a latban a sajtó elfogultsága és a Fidesznek nyújtott állami támogatás. Orbán szócsőnek használja a közmédiát, a magánkézben lévő szerkesztőségek tulajdonosai pedig többnyire fideszes oligarchák.
Az Orbáni rendszerben az évente érkező euromilliárdok zöme a kormánypárt híveinek a zsebében köt ki. Az OLAF sehol másutt nem tárt fel ennyi csalást. Viszont a választási eredmény megerősíti a mind inkább autokrata kormányt.
Die Welt
„ Mi vagyunk tehát a komcsik” – válaszolta öt neves magyar művész, amikor a jobboldal lap felkérte őket: mondják meg, mit várnak az irodalomban és a zenében Orbán újabb sikere után. Egyikük Mora Terézia, aki valójában kétlaki: javarészt Berlinben él, és németül ír, tanácstalan, mert az ellenzék láthatólag képtelen volt meggyőzni a többnyire a kormányzati forrásokból tájékozódó vidékieket: lehetne másként is élni. És hogy a szegénységért, a magas árakért nem Brüsszel, Soros, vagy újabban Zelenszkij a felelős, mint ahogy azért sem, hogy a romáknak nincs semmi esélyük a felemelkedésre.
A kis falvakban az emberek csupán Orbán nevét ismerték a szavazólapról, ezért valóságos csoda, hogy ennyien elmentek voksolni. De csak válasszák meg a maguk, Lego-nagyságú Putyinját. Ő legalább kizárólag idehaza képes károkat okozni.
Fischer Iván azt írta, hogy a magyarok két buborékban élnek, és a másik tábort ellenségnek tekintik. Ám ez nem maradhat így. De a kultúrában nem ennyire rossz a helyzet, ott senkitől sem követelik meg nyilvánosan, hogy foglaljon állást. Akik sikeresek a világban, azok függetlenek tudnak maradni. Viszont akik csak a magyar publikum előtt szerepelnek, azoknak ügyelniük kell a jó politikai kapcsolatokra. Hogy ez csak rosszabb lesz-e, azt nem tudja megjósolni. A művészet azonban mindent túlél, nem lehet elnyomni teszi hozzá.
Tompa Andrea, író és kritikus számára már a választás előtt világos volt, hogy semmiképpen sem fog kivándorolni, mert egyszer már áttelepült Erdélyből és nem szeretné még egyszer kipróbálni a migránslétet. Igaz, ő közvetlenül nem függ az államtól. Viszont nem hiszi, hogy az elnyomás időszakában segít a hallgatás, sőt, az csak veszélyes. Ezért folytatni kívánja az alkotómunkát.
The Times
Senki se gondolja, hogy a populisták megégetik az ujjukat Putyin miatt: az olyanok, mint Orbán és Le Pen éppen azt bizonyítják, hogy az ukrajnai események hatására nem okvetlenül lesznek a szavazókból a globalizáció liberális hívei. Pedig azt lehetett hinni, hogy az orosz elnök háborús bűnösségének egyre több bizonyítéka, illetve a politikus elmeháborodott vérszomja, valamint hódítási vágya, végzetes következményekkel jár az olyan nyugati vezetők számára, akik éveket át védték és barátkoztak vele.
Orbán Viktor régóta hasra esik a Kreml ura előtt, viszont határozottan visszautasítja, hogy nagyobb támogatást nyújtson Ukrajnának, ehhez képest a korábbinál nagyobb többséggel választották újjá. A franciáknál Le Pen zárkózik fel Macronhoz, pedig kijelentette, hogy a Putyin a háború után ismét Párizs szövetségese lehet.
