New York Times
Az ukrán elnök hősies ellenállása példát mutat a világnak – állapítja meg a vezércikk. A szankciók ugyanakkor nem tartóztatták fel az agresszort, de egyértelművé tették, hogy van következménye, ha valaki hódító háborút indít. A rubel összeomlott, a moszkvai tőzsde mélyrepülésbe ment át, az oroszok sorban állnak a pénzkiadó automatáknál. Putyin úgy jelezte méltatlankodását, hogy fokozott készültségbe helyezte az atomütőerőt.
Hogy készen áll bevetni akár a nukleáris rakétákat, illetve hogy reaktorokat támad, az újabb, félelmetes dimenziót ad az inváziónak. Egyes európai vezetők felnőttek a kihíváshoz, főként az új német kancellár. Orbán Viktor, az orosz elnök rajongója, csatlakozott Európa nagy részéhez és elítélte Oroszország „katonai akcióját”.
De aki igazán a legjobbját nyújtja, az Zelesznkij. Közben az amerikaiak úgy becsülik, hogy idáig mindkét fél jó 2 ezer embert vesztett a harcokban. Az ellenállás azonban sokáig nem tarthat ki, ezért a Nyugatnak továbbra is ragaszkodnia kell ahhoz: nem érdekes, mennyi ideig húzódik el, de Ukrajna szabad lesz.
Putyin tudja, hogy támogatottsága a hazai közvéleményben igen törékeny. Ettől még nem fogja feladni tervét, ám környezetében kérdések merülhetnek fel a politikus jövőjét illetően. A szégyentelenül gazdag oligarchák pedig kezdhetnek elmeditálni azon, vajon nem jelent-e terhet a vezér. Hogy ezt a folyamatot gerjessze, a Fehér Háznak továbbra is közzé kell tennie a hírszerzési értesüléseket.
Az orosz gáztól függő európai országoknak fel kell készülniük arra, hogy amennyire csak lehet, enyhítsenek a függésen. Az EU-nak és Amerikának egyben át kell értékelnie viszonyát Kínával, mert vele nem szükségszerű, hogy ennyire holtpontra jussanak a kapcsolatok. Az is lehet, hogy Peking mostantól némi távolságot tart Moszkvától.
Odahaza a Biden-kormányzatnak világossá kell tennie, hogy a nemzetnek igenis fájni fog a viszály, hiszen nem lehet tudni, hogy Putyin még mi mindenre szánja rá magát. És ha megtámadja a lengyeleket, vagy a balti államokat, akkor az USA részéről életbe lép a katonai segítségnyújtási kötelezettség a NATO-szövetségesekkel szemben. Emelkednek továbbá az árak, de az áldozatokat vállalni kell a szabad, demokratikus és kölcsönös függésben lévő világ érdekében.
Bármilyen rend is alakul ki e rettenetes háború és Ukrajna valószínű megszállása után, minden vezetőnek fel kell készítenie országát az új helyzetre, még akkor is, ha ennek az ára egyelőre nem ismeretes.
Wall Street Journal
A jobboldali újság vezércikke nyomatékosan azt tanácsolja a világnak, hogy az vegye komolyan a diktátorokat, mert azok megmondják előre, miben mesterkednek. Hiszen Putyin már 15 éve, a müncheni Biztonságpolitikai Fórumon közölte, hogy a NATO bővítését provokációnak tekinti és az igazolja a kemény orosz választ. A kínai elnök hasonlóképpen nyilatkozott Tajvanról. Azaz nagyon oda kell figyelni a fenyegetőző autokratákra.
A hongkongi elnyomás jelzi, hogy Peking kész lábbal tapodni a szerződéseken, és még saját gazdasági érdekein is átlép a nacionalista politika érdekében. A hszincsiangi koncentrációs táborok olyan rendszerről árulkodnak, amelyet hidegen hagy a nemzetközi felháborodás.
