1969 óta dolgozom a sajtóban, 1971 óta vagyok MÚOSZ tagja.
Az Esti Hírlapnál gyakornokként kezdtem, de a Csepel újság szerkesztősége lett az első olyan munkahelyem, ahol először kerültem mélyvízbe, olyan közösségbe, ahol felkaroltak, a szakma minden fogását megtanították a politikai okokból oda „száműzött” kitűnő kollegák.
1971-ben hívtak meg a Magyar Ifjúság szerkesztőségébe, ahol kezdetben belpolitikai és gazdasági cikkeket írtam, egészen 1980-ig, amikor előbb a lap berlini, majd moszkvai tudósítója lettem. Moszkvából hazatérve az akkor szerveződő Képes 7 alakuló csapatában a bel-, kül-, és gazdaságpolitikát összefogó társadalompolitikai szerkesztőséget vezettem.
A rendszerváltást megelőzően egy rövid kitérő következett: a Magyar Néphadsereg központi lapjának főszerkesztőjeként azzal bíztak meg, hogy a katonai lapot egy „férfi lappá” szervezzem át, de ez a HM vezetőinek ellenállásán végül megbukott. 1990-ban Bod Péter Ákos miniszter mellett az Ipari Minisztérium sajtóosztályát vezettem, onnan az akkor megerősödő Axel Springer kiadó vidéki lapjait ellátó központi szerkesztőségének egyik alapító vezetője, főszerkesztő helyettese lettem. Ennek keretében egy évig voltam vendégszerkesztő Szolnokon.
Ezt követően saját magazinokat indítottam: három életmód lapnak tíz évig kiadója és főszerkesztője voltam, amelyeket a 2009-es gazdasági válság, a hirdetési piac összeomlása tett tönkre. Tíz év Népszava következett, ahol kezdetben Andrasew Ivánnal a publicisztikai rovatot gondoztam, Iván halála után én vettem át a rovat vezetését és a Szép Szó melléklet, valamint a levelezés szerkesztését. 2019-től 2021 februárig a 168 Óra lapszerkesztője voltam. Németül és oroszul beszélek, Aranytollas újságíró vagyok.
