Magyar Újságírók Országos Szövetsége
Tagdíj befizetés most!
  • A MÚOSZ
    • Rólunk
    • Szervezet
      • Küldöttgyűlés
      • Elnökség
        • Elnökségi határozatok 2022
        • Elnökségi határozatok 2020
        • Elnökségi határozatok 2018
        • Elnökségi határozatok 2017
        • Elnökségi határozatok 2016
        • Elnökségi határozatok 2015
      • Ellenőrző Bizottság
      • Etikai Bizottság
      • További bizottságok
      • Szakosztályok
      • Alapítványok
      • Alapdokumentumok
        • Alapszabály
        • Etikai kódex
        • A MÚOSZ stratégiája
        • Közhasznúsági jelentés
        • A MÚOSZ befektetési szabályzata
    • A MÚOSZ díjai
    • SZMSZ
    • 120 év
    • Gyászhírek
    • Archívum
  • Szolgáltatások
  • Tagfelvétel
  • Tagdíj
  • Szakosztályok
  • Pályázatok
  • Oktatás
    • Média Akadémia
    • Fotóriporter
  • Állás
  • Irodaház
  • Kapcsolat
Nincs eredmény
Összes eredmény megtekintése
  • A MÚOSZ
    • Rólunk
    • Szervezet
      • Küldöttgyűlés
      • Elnökség
        • Elnökségi határozatok 2022
        • Elnökségi határozatok 2020
        • Elnökségi határozatok 2018
        • Elnökségi határozatok 2017
        • Elnökségi határozatok 2016
        • Elnökségi határozatok 2015
      • Ellenőrző Bizottság
      • Etikai Bizottság
      • További bizottságok
      • Szakosztályok
      • Alapítványok
      • Alapdokumentumok
        • Alapszabály
        • Etikai kódex
        • A MÚOSZ stratégiája
        • Közhasznúsági jelentés
        • A MÚOSZ befektetési szabályzata
    • A MÚOSZ díjai
    • SZMSZ
    • 120 év
    • Gyászhírek
    • Archívum
  • Szolgáltatások
  • Tagfelvétel
  • Tagdíj
  • Szakosztályok
  • Pályázatok
  • Oktatás
    • Média Akadémia
    • Fotóriporter
  • Állás
  • Irodaház
  • Kapcsolat
Nincs eredmény
Összes eredmény megtekintése
Magyar Újságírók Országos Szövetsége
Nincs eredmény
Összes eredmény megtekintése
Home Szakosztály

Vonalak, színek, sorsok – Szakolczay Lajos megnyitóbeszéde

muosz Írta: muosz
2017.05.17.
in Szakosztály
0
0
Megosztás FacebookonMegosztás Twitteren

Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, irodalom- és művészetkritikus megnyitóbeszéde 2017. május 15-én hangzott el.
Vonalak, színek – sorsok
Károlyi András kiállítása a Virányosi Közösségi Házban
Egy csaknem harminc képet összefogó kamara kiállítás mutathatja-e az életmű lényegét: a bravúros rajztudást, az elegáns (hol erős, hol visszafogott) színhasználatot, a több műfajban (olaj, akvarell, tusrajz, nyomat) való jártasságot, és legkivált a gondolkodásnak ama módját, amely nem csupán a papírra és vászonra vitt tematikát határozza meg, de átsüt – innen öntörvényűsége – a különböző korszakok megannyi látomásán is?
Bizony mutathatja. Ehhez olyan egyéniség kell, mint a vonal- és színköltemények által a sorsot – mindig a sorsot – tollra, ecsetre vivő Károlyi András. Mert a sors – egyéni sors, népsors – lélektükör. Benne szenvedéllyel, a küzdelmekből kievickélő ország (haza) bizodalmat sugalló magatartásával, a történelem. És benne a küzdő, szenvedő, az életet az emberség próbájának tekintő ember.

