Kedves Kollégák!
Aki volt katona, tudja: a parancsot végre kell hajtani – bírálni azt, vagy panaszkodni miatta csak utólagosan lehet. A tisztújítást a bírósági ítélet előírta, méghozzá 2011-es alapszabályi alapon.
Ezért:
- A küldöttgyűlésnek nem azt kell eldöntenie, hogy azért hogy ide jutottunk ki és mennyiben felelős, hanem azt, hogy mit tegyünk.
- A helyzetünkre most az jellemző, hogy a MÚOSZ elvesztette a közhasznú jogállást, 2 ciklusra és 3-4 küldöttgyűlésre visszatekintőlegesen sorozatosan határozatképtelennek bizonyult (a szünetben történt távozások miatt, és amiatt a gyakorlat miatt, hogy többen is úgy szóltak hozzá, hogy az előterjesztéseket el sem olvasták…) A működés épphogy elérte a „nullszaldósnak” nevezett helyzetet – tehát csak éppen azt a kellemetlen helyzetet úsztuk meg, hogy az állam, mint veszteségest, felszámolja a szövetséget.
- Stratégialiag tehát a következőket kell megoldani:
- vissza kell szerezni a közhasznú jogállást;
- úgy kell átszerveznünk, hogy ne „ingatlanmilliomosként” szerepeljünk a közéletben (amely így működési- vagy rendezvényszervezői támogatást hiába igényel);
- meg kell őriznünk vezető szerepünket a többi újságírószervezettel való etikai együttműködésben – határon innen és túl is;
- és kompenzálnunk kell a bírósági ítéletnek azt a hatását, amely a szervezet működéséből azt a pár évet „eltörölte” ami a mostanra érvényesnek elfogadott alapszabály kihirdetése óta történt.
Nem válhatunk „nyugdíjas klubbá” – miután a bírósági ítélet folytán a korábbi elnökségek határozatai – többek közt a junior tagság intézménye sem él már, és ezért „utol kell érnünk önmagunkat”, tehát minden azóta meghozott pozitív döntést újra meg kell hozni. Sem az alapszabály, (beleértve az időközben javasolt változtatásokat, így egy SZMSZ újraírásának lehetőségét) sem pedig az Etikai Kódex „karbantartására” nem volt eddig meg a szavazóképes küldöttgyűlési közakarat – ezeket pótolni kell (még akkor is, ha ehhez Vincze Mátyásnak egykoron az Agro hotelben tanúsított fellépésére lesz szükség…).
A múlt háromévtizedes távlatban is bizonyság amellett, hogy az „alapszabályszerű” működés mindig védhető.
Kulturális-szakmai egyesületként (miután az egyesületi törvényi előírások is változtak) ezeknek megfelelően biztosítani kell, hogy a szakma továbbadásában (oktatás) és művelésében (merthogy immár az elektronikus média korszakát éljük, új veszélyekkel, amikor mindenkinek kezében van a maroktelefon, amivel olyan eszközöket képes üzemeltetni, amelyekkel korábban csak a profi és etikus magatartású újságírók fordulhattak nyilvánossághoz – és amely a mi célközönségünk.
Védenünk kell azt, ami korábban „sajtószabadságként” lett történelmi fogalom, miközben olyan közeg vesz körül bennünket, amelyben a nézettség és a tetszést jelző kattintások lettek az üzleti siker mértékévé. Immár Tim Cook is ezzel foglalkozik az Apple élén – tehát ez sem hazai különlegesség…
Sok ciklusra visszamenőlegesen voltam a MÚOSZ etikai grémiumának tagja, tanácsvezetője, alelnöke és végül elnöke is. A politikai nyomás óriási minden irányból, mert egy nagy múltú szakmai szervezettől minden irányzat önigazolást akar – ám az a véleményem, hogy a műfaji és a szakmát művelő ember tisztessége, a napi politikai előnynél fontosabb.
A MÚOSZ Etikai Bizottsága olyan fórum, ahova a nem csak a szervezet tagjait így vagy úgy érintő ügyben fordulnak panaszokkal, hanem általánosságban, a médiavilág életét egészében érintő elvi ügyekben is. Ezért hoztuk létre a Média Önszabályzó Testületet, mert így (a társszervezetekkel együtt) azokra is hatásunk van, akik nem nálunk tagok. Ezt – mindenekelőtt a sportújságírók szervezetével, de az MTVA-nál dolgozók képviseletével is tovább kell bővíteni, mert csak annak van értelme, hogy a többi, népes szakmai szervezet is elfogadja a közös etikai irányelveket.
Tehát: hosszabb távra tervezve, meg kellene óvni amit eddig a szakmában elértünk, ami tekintélyt és vezető szerepet szerzett a MÚOSZ-nak, és el kellene hagyni az ezt romboló, értelmetlen, sérelmet emlegető vitákat. (Így különösen:
- annak emlegetését, hogy Komlósi Gábor „megpuccsolta” Tóth Károlyt (hiszen épp Tóth Károly elnöksége alatt szólították fel, Komlósit arra, hogy fizessen be junior tagdíjakat);
- de annak emlegetését is, hogy Tóth Károly minek ment el a bíróságra – hiszen ő szerepelt bejegyzett képviselőként, tehát nem tehetett mást;
- és meg kell oldani azt a helyzetet, amely a valamennyi perből történt visszalépés következtében a „közhasznú” jogállás elvesztésével járt. És legfőképp: a stratégiai kérdésekben dönteni kell, (nem állhat elő ismét határozatképtelenség) mert az állami bírósági szervezet csak bizonyos feltételek fennállása esetén ismeri el létünket és közös akaratunkat.
A kor kihívása most nem a militáns erőfitogtatásra, hanem a szervezet-újjáépítésre sarkall – ezt kívánnám magam is összefogni és szolgálni abban a tisztségben, amelyre a küldöttgyűlés bizalmat ad.
Nagyrabecsüléssel:
Kövér Tamás
