90 aranyperc az Aranytollasoknak – Jordán Tamástól

Jordán Tamás Kossuth-díjas színművész, rendező, színidirektor volt az Aranytollas Újságírók Társaságának vendége 2017. november 6-án, hétfőn. A telt házas rendezvényről Kertész Zsuzsa írt beszámolót a MÚOSZ.hu számára.

„Ugye megmondtam! Amit kaptunk, amit átéltünk, azt nem lehet megírni! Azt csak megélni lehetett!” – kommentálta a találkozót Kulcsár István.

Mégis. Mi az, amit kaptunk?

Stand up – Jordán módra.

Benne: élettörténet. Sorsszerűség. Pályaválasztás. Elhivatottság. Elköteleződések. Hit. Jámborság és tettrekészség. Legyőzhetetlenség. Elképesztő memória. Veretes, nehéz szövegek, versek látszólag könnyed felidézése. Ember-hang. József Attila. Kosztolányi.

Olyannyira magáénak érezte, és olyan egyszerűen adta tovább a nagy írók, költők gondolatait, hogy kapásból elhittük: önvallomások ezek.

Kihelyezett Rózsavölgyi Szalon – „Széllel szembe: Poénok és poémák”.

A korabeli viccek, a felharsanó nevetések mellé befértek a mély gondolatokat kísérő meghatódottság pillanatai is.

Az aktuális szerepek közül szóba került – többek között – Mark St. Germain: Az utolsó óra című darabja. (Freud, és a fiatal professzor, két felelős értelmiségi találkozója) Alföldi Róberttel hihetetlenül pergő, mélységeiben nagyon sokat adó „hitvitája”, egyszeri meghallgatással szinte befogadhatatlan. (Persze szerencsés az az ember, aki akár egyszeri alkalommal is bejut a Rózsavölgyibe, hiszen jegyet szerezni…? erősen hinni kell benne, hogy sikerül.)

Épp e művel kapcsolatban fogalmazódott meg a kérdés: hogyan tud meggyőződése, emberi hozzáállása ellenére olyan szöveget magáénak vallani, hitelesen közvetíteni, ami nem sajátja?

A SZÍNÉSZ válasza: a színész a színpadon nem magánember. Egy szöveget kell, hogy hitelessé tegyen. Nem a magánvéleményét viszi színpadra, hanem a figurát, akit megszemélyesít. (Alföldi Róbertet egyébként – aki a Nemzeti Színház igazgatói székében követte – remek partnernek, kiváló színházi szakembernek, igaz, jó barátnak titulálta.)

A színház-igazgatásról: nevéhez kötődik az épp 10 évvel ezelőtt született szombathelyi Weöres Sándor Színház alapítása . „A színház nagyhatalom!” Azzá is tette. És a szombathelyiek, az egész, színházhoz értő közönség, a kollégák kiálltak mellette az újraválasztás idején. Most egy civil szervezet javasolta a Díszpolgár cím elnyerésére. Előterjesztésük „kicsúszott a kijelölt időből”…

Ugyanekkor Zugló tiszteletét, és háláját fejezte ki a Zugló Díszpolgára cím adományozásával. Kérdésfelvetés után a művész úr, szinte megértően, bíráló szavak nélkül kommentálta az eseményt, valamennyiünkre bízva a szombathelyi városvezetés döntésének véleményezését.

Záró gondolatokként József Attila intelmei éppúgy szívünkig értek – legutóbb Göncz Árpád szoboravatóján hallottuk –, mint ahogy Kosztolányi sorai: „…mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam”

Köszönjük, hogy egy nagy színházcsináló, rendező, SZÍNÉSZ vendégei lehettünk!

 

Önnek ajánljuk