Néhány éve már leginkább a médiakutatás érdekel. Kidolgoztam egy mérési modellt, amellyel minden korábbi vizsgálatnál pontosabban bemutatható, hogy milyen hatékony a nemzeti agymosoda. Kicsit tudományosabban fogalmazva: néhány igazi kutatóval együttműködve (Polyák Gábor, Megyeri Klári, Závecz Tibor) megalkottuk a Politikai Propaganda Indikátort. Azt a mérőszámot, ami megmutatja, hogy a társadalom mekkora része fogad el valóságnak bizonyítottan cáfolt állításokat, olyanokat, amilyeneket a politikai propaganda sulykol. Azt vizsgáltuk, hogy az úgynevezett fakenews, a hamis információk intézményesített rendszere, esetleg az azok terjesztésére kialakított médiarendszer milyen mértékben torzítja a társadalmi tudatot. Itt olvashatóak erről cikkek:dimenziomedia.hu
Korábban voltam riporter, műsorvezető, szerkesztő, főszerkesztő, igazgató, állomásfőnök, sőt volt, ahol még vezérigazgató helyettes is. Az például a Klubrádióban. Megfordultam az említett posztokon – most nem időrendben sorolva – a Petőfi Rádióban, a Magyar Televízióban (ott több szerkesztőségben, és műsornál), a FigyelőNet-nél, illetve a Sanoma kiadónál az online divízió vezetőjeként. Beszélgettem emberekkel az ATV-ben, a Kossuth rádióban, írogattam a Magyar Hírlapnál, a Műszaki Életnél, illetve rovatvezető voltam a Mi Egyetemünk című lapnál, Miskolcon, ahol a kohómérnöki diplomát szereztem.
A Bomlás melege című szociográfiám a paksi atomerőmű építését követte, elsősorban azt vizsgálva, mekkora kaland egy majdnem erőn felüli vállalkozás az 1980-as években Magyarországon.
