Végzős hallgatóink képei a Sajtóházban

Szombaton nyílt a Sajtóházban a Bálint György Újságíró Akadémián tavaly végzett fotóriporter szakos hallgatók kiállítása, melyet Gáti György, Balogh Rudolf-díjas fotóművész, az iskola tanára nyitott meg. A tárlat szeptember 16-ig látható a Mikszáth teremben.
Tisztelt Hallgatók!
„Felhívom a figyelmüket, hogy itt nem művészképzés folyik, hanem a szolgáltatóipari fényképész cégek részére történő célirányos szakmunkásnevelés.”

Ezzel a gondolattal nyitotta meg az 1976-os tanévet Dr. Simon Lajos a Práter utcai, 5. számú Dési Huber István Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója – mely dörgedelemnek az itt lévők közül többen tanúi voltunk. Dermedten hallgattuk és halovány fogalmunk sem volt arról, hogyan kerülhetünk a sajtófotografálás közelébe, merthogy bár az újságcsináló-gépezet sokunk orra előtt dübörgött, mégis elérhetetlen távolságban lévőnek tűnt. Csakúgy, mint annak esélye, hogy képeinket az esetleges sajtómegjelenés mellett vagy helyett falon is láthassuk és láttathassuk.
A megmérettetés lehetősége jószerivel a Fotó című szaklap képbírálat rovatára korlátozódott, amelyben gyakorta legalább annyira szerepet kapott a nagyításhoz használt fotópapír felületének taglalása, mint vörösvérlúgsóval történő képhalványítás lehetőségének elmulasztása feletti sopánkodás.
Az azóta eltelt idő nem csupán számokban mérhető és a fejlődés nem csak az internet és a digitális technika földcsuszamlásszerű térnyerésével indokolható.

A dolog kulcsa, a fotográfiai szemléletváltozás, amely még a pályája korai szakaszában lévő jelen 12 fotográfus munkáiban is óhatatlanul tetten érhető.
Egyelőre keveset tudok a kiállítók előéletéről, így minden befolyásoló tényező nélkül, csupán egy szombat délelőtti előadás élményére és a képekre, valamint a rövid leírásokra támaszkodhattam.
Sok meglepetéssel szolgált az anyag és igazi örömmel töltött el. Egyik erényének azt tartom, hogy a 12 különböző szálon vezetett munka – a megközelítési, stílus- és mondanivalóbeli diverzifikáltság ellenére kerek kiállítást alkot.
Valahogy olyan érzésem támadt, mintha rafinált módon megtervezett produkciót néznék, amelyben a résztvevők egymással egyeztették volna, hogy mutatványával mindenki előhúz és domborít valami nagyszerűt a tárházából, azt, amit a legjobban tud, hogy azzal kápráztassa el a másikat és nem kevésbé a nézőt. Csak néhány szóban, névsor szerint:
–  Ambrus Lászlót a tudatos útkereső fotografálás és a professzionális utómunka jellemzi.
–  Bellai László analitikus fényképeket mutat – remek témaválasztással
–  Fekete Istvántól nagyvonalú színkezelést, részletes kigondoltságot és kidolgozottságot láthatunk.
– Jászai Hegedűs Mária a groteszket csempészi egyre tudatosabb képalkotásába.
– Kocsány Kornél a lazaság és feszesség spektrumában játszik remekül – néha egyetlen képen belül is
– Marton Bea a fotográfiai nyersanyagok legfőbb jellemzőjével a „fény-érzékeny”-séggel kápráztat el – izgalmasan.
– Mitrik Dóra nőies érzékenységgel és férfias precizitással nyűgöz le – nemcsak korához és tapasztalatához képest nagyfokú fotográfusi érettséggel.
– Pálfi Balázs a legjobb értelemben vett „pillanat-ember”, megsüvegelendő technikai és esztétikai arzenállal.
–  Polgár András a képi és gondolati sokrétűséggel operál, nemcsak a főváros, hanem a fotóművészet határait is érintve.
– Rejtő Dávid miközben nagyszerűen egyensúlyoz az érzelmesség és tárgyilagosság között, a téma mélyére viszi magával a nézőt.
– Török Levente a hírre és különös nézőpontokra éhes sajtófotográfus fotóit mutatja.
– Zsemlye Ildikó egy igazi békebeli képesújság-téma változatos megközelítéseiről ad képet.

Korántsem gondolom, persze, hogy életművek vagy akárcsak kész anyagok szemlélői lehetünk, azonban számos ígéretes munka látható a falakon, amelyek a további fejlődés és a kiteljesedés lehetőségét is magukban rejtik. Dr. Simon Lajos szavai tehát itt egyáltalán nem érvényesek. A professzionális vagy akár művészi szintű sajtófotográfiák készítésének titkait elsajátíthatták a szakma fontos művelőitől, szakembereitől.
A bevezetőben említett szakmunkásképzőben sokak csak jobb híján tanultak fotográfiát. A Bálint György Újságíró Akadémia fotóriporteri képzésének ezen évfolyamában a gyanúja sem merülhet föl ennek. A produktumokból ugyanis nyilvánvalóan látszik a fotográfia feltétel nélküli szeretete.

És itt még egy fontos gondolatot hadd idézzek. Réti Pál fotóművész, aki sokakat nevelt amatőrből profivá, egyszer azt mondta a fiatal Balla András fotóművésznek egy alkotótáborban, hogy felfokozott kreativitásának indoka nem más, mint a közösség inspiratív légkörének ereje.
Nos, ennek a légkörnek tagadhatatlan jeleit érzékeltem azon az előadáson, amit tarthattam Önöknek, és láthatom képi lenyomatait most ezen a különös és nagyszerű tárlaton. Amelyhez a kiállítóknak, az akadémia tanárainak és munkatársainak szeretettel gratulálok, a vendégeknek remek képi élvezeteket kívánok, és köszönöm, hogy meghallgattak.

Gáti György