Tudósok és tudomány a karikatúrában

Ez a cikk 8 hónap frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kiállítás és megemlékező ünnepség az 1956-os forradalom hőseinek tiszteletére a Bánki Karon

Képgaléria

2016. október 20-án nyílt meg karunkon a „Tudósok és tudomány a karikatúrában” című kiállítás a földszinti folyosógalériában és az aula egy részében – Széchenyi István születésének 225. évfordulója tiszteletére. A kiállítás megnyitójával egybekötve rendeztük az 1956-os forradalom 60. évfordulójának tiszteletére megemlékező ünnepségünket.

Az ünnepség a kar hallgatóinak közreműködésével, tiszteletbeli polgáraink, meghívott vendégeink és az oktatók, kari munkatársak részvételével zajlott az első emeleti emlékhelyen.

A Himnusz után Rajnai Zoltán dékán úr köszöntötte a jelenlévőket. Ünnepi beszédet Rácz Pál intézetigazgató úr tartott:

Szeretettel köszöntöm itt megjelent hallgatóinkat, a kollégákat, tiszteletbeli polgárainkat, és minden kedves vendégünket! A Bánki Kar megemlékező műsora következik most, amelyet az 1956-os forradalom hőseinek tiszteletére állítottunk össze, nálunk tanuló hallgatók részvételével. A megemlékezés után a „Tudósok és tudomány a karikatúrában” című karikatúra-kiállítás megnyitójára kerül sor a földszinten, ezt követően a Tanácsteremben egy kis pogácsa / ásványvíz melletti kötetlen beszélgetésre hívjuk Önöket.

banki-kar-19-foto-keserune-balazs-timea
Balról jobbra: Prof. Dr. Rajnai Zoltán dékán, Dr. Kőrösi Mária egyetemi docens, Jeney Klára és Fábry János. [Fotó: Keserűné Balázs Tímea]
A Bánki Karon szép hagyomány, hogy nemzeti ünnepeinken mi magunk is kifejezzük tiszteletünket, itt, az aulában megkoszorúzzuk az emlékhelyet, fejet hajtunk hőseink előtt. Nem azért, mert kötelező, vagy mert úgy illik – sokkal inkább azért, mert nagyon fontosnak tartjuk az emlékezést és a megemlékezést. Ez részünkről egyfajta példa- és mintakeresés, illetve példa- és mintaadás is egyben. Példakeresés mindennapjaink értelmezéséhez, konfliktusaink, gondjaink feloldásához, életünk viteléhez. Zsinórmérce állítása magunk, a gyermekeink, a követő nemzedékek számára. 

Az idei esztendő kerek évforduló; 60 éve zajlott a szabadságharcunk, a fiatalok nemzedékével népünk élén. Szegeden még október közepén megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, amelyhez több más egyetem is csatlakozott. A Műegyetem diákjai szimpátiatüntetést szerveztek a Bem szoborhoz; a tüntető tömeg előtt Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti dalt, Bessenyei Ferenc pedig a Szózatot.  Az egyetemisták 16 pontban fogalmazták meg követeléseiket többek között a sajtószabadságáról, s arról, hogy a szovjet katonák hagyják el az országot. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.  

1956 a mi számunkra jelentse ezt az értéket: hiszen a szabadság tudja leginkább biztosítani az elme szárnyalását, a kreativitást, tehát azt a közeget, amelyben a mérnökök, a tudós emberek, illetve az élet minden területén alkotók létezhetnek és kibontakozhatnak. Ez az alapja az egyénen túl a nemzet fejlődésének. 

Álljunk hát meg most erre a néhány percre, és hajtsunk fejet 1956 hősei előtt. Diákok, pedagógusok, mérnökök előtt, akik a szabadság eszméjéért áldozták fel karrierjüket, szabadságukat, sőt életüket is. A pesti srácok, a vidéki egyetemisták előtt. Mindazok előtt, akik akkor azt mondták: elég volt.