A tárlatot Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, irodalom- és művészetkritikus nyitotta meg (középen), tőle jobbra Károlyi András festő- és grafikusművész. A rendezvényen fellépett Földesi Lajos hegedűművész és Kocsis Andrea hárfaművész (Fotó: Fábry János)

Drámai volna ez a látásmód, a létezéstechnika stációit fölelevenítő képvilággal?  (Lásd a régmúltból ideemelt Bánk bán-i hős – Tiborc, 2000, tusrajz – a bravúros vonalháló révén fájdalmas könyörületté alakított arcát.) Az is, hiszen ha csupán a közelmúlt eseményeire gondolunk, országunk megvesszőzése ellenállásra készteti az éberen őrködőt (Hazánk Golgotája – 2017, vegyes technika, karton). Viszont az élet, embersorsok garmadája attól szép, hogy harlekini bölcsességgel fogadja, ha kell bohócfintorral, a bántásokat. És olyan kilátót (nem fából, hanem acélból) kovácsol magának, amelyről nem csupán a kishaza dolgai tekinthetők át, hanem szinte az egész világmindenség. Éhe a szépnek, éhe a jónak hajtja, és sosem fárad el ez a motor.
Mindez kiolvasható a képekből. Az építkezés mámora is, a műveltségeket egymásra omlasztó katedrálisok fényében (Gótika – olaj, farost), és a mítoszi szerelem mindeneket legyőző hatalma is (Trisztán és Izolda – 1995, vegyes technika, karton). Az organikusból az expresszív ecsetmozgással a figurális-félfigurális alakokat szinte a látomásig emelő ábrázolat – némelykor szürrealista beütéssel – attól eleven, hogy a reáliáktól elszakadva jócskán túllép az anatómiai formákon.
Az egyik, mint például a Nyomatok I., a festőileg izgalmas mesefigurák terén landol, a másik absztrahálja, rejtélyesen líraivá téve, az égi hírhozót (Angyal, év nélkül, tus,papír). Károlyinál a kompozíciós gazdagság a nyüzsgő élet szinonimája. A zsúfolt elemek (emberarcok garmadája, korpusz, cilinder) profán együttléte (Nyomatok III.), vagy a lépcső (alvilág) fölötti Napban teret nyert bohóc időjátéka (Mélységből kitörés) mind-mind olyan léttapasztalat, amelyben bölcs humorral a festőművész világlátása is benne foglaltatik.
A kiállításmegnyitó résztvevőinek egy csoportja (Fotó: Fábry János)

Biblikus vonzatai ugyancsak vannak, sokszor szakrális köröket érintve, ennek a testeket és a leget hártyavékony elemmé oldó szín-kavalkádnak (Ég és föld között – 2017, vegyes technika). Sőt a kozmikus fény mint életerő (Izzó térben – é. n., olaj, vászon) és a táj szürrealitását léleküzenetté avató képfilozófia (Szárnyas sorskerítés – é. n., v. t.), az utóbbi  vibráló szellemet  visszhangzó bravúrral, ugyancsak megjelenítődik. Eme művek messze kerülnek a föltehetően korai, nehézlégzésű tájképektől (Holdfényes tanya; Magányos házak – mindkettő olaj, farost)?  Bizony messze. És ebben a távolságban tükröződik az idő előre haladásával összetettebbé váló látásmód fölszabadultsága.
A mester attól mester, hogy a legegyszerűbb ábrázoltba is bele tudja vinni egyéniségét. Szép, tiszta akvarellje (Máriaremete) a kultikus helyet az óvó fák gyámolában valósággal az égbe emeli. Ám a Fénykitörés (é. n. v. t.) avval gazdagabb, hogy az egyszerre érzelmi és szakrális krátere jóval túlmegy a látvány üzenetén. S a színes vonalhálókat két “dimenzióba” – alsó és felső régióba – rendező nonfiguratív Tükröződés (2000, v. t.) is a képzelődés olyan tárnáit nyitja meg, amelyben a látványelemek érzéshullámokat indukálnak.
Már az első rápillantásra látni, hogy eme nem akármilyen életműnek a biztos, bravúrt bravúrra halmozó rajztudás az alapja. Ez adja invenciózus gazdagsággal a figurák karakterét, s nem kevésbé azt a kozmikusnak tetsző (vagy annak is nevezhető) háttérvilágot-közeget, amelyben a groteszk, az enyhe szürrealitás kerül a fókuszba. Az értelmi-érzelmi játékok – a festő- és grafikusművész a műveltségélmény Himalájáját bejáró gondolkodó is – a vonalhálók áttűnéseiben, megkettőzéseiben, a síkbéli eltolásokban, a montírozáshoz hasonló grafikai kalandban nyerik el végső értelmüket.
A régmúltból ideemelt Bánk bán-i hős – Tiborc, 2000, tusrajz – a bravúros vonalháló révén fájdalmas könyörületté alakított arca. A Tiborc című tusrajz vevőre talált a kiállításmegnyitón (Fotó: Fábry János)

