Bemutatkozás – Hargitai Miklós

Bemutatkozás – Hargitai Miklós

Ez a cikk 9 hónap frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kedves kollégák, pálya- és sorstársak!

Hargitai Miklós vagyok, 47 éves, közel negyedszázadnyi népszabadságos múlt után jelenleg a Népszava újságírója. 1998 óta állandó lakcímű gárdonyi lakosként, a városi lap volt munkatársaként a helyi sajtó viszonyait is belülről ismerem. A szakmai érdekvédelembe 2006-ban kapcsolódtam be, mint a Népszabadság szakszervezeti titkára és a Sajtószakszervezet tisztségviselője. Közben átéltem az újságírói munkakörülmények folyamatos romlását, a kiszolgáltatottság növekedését, a politikai nyomás fokozódását, a sajtószabadság sokféle korlátozását. Ma Magyarországon az újságírás veszélyeztetett és leértékelt szakma. A tisztességes újságírói munka rendre összeütközésbe kerül a tulajdonosi elvárásokkal. A média általános jövedelmi viszonyai elkeserítőek. A rádió- és tévéfrekvenciákat politikaközeli csoportok adják-veszik, a hirdetésekről a politika dönt, a közszolgálati média szélsőségesen elfogult, a kormánypárti sajtó lejárató kampányokat vezényel, olykor a munkájukat végző újságírókkal szemben. Alig van olyan területe a médiának, ahol a törvényes működés tapasztalható, és ezt az újságírók legnagyobb hazai érdekképviseleteként nem fogadhatjuk el.

Minden olyan ügyben, amikor egy magyar újságírót súlyos, az egyedi eseten túlmutató szakmai, jogi vagy munkahelyi sérelem ér, a MÚOSZ-nak meg kell szólalnia. Nem tűrhetjük némán, ha sajtómunkásokat és szerkesztőségeket tiltanak ki a parlamentből, ha a politikusok megalázó módon bánnak a kollégáinkkal, ha a tulajdonosok megsértik az újságírói függetlenséget – az ilyen eseteknek ezentúl következményük kell hogy legyen, a nyilvánosságban és az igazságszolgáltatási fórumokon is. Változásra nincs esély konfliktusok felvállalása nélkül. Az érdekeinkért ki kell állni, támaszkodva a sajtó erejére és a nemzetközi sajtószervezetekre (ami feltételezi, hogy rendezzük a viszonyainkat velük). Szót kell értenünk a kormánnyal, de ehhez előbb szervezettséget és erőt kell mutatnunk, különben a jövőben sem fognak odafigyelni ránk. Ha az újságírók megtapasztalják, hogy a MÚOSZ szóban és tettben is fellép értük és a szakmájukért, az megnövelheti a szervezet vonzerejét a passzív és a fiatalabb kollégák körében is.

Ahhoz, hogy másokon normákat és elveket kérhessünk számon, garantálni kell a MÚOSZ feddhetetlen működését, függőben lévő jogi ügyeink mielőbbi tisztázását. A hazai társszervezetekkel szoros együttműködésre van szükség a közös érdekek és etikai alapelvek, a közösen megkövetelt jogi keretek alapján. Nem maradhatunk kirekesztve a médiaszabályozás formálásából, tevékeny részeseivé kell válnunk a jogszabályi környezet átalakításának.

Meg vagyok róla győződve, hogy előremutató szakmai programjainkhoz lehet támogatást szerezni projekt-alapon és pályázati forrásokból is, egy civil szervezetnek ezen a téren igen tág a mozgástere. Egy példa, hogy ne a levegőbe beszéljünk: külhoni mintára a MÚOSZ létrehozhatna egy irodát, amely segítséget nyújt a Magyarországra küldött vagy magyar témákon dolgozó külföldi újságíróknak – ehhez a a szakértelem, a nyelvtudás és a hely is rendelkezésünkre áll, biztosan akadna hozzá a külvilág tájékoztatását fontosnak tartó társfinanszírozó.

Fontosnak tartom, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke gyakorló, a nyilvánosságot közvetlenül is elérő újságíró legyen (hiszen mi is furcsállnánk, ha az ügyvédek érdekképviseletét nem egy gyakorló ügyvéd, az orvosokét nem egy gyakorló orvos vezetné): nem küzdhetünk szervezetként hatékonyan azért, amit nem képviselünk személyesen a mindennapokban.

Röviden: olyan érdekképviseleti munkát szeretnék végezni, amely újra értelmet és értéket ad a MÚOSZ-tagságnak, amely érdemben képes hozzájárulni az újságírók élet- és munkakörülményeinek javulásához, a média alkotmányos és törvényes működésének helyreállításához, az újságírás presztízsének rehabilitálásához, a jelenleg tapasztalható tömeges érdeksérelmek orvoslásához. Néhány utat már kipróbáltunk, ami nem működött, most alighanem új irányba kell elindulnunk.

Hargitai Miklós

A szerzőről

Önnek ajánljuk