Ez volt a végszava Péczka Polett mélyen átérző szavalatának – Márai Sándor: Mennyből az angyal c. művét adta elő. Ezután az emlékhelyen dékán úr, valamint a Hallgatói Önkormányzat tagjai az emlékezés koszorúit helyezték el, miközben Cseh Tamás: Corvin köziek című balladája szólt halkan. Végül Szabó Krisztina, Kovács Ádám, Zámbó Csanád, Juhász Dóra hallgatóink a Ha én rózsa volnék c. dalt énekelték el, felváltva; az utolsó versszakba a közönség is bekapcsolódott.

Az ünnepséghez kapcsolódóan Ézsiás István szobrászművész 1956 tiszteletére az 1956 – Európa kapu című plasztikájának átadására került sor. Az átadás apropója: A szabadság minden alkotónak létszükséglet. E plasztika a forradalom 60. évfordulója alkalmából egy szimbolikus mű, ajánlással az egyetem ifjú alkotóinak.

S ahogyan hagyomány az 1956-os megemlékezés, ugyanígy hagyomány az is, hogy a kar életében jelentős eseményen kerül sor olyan kiváló munkatársak kitüntetésére, akik sokat tettek a Bánki Kar érdekében.  Dékán úr a Bánki Karon folytatott színvonalas, eredményes munkája alapján Bánki Donát Emlékérem és oklevél kitüntetést adományozott Süli Dávid részére.

banki-kar-02
Az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar épülete a Blaha Lujza tér felől [Fotó: Fábry János]
Süli Dávid

A Bánki Karon 2011 óta már a Hallgatói Önkormányzat elnökeként nagymértékben segítette a kar munkáját. Vezetésével több szakkört, versenyt szerveztek. Kreatív ötleteivel hozzájárult a kar és az egyetem szélesebb körű megismeréséhez – ilyen volt pl. a LEGO-nap, amelyen óvodásoktól az egyetemistákig minden korosztály képviselteti magát, vagy az ország több pontján roadshow keretében zajló rendezvénysorozat. 

Aktívan részt vett a beiskolázási tevékenységben, ennek révén számos középiskolában tartott tájékoztatókat a diákoknak. 

Miután gépészmérnökként végzett, 2014-ben a Dékáni Hivatal munkatársa lett. A kart népszerűsítő rendezvények szervezése mellett kiemelt feladata lett a beiskolázás, amelyet eredményesen, színvonalasan segít. Nemcsak az immár rendszeres középiskolai látogatássorozattal, hanem a Nyílt napokon is sikeresen hozza közelebb a diákokat a kari bemutató előadásával. Fiatalos szemléletével új színt hozott a regisztrációs heti tájékoztató programunkba, ugyanakkor minden tevékenységében visszaköszön a bánkis hagyománytisztelet.   

Az emeleti megemlékező műsort a Szózat zárta, majd dékán úr a földszintre invitálta a közönséget a Tudósok és tudomny a karikatúrában című kiállítás megnyitójára.

A Bánki Karon fontosnak tartjuk, hogy e műszaki képzést biztosító intézmény falain belül ne csak a szigorúan vett szakmai tudást szerezhessék meg a hallgatók. Igyekszünk teret adni a másfajta értékeknek is: akár művészeti, akár egyéb területen, legyen szó nemzeti ünnepeinkről történő megemlékezésről, zenei fellépésről vagy (képző)művészeti kiállításról.

Dékán úr rövid köszöntőjében bemutatta a kiállítás szervezőjét, Fábry János Pulitzer-díjas sajtóillusztrátort, karikaturistát, üvegtervező iparművészt, grafikust, a Magyar Újságírók Országos Szövetségében a Magyar Karikatúraművészeti Szakosztály elnökét, valamint a kiállítás megnyitására felkért dr. Kőrösi Mária egyetemi docens asszonyt, tiszteletbeli polgárunkat, a Széchenyi Társaság elnökségi tagját, szerkesztő-riportert, óraadó tanárunkat.

Kedves, tisztelt vendégeink! Kedves, tisztelt kiállítók! Barátaink, s érdeklődők!

