Szénási Miklós laudációja:

„Jó íráskészségű újságíró, lelkiismeretes szerkesztő, szigorú kolléga – ebben rejlik a titka, ezt tartották róla kollégái és tanítványai. Precíz, pontos, megbízható – mondták róla.

Tóth Dénes a nyomdák világából indult és több lapnál megfordult pályája során. Nevéhez fűződik a Hajdú-Bihari Napló egykori, kivételesen izgalmas és tartalmas hétvégi mellékletének a szerkesztése – igényes interjúkkal, életszagú riportokkal, jó kézzel adagolt irodalommal. Emellett dolgozott a 70-es és 80-as években értelmiségi műhelynek számító Egyetemi Életben, a kék-sárga Debrecenben, és a későbbi, szintén a város nevét viselő hetilapban is. Kulturális rovatvezetőként, szerkesztőként kiemelt figyelmet fordított a debreceni értékekre, a helyi kultúra folyamataira, újságíró színikritikusként pedig a hazai színjátszásra. Színházzal kapcsolatos elemzései, tanulmányai és esszéi a napi és a heti sajtóban, valamint országos folyóiratokban is megjelentek.

Figyelme mindenre kiterjedt: pontos tükröket rajzolt szerkesztőként, de arra is képes volt, hogy leüljön a számítógép elé és betördeljen egy-egy oldalt, vagy a teljes újságot is akár.

Nem csupán művelte az újságírást, de oktatta is a Kölcsey Ferenc

Református Tanítóképző Főiskola óraadójaként. Nagyon sok tanítványa került pályára, akik újságíróként, kommunikációs szakemberként dolgoznak, és máig jó szívvel emlegetik nevét mentoraik között.

Tóth Dénes nyugdíjas lett pár éve, ám azóta sem tétlenkedik. Megjelent kilenc kis kötete színházról, táncról – és az újságírásról. Maximálisan rászolgált arra, hogy elismerje munkásságát e szakma.”