Se szeri, se száma az ebbe a vonulatba köthető képkölteményeknek. Mindből az intellektuális erő – a világ romlottságán humánummal, humorral túllépő bölcs ítélkezés – szinte kicsap. A cirkuszi helyzetek bohócokkal és maszkokkal ízesített kavalkádja (Parádé – 2011, v. t.), a társadalmasított létbukfenc mint a borzalmakon való túllépés, a feledés apoteózisa (Salto mortale – 2013, olaj, farost), a mítoszból és a commedia dell’arte-ból építkező figurák nyugodt szentháromsága (Társaság – 2012, v. t.), az egyensúlyozó létimádat groteszk megcsúfolása (Zsonglőrködés – 2010, tus, papír) mind-mind olyan telitalálat, amelyben a festő világlátás a humor jobbító szándékával ötvöződik.
Szó se róla, a Károly András művelte-gondozta kertnek másféle virágai is vannak – lásd az Szerelem allegóriája (é. n.) című akvarellt –, ám ott képzeletet fölforrósítóan egyedi, ahol személyiség-leltárát az építkező komolyság kacajos szürrealitásával ötvözi. A Viszonylatok (2016, tus, p.) Dürert Ionescóval vegyítő három emberarc-oszlopa a bennük megképződő nyíló-csukódó tartalmakkal – az időóra ketyegésével, a riadt csontváz-kéz semmibe való kapaszkodásával, az atya és fiú megbánó gesztusával és a szűzben lakozó szűz kitárt ablakú életével – ilyen mű.

Szakolczay Lajos

A kiállítás kurátora Fábry Tímea grafikusművész.
A tárlat 2017. június 15-ig tekinthető meg.
Cím: Virányosi Közösségi Ház, Budapest, Szarvas Gábor út 8/c, 1125

Címkék: Magyar Karikatúraművészeti Szakosztály

Friss hírek

Közösségi média, áltudományos teóriák, populizmus

Közösségi média, áltudományos teóriák, populizmus

2022.06.29.
2022. június 15. szerda

2022. június 29. szerda

2022.06.29.
Elhunyt Paizs Gábor

Meghalt Fluck Miklós újságíró, atléta, a Vasas SC örökös tagja

2022.06.28.
2022. június 28. kedd

2022. június 28. kedd

2022.06.28.
Facebook Youtube

ÜGYFÉLSZOLGÁLAT

Hétfő 11.00 – 16.00
Kedd 13.00 – 18.00
Szerda 11.00 – 16.00
Csütörtök 11.00 – 16.00
Péntek 9.00  –  14.00

E-mail: uf@muosz.hu

ELÉRHETŐSÉGEINK


1064 Budapest,
Vörösmarty u. 47/A
Központi telefon:
(1) 478-9040
Titkárság: iroda@muosz.hu

Copyright © 2016 by Magyar Újságírók Országos Szövetsége.

Nincs eredmény
Összes eredmény megtekintése
  • MÚOSZ
    • Rólunk
    • Szervezet
      • Küldöttgyűlés
      • Elnökség
      • Alapdokumentumok
      • Alapítványok
      • További bizottságok
      • Etikai Bizottság
      • Szakosztályok
    • A MÚOSZ díjai
    • SZMSZ
    • 120 év
    • Gyászhírek
    • Archívum
  • Szolgáltatások
  • Tagfelvétel
  • Tagdíj
  • Pályázatok
  • Oktatás
    • Média Akadémia
    • Fotóriporter
  • Állás
  • Irodaház
  • Kapcsolat
  • Languages

Copyright © 2016 by Magyar Újságírók Országos Szövetsége.

Welcome Back!

Jelentkezzen be a fiókjába

Forgotten Password?

Retrieve your password

Please enter your username or email address to reset your password.

Belépés
Ez az oldal cookie-kat használ, hogy a legjobb élményt tudjuk nyújtani a felhasználóinknak! További információ.