Egy nagyszerű kis csapat, egy nagyszerű közösség invitálására jelentünk, akik egy mára, s éppen általuk műfajra nemesített megmutatkozásukra hívtak: az IRODALOM-, a ZENE- c. nagysikerű kiállításaikat követően. Most, a TUDÓSOK ÉS TUDOMÁNY A KARIKATÚRÁBAN c. válogatásukkal ajándékoznak és késztetnek bennünket bírálatra, ítéletre, emlékek idézésére…

A képileg megalkotott, a dialektikus gondolkodás, a kifejezésmód igénybevételével készült A KARAKTER(EK) HUMORA – A HUMOR KARAKTERE(I) megfogalmazásban fogant művészi jellemábrázolás kiállításának adott helyt/helyet az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kara. E kiállítás témáit/témáját illetőleg itthon.

Itthon, több szempontból is. Mert az alkotó mérnök sem maradhat ki e kiállítás üzenetéből.

Nézzük: alkotók és a műszaki-mérnöki tudományokat gyakorlatban művelők, s e művelőket patronálók megnyilatkozásainak – térben, korban is – kiemelkedő személyiségek és egyéniségek legbensőbb titkainak fürkészését immár mai szemmel láthatjuk. Műfajilag is ítéletet mondhatunk, azaz véleményt.

Véleményt alkotva, és alkotó véleményre serkentve. Tisztelegve e nagyságok életművei, munkásságai előtt, a humor (mint életérzés) ecsettel, ceruzával, nemes festékekkel, a mai modern technika eszközeivel történő empatikus tulajdonságainak előtérbe helyezésével, szakmai tudással, s művészi elkötelezettséggel.

Írott és történelmi dokumentumok, korabeli ábrázolásaiból megszépített és hiteles portréábrázolások – sokfelől összegyűjtött anyagból táplálkozott kiállítás részesei vagyunk. S egy amolyan figyelmeztetés: az időbeli rendezés szinte önként hozza magával a témabeli rendeződést is, hiszen a régi századok uralkodó tudományai szinte kötelezően sorrendet szabtak meg. Ez az ún. „kötelezőség” szinte kivétel nélkül helyezte előtérbe a jogtudomány, a történettudomány, az orvoslás, a kuruzslás, a legkülönbözőbb művészetek ábrázolásán. A természettudományok viszont, kiemelve a műszaki tudományokat – csak igen nagy nehézség árán szakadhattak ki a mindenható teológia uralma alól…

A MUOSZ Magyar Karikatúraművészeti Szakosztálya kiállításán vagyunk, ahol magát a műfajt is illik megfogalmazni. Nos, ez nem is olyan egyszerű. Van, aki amellett kardoskodik, hogy a karikatúra nem műfaj. Van, aki azonnal műfajnak nemesíti, merthogy a portrékarikatúra igenis az, hiszen mind ábrázolásában, mind anyagaiban – az agyagot, üveget, szenet, viaszt, fémeket, stb. – felhasználva, dimenziókkal is bizonyít, s döntően e lélekbúvár módján felszínre „mutatja” az ember legbensőbb tulajdonságának lényegét. S hogy olykor túlzásokkal… Túlzásokkal?

Inkább hadd fogalmazzam így: az alkotó egyén kutatásának, törődésének az ábrázolandó / ábrázolt célszemélyről nem csak a szabad szemmel érzékelhető adottságán, olykor az átlagostól eltérő karakterét tünteti ki ábrázolásával. Az alkotó művész szubjektív döntésével történő merész hitvallása tárul elénk. Igen, egy új műfaj született!

Bizony, ha végignézzük e kiállítást, a gondolkodás és a humor szövetségeseivé is kell lennünk. Mert mindkettő tud nagyon jó és elnéző is lenni, de tud kegyetlen és gyógyító is lenni. A humor nem puszta tréfálkozás. A humor filozofikus szemlélet. A mélyebb összefüggések felismerése, a felülemelkedés képessége. Mert akinek humora van, az legyőzhetetlen. Akinek humora van, az a félelmet leküzdi, segíti a kínos órákat is átvészelni. De még többet is tus, többet tesz: a humor gyógyít…

