Haraszti Miklós hosszú távon derűlátó
| Nem igazította vagy szorította meg Orbán Viktor nyakkendőjét „két herceg” (Habsburg György és Karel Schwarzenberg) jelenlétében Haraszti Miklós 1989-ben, a Kiskakukk étterem különtermében, a Helsinki Bizottság alapításakor, hanem elismerőleg megsimította. Tehát meg sem sértette a későbbi miniszterelnököt, így semmiképpen sem lehetett okozója, hogy az egykoron liberális nézeteket valló politikuspalántából a liberalizmust és az azt megtestesítő SZDSZ-t gyűlölő nemzeti-konzervatív és illiberális elveket valló politikussá vált. Haraszti akkor még őszinte csodálója, segítő kedvelője volt Orbánnak, és büszke volt arra, hogy a liberális demokrácia erőinek ilyen utánpótlása van. Persze elsősorban nem az anekdotázás volt a MÚOSZ kül- és biztonságpolitikai szakosztálya márciusi rendezvényének lényege. Az EBESZ volt sajtószabadság felelőse és az ENSZ fehéroroszországi jelentéstevője, az egykori demokratikus ellenzék prominense, az SZDSZ alapító tagja Orbán keleti nyitási politikája hátterének megvilágítására vállalkozott. Haraszti Miklós szerint az okok a világban végbement és végbemenő valós változások, az a hit, hogy a liberális demokrácia nem feltétele a gazdasági fejlődésnek, továbbá a ciklusokon átívelő biztos hatalomgyakorlás módszereinek és az erős vezetőknek az őszinte csodálata, a magyar miniszterelnök személyisége és személyes ambíciói és a belpolitikai számítások egyaránt felsorolhatók az okok között. A jelenlegi magyarországi helyzet weimari típusú válság, ebben már benne vagyunk, de az Európai Unió fékei még működnek. Paks az eredendő bűn, ez a Fidesz és a hozzá kapcsolódó oligarchák apanázsának bázisa, de a bűnök sora hosszú. A korrupció és a felgyülemlő egyéb problémák előbb-utóbb erodálják a rendszert, a migránsválság sem lehet örök hivatkozási alap, a megszemélyesített ellenségtől való rettegés is elmúlik, a skype-nagymamák tapasztalatai is átszivárognak a közbeszédbe, és a jobboldal pénzügyi bázisa sem betonszilárdságú. Tehát lesz olyan pont, amikor a hívőkből kétkedők, sőt, tagadók válnak, a támogatók kétkedők, majd aktív ellenzők lesznek, vagyis a jelenlegi stabilnak és megingathatatlannak látszó állapot nem örök. A személyiség történelmi szerepe – ugyan nagyobb, mint gondolnánk, de – tipikusan negatív szerep. És ez a törvény elsöpri a legerősebbnek látszó személyiségeket is – summázható Haraszti Miklós érvekkel, tényekkel, izgalmas gondolattársításokkal kifejtett derűlátása. |
(mll)