Irán nem hagy kétséget afelől, hogy atomfegyver kell neki, és nem szükséges hozzá nagy találékonyság, hogy bárki kitalálja: Izrael ellen. Ehhez képest az USA és Európa évek óta nyüglődik Teheránnal a tárgyalásokon. A Nyugat részéről patologikus tünet, hogy nem hiszi el, amit az önkényurak előre jeleznek. A hidegháború idején egészen más volt még a helyzet, mert a kommunizmus terjeszkedést hirdető ideológiája miatt Amerika és szövetségesei elhárították a szovjet veszélyt.
Putyin láttán azonban a demokráciák nem hazudhatnak tovább maguknak, hogy mire készülnek a halásos veszélyt jelentő despoták.
Guardian
A háború folytán olyan vízválasztóhoz érkezett az EU, amelynek révén kivételes alkalom kínálkozik, hogy visszatérjen a saját alapelveihez. Az agresszió a lelke mélyéig megrázta Európát, amely sokáig azt hitte, hogy immár lehetetlen megpróbálni fegyverrel rendezni egy viszályt. Ám most döbbenten látja, hogy az ukránoknak nem csupán a szabadságot és a nemzetek önrendelkezési jogát kell megvédeniük, hanem az egész unió alapvető normáit.
Ezért mutatnak most a 27-ek ekkora elszántságot, noha a külpolitika és a védelem általában a nemzeti kompetenciába tartozik. Az euroövezet több mint hatékony eszköz az árfolyam ingadozások ellen, geopolitikai biztosítéknak számít. Magyarország és Lengyelország idáig nem volt hajlandó menekülteket befogadni, ám most hirtelen felnyitotta a határokat a hangsúlyozottan fehér és keresztény menekülők előtt.
A 2015-ös hullám hatalmas felfordulást okozott, most pániknak nyoma sincs. Kelet-Európa inkább a „megcsináljuk”-hangulatát éli át. Közelebb kerül egymáshoz a kontinens és Amerika, átmenetileg megszűnnek az EU-ban a belső viták és egyértelmű, hogy a NATO a béke végső biztosítéka. Az invázió a jelek szerint növeli Brüsszel hatáskörét, bár az ellentmondások valószínűleg hamar újra felszínre törnek. De az biztos: Európa újra eljutott oda: Soha többé!
Euractiv
Az Európai Parlament liberális csoportjának vezetője arra figyelmeztet, hogy Ukrajna miatt nem lehet enyhíteni a Lengyelországra gyakorolt nyomást, mert a jogállami gondok cseppet sem enyhültek. Bár Varsó vezető szerepet vállal az invázió megtorlását célzó intézkedések kidolgozásában, a francia Séjourné, Macron pártjának képviselője rámutat, hogy a lengyel kormány többediziglen megsértette a demokratikus elveket, továbbá a sajtószabadságot és erről nem szabad megfeledkezni.
Úgy fogalmazott, hogy a földrész nem tágíthat saját játékszabályaitól, ragaszkodni kell az igazságszolgáltatás függetlenségéhez, az újságírók önállóságához, a sokszínűséghez és a szabad választásokhoz. Ezeket az elveket a háború ellenére is meg kell védelmezni. Márpedig a lengyeleknél továbbra is aggasztó a helyzet. Még nem vették vissza a politikai alapon elbocsátott bírákat, és az eddigi intézkedések nem szavatolják a normálisnak tekinthető viszonyokat, ami a bíróságok szuverenitását illeti.
Immár öt kelet-európai ország kilép két olyan fejlesztési bankból, amely orosz uralom alatt áll, Magyarország azonban fenntartja tagságát mindkettőben, pedig azok szakmai körökben Putyin meghosszabbított kezének számítanak. A csehek, a lengyelek, a bolgárok, a szlovákok és a románok a háború miatt hátat fordítottak a Moszkvában működő Nemzetközi Gazdasági Együttműködés Bankjának (NGEB), valamint a Nemzetközi Befektetési Banknak (NBB), amely nemrégiben Budapestre költözött – hírek szerint jutalomból, amiért Magyarország ennyire szoros kapcsolatokat alakított ki Oroszországgal.