Ki ne emlékezne a Műegyetem híres Vicinális dugóhúzó már-már kiadványára, amelybe bizony külön érdem volt bekerülni! Műegyetemi tanárok megjelenése, jellegzetes előadásmódjaik, vizsgáztatásaik, vagy épp jellegzetes szakmai magyarázataik, mondataik kifigurázása egyenesen kitüntetésnek számított! S ez is történelem, múltidéző, megőrzendő igényes karikatúra. Karakterkarikatúra Emlékező-emlékeztető a hajdan-volt ifjúságra… az áhított tudást átadókra…

E kiállítás tehát történeti jellegű is. Történelmi korszakok, történelmi személyiségek fogadnak bennünket, kritikára, csodálkozásra, kézfogásra. Egyetlen „ecsetvonás”, s már gondolatainkban fellapozhatjuk a kor szellemiségét, forradalmait és harcait, az áhítot béke idő-pillanatait… / a mi szűkebb történelmi időnkben: az oly közkedvelt tanító-célzatú Ludas Matyi vicclapunk, vagy épp a Füles magazin, s az „úttörőnek lenni jó” dallamot is sejtető Hahota magazin… napról napra, hétről hétre bárt ember- és társadalomkritikáit/

S a máig is mosolyt fakasztó nagy nevek – mert szakmai morálból kötelező ismét és ismét felemlíteni –: Balázs-Piri Balázs, Endrődi István, Dallos Jenő, Szűr-Szabó József, Sajdik Ferenc, Kaján Tibor… 

S ha a Tv programjaiban már-már fő műsornak is beillő Mézga-család jut eszünkbe, akár az akkor még csak mese-térnek hitt időutazás Köbüki nevű rokonát is tetten érhetjük, nem beszélve Máris szomszéd felejthetetlen alakjáról, a hitves Pauláról, a gyerekeken át Blöki kutyáig, az örök földelőig…)

Ám ne feledjük: akár tudatában, vagy akár nem, de az alkotó művészek hagyományok őrzésére, s hagyományok mentésére szerveződnek – érzékeny emberismeretükkel.

LÉLEKBÚVÁROK ők, nagybetűvel, nagy érzésekkel, s Istenáldotta tehetséggel.

1968-ban, majd 1972-ben a Gondolat Kiadó gondozásában két végtelenül bájos, ám a tudomány és az irodalom világában feltétlen tájékozottságot, tudást, ismeretet „követelő” könyv jelent meg, mindkettő szerzője Bisztray Gyula. „Jókedvű magyar irodalom” és a „Jókedvű magyar tudósok” – mindkét könyv óriási sikert aratott. Az utóbbi a magyar tudósok életének és működésének humoros, szórakoztatást nyújtó eseményeit tartalmazza. A legtöbb esetben a hétköznapi embernek alig, a szakmában dolgozóknak nem mindig elérhető nagy tudósok szórakozottsága, feledékenységei, majd Thália papjai, papnői mulatságos emberi vonásai késztették mosolygásra az olvasót. Ám mindehhez még a fantázia is szükségeltetett.

Itt és most azonban mindent látunk! Látással tapinthatjuk a kort, a történelem üzenetét, s magát a NAGY EMBERT! És szót válthatunk e kiállítás alkotóival, hisz a téma maga már dialógus, pontosabban: dialóguskultúra. A mindenkori ember egyéniségére érzékeny, azt meggyőzni képes késztetés.

Egy kis bevezető:

Szilágyi Dezső és Gyulai Pál

Miniszter korában Szilágyi Dezső egy társaságban Gyulai Pál mellé került. Szilágyi nagy hangon ítélkezett a korszellem fölött: – Ma három dologgal lehet elérni mindent: hízelgéssel, önzéssel, kíméletlenséggel.

Gyulai Pál, aki nem szerette a pózt és a nagyotmondást, nem állhatta meg, hogy közbe ne vágjon:

  • És Ön, miniszter úr, melyiket használta?”

