Szeptember 30-án átadták a Dr. Szegő Tamásról elnevezett díjat a kitüntetetteknek a Sajtóházban. A beadott pályamunkák kiemelkedően magas színvonalát bizonyítja, hogy az Alapítvány kuratóriuma (Bernáth László, Donáth László, Dr. Magyar György, Pető Péter, Ripp Zoltán, Szegő Anna, Tóth Jenő, Varga Sándor Márton) idén rendhagyó módon két fődíjat osztott ki. Ezen felül emlékéremmel és egy különdíjjal is kiemelt néhány pályázatot a beadott pályamunkák közül. A Dr. Szegő Tamás-díjhoz 75 000 Ft, emlékplakett és oklevél jár. Az Alapítvány, a Kossuth Kiadó jóvoltából könyvvel is jutalmazta a kitüntetetteket.
Az Alapítványt Dr. Szegő Tamás emlékére hozták létre, aki jogászként, újságíróként, rádiósként mindig kiállt az egyszerű, elesett emberekért, és segített azokon, akik eltévedtek a jog és az élet útvesztőiben. Az 1996-ban alapított díjjal azokat a 30 év alatti újságírókat tüntetik ki, akik – az írott vagy az elektronikus média bármely területén – publikációikban kiálltak az elesettekért, az érdekeik érvényesítésére képtelenekért. Ahogyan a megemlékezésen fogalmaztak „ez a díj 50 év múlva is sokat fog érni, mert egy abszolút tiszta emberről nevezték el.”
A két fődíjat Fülöp Zsófia és Kovács Bálint nyerte el. Fülöp Zsófiának a magyarnarancs.hun publikált három cikkéért („Tényleg cigány vagyok?”; Újratermelni a nyomort;, „Ebből csak vegetálni lehet”) és Kovács Bálintnak pedig az origo.hun megjelent két cikkéért (Tízből tíz lány veszélyeztetett, hetet el is adnak prostinak; A kis kócos cigány lány megint megnyerte a versenyt), valamint az index.hun közzétett cikkéért (Menekülttáborban jártunk, és remekül szórakoztunk).
Az alapítvány emlékérmekkel tüntette ki Szabó Dánielt, az Index, Teczár Szilárdnak, a Magyar Narancs és Veres Dórának, a Népszabadság újságíróját benyújtott pályázatuk alapján.
Ezen felül idén különdíjjal értékelték Hegyaljai Rudolf munkáját, aki a Rács FM-nek készített egyedi tematikájú és hangvételű rádióműsort küldött be a pályázatra.
Dr. Szegő Tamásról az idei díjátadón, az alapítvány jubilálása alkalmából, volt kollégái és barátai, Bakonyi Karola, és Szathmári Gábor emlékeztek meg. A beszédekben kiemelték az újságírás objektivitásának fontosságát, az igazsághoz való ragaszkodást és az elesettekért, az érdekeik érvényesítésére képtelenekért való felelősségvállalást. Pető Péter így fogalmazott: „Egy újságíró dolga, hogy azoknak az oldalán álljon, akiknek nehezebb.” Az idei pályázatok témái főként a menekültválság, az egészségügy, a romakérdés, a drog, a prostitúció, és az erőszak köré összpontosultak. Fontos, hogy akinek lehetősége van rá, hallassa a hangját ezekben a témákban. Világítson rá az igazságra. Dr. Magyar György szerint, „Az újságírónak fő feladata, hogy tükröt tartson a társadalomnak.”
A díjátadó ünnepséget Donáth László, Fülöp Zsófia cikkének egyik idézetével zárta:
„ Ismerem a cserdi csodát is, ahol a polgármester újjáépítette a falut, és egy erős gazdaságot hozott létre. Ezek a lelkiismeretes politikusok a példaképeim, én is valami ilyet szeretnék elérni… Hogy együtt tudjon élni cigány és nem cigány, szegény és gazdag. Mert hát mi a baj ma Magyarországon? Hogy nem ismerjük a másikat, ezért félünk tőle.”
Ez a húsz éve fennálló díj, és az évről-évre szaporodó pályamunkák mutatnak rá arra, hogy van olyan cél, amiért érdemes feltárni az igazságot. Amiért érdemes felszólalni. Hangosan.