A cseh miniszterelnök azzal indokolta az elhatározást, hogy a pénzintézetek segítségével ki lehet játszani a szankciókat, ezért az ötök, amilyen gyorsan csak lehet, távoznak. A NGEB számára ez a véget jelenti, mert a tagok közül csupán Oroszország, Mongólia, Vietnam és Kuba, továbbá Magyarország maradt meg.
A bankok gazdasági jelentősége csekély, az NBB tavaly 1,9 milliárd eurónyi hitelt adott – csak összehasonlításképpen az EBRD kinnlevőségei, illetve érdekeltségei meghaladják a 33 milliárdot. A Raiffeisen International elemzői azt állapították meg, hogy a kelet-nyugati gazdasági és pénzügyi együttműködés szintje immár alulmúlja a hidegháború szintjét.
https://zeitung.faz.net/faz/finanzen/2022-03-05/56c72c3a76615728fba2a9035d24feb2/?GEPC=s5
Independent
Magyarország éveken át távol tartotta a migránsokat, ám most váratlanul leengedte a Magyarország-erőd függőhídját az ukrán menekültek előtt, ám megfigyelők félnek, hogy a gesztus csak záros időre szól. A Záhonyból keltezett jelentés emlékeztet arra, hogy az Orbán-kormány 7 éve szögesdrótkerítést emelt, vízágyúkkal igyekezett feltartóztatni a belépő tömeget, kutyákat uszított rájuk, hogy ne lépjenek területére a közel- és közép-keleti háborúk által elűzött emberek. Ebből lett a Magyarország-erőd gúnynév.
Ezúttal idáig jó egy millióan lépték Ukrajna nyugati határait, a magyarok és a lengyelek tárt karokkal fogadták őket. Még az otthonaikba is befogadják azokat. 2015-ben Magyarországon egy csomóan úgy tekintettek az érkezőkre, hogy azok gazdasági migránsok. Egy önkéntes most azt mondja, a rasszizmus csak látszat, a nép nem azonos a kormánnyal.
A Máltai Szeretetszolgálat Vészhelyzet-kezelési Csoportjának vezetője, Szabján Imre szerint a magyarok segítőkészek és ők már 7 évvel ezelőtt is gyámolították a bajbajutottakat. Arra a közbevetésre, hogy délen azért ott áll az akadály, azt válaszolta, hogy ő nem épített semmiféle kerítést.
Orbán a választás előtt enyhített a migránsellenes hangon. Most nem látni óriásplakátokat, hogy a menekültek a magyarokat fenyegetik, és senki nem vádolja kifejezetten az ellenzéket azzal, hogy az idegenekkel igyekszik kiszorítani a hazai lakosságot. Igaz, annak idején főleg fiatal férfiak jöttek, róluk a szélsőjobb azt állította, hogy elveszik a munkát és megerőszakolják a nőket. Most viszont elsősorban asszonyok és gyerekek jutnak át a határon.
Az idegengyűlölők a Fideszt pártolják, amely már annyira elcsúszott a szélsőjobb felé, hogy kiszorították az Európai Néppártból. Most viszont a bizonytalan szavazókat jobban izgatja a megélhetésük, mint a bevándorlás. Azon kívül elhalványult az iszlám terror veszélye. A magyar, lengyel és román vezetés sokkal inkább az orosz fenyegetés miatt nyugtalan.
Kérdés ugyanakkor, hogy meddig marad Magyarországon a nyitott kapuk kultúrája, mert idáig főként kárpátaljai magyarok éltek a lehetőséggel. Meg olyanok, akiknek odahaza is volt mit a tejbe aprítaniuk. De lassan befutnak a szegényebb tömegek, köztük egy csomó roma, valamint egy sor közép-keleti, illetve dél-ázsiai vendégmunkás. Az ellenséges hang már több helyütt felütötte a fejét a magyar közösségi hálón.