/Tévedések elkerülése végett: e párbeszéd a késői reformkorban hangzott el./

Mint látjuk, a karikatúra az élet bonyodalmait, látens összefüggéseit fogalmazza meg, tollal, ceruzával, ecsettel… minden esetben az élet ismeretére támaszkodva, át nem lépve a jó ízlés határait. E műfaj világa a tragikomédia – mert emberi sorsunkról szól. Meg-megcsillan a legelső tragédiák (a görög tragédiák) ihletett motívuma, miközben rákérdezünk: mi is a hírnév? A válasz egyszerű: A HÍRNÉV, SZÉLES KÖRBEN ELTERJEDT SZEMÉLYISÉGÜNK FELŐL…

Nos, e „tévedést” hivatott a karikaturisták jelen lévő rangos közössége közelebb hozni hozzánk, mert szemtől-szemben, kertelés nélkül az igazat „mondja”, csakis az IGAZAT!

Tartalmas, kapcsolatteremtő, vidám, párbeszédre serkentő alkotást-néző, szép délelőttöt kívánok mindenkinek!

Kiemelt tisztelet, köszönet az alkotóknak!

banki-kar-04
A földszinten lévő aula. [Fotó: Bánki Kar]
E mélyen szántó gondolatok után a kiállító művészek egyik jeles képviselője, Gaál Tibor (T-boy), ünnepélyes keretek között a Bánki Karnak adományozta két művét, a karunk nevét viselő Bánki Donátról, valamint Charles Simonnyiról készített munkáját.

Végezetül dékán úr a Tanácsteremben berendezett kis állófogadásra hívta meg a vendégeket, s közben elmerülhettünk a jobbnál jobb karikatúrákban. A kiállításon az elhelyezett alkotások Gedeon Péter úr keze munkáját dicsérik, ahogyan Fábry János úr említette, majd bemutatta a megjelent kiállító művészeket, a jelen lévő alkotók: Rádóczy Gyarmathy Gábor, Jeney Klára, Gedeon Péter, Benczúr Gyula, Gaál Tibor (T-Boy), Mátrai István, Bertalan Tivadar, Mlinkó Zoltán, Mátrai Péter, Keczely Gabriella.

Mindannyiuknak köszönjük a remek alkotásokat!

A kiállítás december 14-ig tekinthető meg a földszinti folyosógalérián. Az eredeti tervek szerint a tárlat november közepén zárt volna, de a kar vezetésének kérésére december közepéig meghosszabbítottuk a nyitvatartást, és így megtekinthető maradt a Magyar Tudomány Ünnepe kari programsorozata alatt is.

A tudomány a jövő alakításának meghatározó eszköze, melynek eredményei hozzájárulnak a jövőbeli kilátások, folyamatok értelmezéséhez. Különösen nagy jelentősége van ennek napjainkban, amikor folyamatos kihívásokkal, változásokkal kell szembesülnünk.
Az Óbudai Egyetem a november 3-23. között megrendezésre kerülő, a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódó rendezvénysorozatával tiszteleg a magyar tudóstársadalom előtt.
Az országgyűlés november 3-át – azt a napot, amelyen 1825-ben Széchenyi István birtokainak 1 évi jövedelmét Magyar Tudós Társaság alapításának céljára felajánlotta, és ezzel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását – a Magyar Tudomány Ünnepévé nyilvánította.
Az ünnep nem csak egy napra szól, egyetemünkön egy egész hónapos rendezvénysorozat épül rá. A rendezvénysorozat célja, hogy népszerűsítse a tudomány és a kutatómunka jelentőségét hazánkban, bemutassa a magyar tudományos kutatások eredményeit, s mindenki számára közérthetővé tegye a tudomány és kutatás jelentőségét az oktatásban, valamint az oktatás jelentőségét a tudományban és a kutatásban. A Bánki Kar a programsorozat keretében november 10-én tartotta a XIX. Biztonságtechnikai Szimpóziumot, 16-án a Tudományos Diákköri Konferenciát, 17-én az IESB Konferenciát, valamint a Munkavédelmi Szakmai Napot.

Az elmúlt hetekben számos hallgatónktól, oktatónktól kaptunk pozitív visszajelzést a kiállításról, amely humort és színt hozott e mérnöki tudományokat oktató falak közé. Köszönjük!

Barta Andrea

A tárlat 2016. december 14-ig tekinthető meg (Bánki Kar, Budapest, VIII. Népszínház u. 8.)

A szerzőről

Önnek ajánljuk