Nemigen tudni, hogy a Putyin okozta sokk a populizmus ellen fordítja-e a hullámot. Az elnök egyes védelmezői változatlanul népszerűek, illetve még növelték is támogatottságukat, ez pedig azt tanúsítja, hogy a demagóg nacionalizmus ellenállóbb, noha a háború lejáratta az orosz példaképet. Nyugaton egy csomóan tisztába jönnek a mai Oroszország rémségeivel, ám ettől még hiú remény azt várni, hogy ily módon sokkal kedvezőbben vélekednek saját politikai rendszerükről. A populizmusnak soha nem volt szüksége az orosz államfőre, sőt, Trump felfedezte, hogy lehet demagógnak lenni Putyin-ellenes platformról is.
https://www.thetimes.co.uk/article/dont-assume-populists-will-be-burnt-by-putin-qpr9mh7v3
The Times
Hirtelen valós lehetőséggé vált, hogy Le Pen nyerjen a holnapután kezdődő francia elnökválasztáson, ez a veszély most ott lebeg egész Európa fölött. Macron persze továbbra is magasan favorit, de a kihívó egyre jobban jön fel. Sokat számít, hogy jelentős rétegek szemében a hivatalban lévő államfő a nagyképű elitet testesíti meg, amely nem érti az átlagember gondjait, miközben egyre nehezebb megélni.
Ha Le Pen lenne a befutó, az olyasfajta politikai földrengést okozna, mint a Brexit vagy Trump győzelme. Hiszen egy bevándorlás- és globalizációellenes populista nyerne az euróövezet egyik kulcsállamában, ez pedig súlyos kérdéseket vetne fel az egész integráció jövőjét illetően. Ideértve a nyugati egységet az ukrán válság ügyében, annál is inkább, mivel Orbán Viktor személyében a vasárnap Putyin egy másik csodálója bizonyult jobbnak a magyar választáson.
Gazdasági értelemben viszont Le Pen sikere nem járna akkora következményekkel, mert már nem szorgalmazza a kiválást az eurózónából, inkább a migrációellenességre és az életszínvonalbeli gondokra építve igyekszik mozgósítani. Ám aligha lesz többsége a parlamentben, így nem tudja keresztülvinni gazdasági elképzeléseit. A külpolitikában ugyanakkor igen nagy mozgásteret élvezne, így elkerülhetetlen lenne a viszály Brüsszellel. Pl. azért, mert szerinte a nemzeti jognak elsőbbséget kell élvezni a közösségi szabályozással szemben.
Győzelme ezzel együtt valószínűtlennek tűnik, de ha tévednek az előrejelzések, akkor is ott van még a piac, mert a populisták már megtanulták Görögországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában, hogy a valóság képes megálljt parancsolni még a legszebb gazdasági álmoknak is.
Der Standard
A magyar miniszterelnök kilóg a sorból és hajlandó rubelben perkálni az orosz gázért. A jobboldali populista az utóbbi években egészen kiváló kapcsolatokat épített ki Moszkvával. Ukrajna lerohanása után most megpróbálja átmenteni a jó viszonyt. A szállításokról személyesen állapodott meg Putyinnal, de a részletek titkosak. Mindenesetre újságírók kiszámították, hogy szó sincs kedvezményes árról, csupán annyi történik, hogy a piaci árakat időeltolódással érvényesítik.
Ezt Orbán is elismerte két napja a nemzetközi sajtótájékoztatón, amikor arról beszélt, hogy nem az ár a lényeg, hanem, hogy jön az energia. A Bizottság ugyan felszólította a tagállamokat, hogy ne engedjenek az orosz követelésnek és ne rubelben fizessenek, ám Szíjjártó szerint ez nem tartozik Brüsszelre, mert két cég állapodik meg egymással. Egyébiránt a rezsicsökkentéssel járó óriási veszteséget az állam megtéríti az MVM-nek, ami azt jelenti, hogy a számlát valójában az adófizetők állják.
A magyar és az orosz vezető hasonló nézeteket vall a világról, eszerint hanyatlik a liberális, demokratikus Nyugat, ellenben jön fel az autoriter, nacionalista Oroszország és Kína.
Fürs Gas lässt Viktor Orbán den Rubel rollen
Fürs Gas lässt Viktor Orbán den Rubel rollenUngarns Ministerpräsident Viktor Orbán sagte, er habe kein Problem mit einer Rubel-Zahlung. Orbán pflegt mit Wla…
