A Kulturális szakosztály következő rendezvénye február 24-én csütörtökön 17 órakor lesz – André Libik Jaures-ről készített dok.filmjével, és ekkor ünnepeljük André Libik 90. szülinapját.
Az eseményen részt lehet venni online is :
Join Zoom Meeting
https://us06web.zoom.us/j/87359979685
Meeting ID: 873 5997 9685
Passcode: 472834
A rendezőről nemrég az Infovilágban külön cikk jelent meg, amit alább olvashatnak.
Kilencvenéves a dokumentumfilmes mester, André Libik
DÁTUM: SZERZŐ: TORONYI ATTILA
Amikor Thomas Mannról készültem megírni doktori disszertációmat, óhatatlanul foglalkoznom kellett fivérével, Heinrich Mann-nal is. Akkor botlottam az író IV. Henrik című regényének filmes adaptációjába, és André Libik nevébe. Neve Nyugat-Németországban, ahol ösztöndíjasként az irodalmi levéltárakat bújtam, a hetvenes években gyakran fölbukkant a sajtóban. Ötvenhatos magyar.
Három hónapot töltöttem akkor az NSZK-ban, de a német tévét nézve többször is megakadt a szemem a nevén a stáblistákon. Furcsa módon először ezek a német dokumentumfilmek keltették föl az érdeklődésemet a múlt eseményei iránt.
Jó pár évvel később ismét hosszabb időt töltöttem a Német Szövetségi Köztársaságban, és megint csak volt szerencsém az ARD-ben, a német közszolgálati televízióban olyan mozit látnom, amelynek írója, rendezője, vagy producere volt idegenbe szakadt honfitársam. A nürnbergi perről, Goebbelsről, a francia idegenlégióról, a terrorizmusról. Aztán itthon is láttam koprodukciós alkotásokat, amelyeket André Libik jegyzett.
Személyesen csak jóval a rendszerváltozás után ismertem meg – a véletlennek köszönhetően –, amikor már hazatelepült. Filmklubot vezetett – bemutatandó egy csokorra valót a hozzá köthető (javarészt dokumentum-)filmekből.
Próbáltam antikváriumban beszerezni önéletrajzi könyvét (Szép lányok és terroristák – Egy kalandos élet, 2000), de nem jártam sikerrel. Így is első kézből értesülhettem sorsáról: a vetítések előtt és után mesélt kalandos életéről. Hogyan tengette fordítóként életét filmművészeti tanulmányai után Budapesten? Hogyan vetette meg a lábát 1956 után először Franciaországban, majd Nyugat-Berlinben? Földrészeken át űzte a kíváncsisága, oknyomozó szenvedélye. Megfordult az afrikai vadonban, egy alaszkai urániumbányában éppúgy, mint a laoszi sztriptízbárokban.
Ő fordította magyarra Balázs Béla német nyelven írt két filmesztétikai könyvét még itthon, s bár a honoráriumot kifizették, de a könyvek csak ötvenhat után jelentek meg. Libik Andrást, a fordító nevét nem tüntették föl a kötetben, hiszen akkorra már „disszidensnek” számított.
Nagy Imre és társai kivégzésének híre Párizsban érte. Barátjával, a szintén emigráns Badal János operatőrrel sikerült szponzort találniuk az Ember az embertelenségben (Un Homme dans l’Inhumanité) című rövidfilm forgatásához, ami elindította a pályáján.
Csaknem három évet élt Nigériában minisztériumi tisztviselőként, a filmosztály vezetőjeként. Maga is forgatni kezdett: dokumentumfilmeket készített az afrikai ország tájairól, népszokásairól. Az ősök című, Nigériáról szóló rövidfilmjét 1962-ben Nyugat-Berlinben Ezüst Medve díjjal tüntették ki. (Magyarként megelőzte Mészáros Mártát, aki csak a hetvenes években nyert díjat ezen a fesztiválon.)
Ezt követően telepedett le Nyugat-Berlinben, és a legjobb nyugatnémet dokumentumfilmes rendezők közé küzdötte fel magát.
Izgalmas, sokakat foglalkoztató témákat dolgozott fel hitelesen, s ezekhez szemtanúkat, kortársakat kutatott fel. És ami számomra igazán különlegessé teszi alkotásait: sikerült a mozinéző számára átélhetővé tennie az emberi közelségbe hozott történelmet. Megelevenítette azokat a személyiségeket, akiket kiemelt a mögöttünk hagyott évtizedekből: a meggyilkolt Jean Jaurèst vagy Lev Trockijt éppúgy, mint Gandhit, Malcolm X-et és másokat. (Libik André műveinek minden bizonnyal legteljesebb gyűjteménye itt található, tessék kattintani!)
Filmjei alapján azt gondolhatnánk: André Libik/Libik András elkötelezett baloldali. Nem tudom, hogyan vélekedik e sorok írójának „minősítéséről”. Szerintem a most 90 éves Libik mindig is az volt és az is maradt: elkötelezetten független értelmiségi, aki filmjeivel tükröt tartott a világnak és a történelemnek. Isten éltesse!
