TARTALOM
ELŐSZÓ
I. HELYZETÉRTÉKELÉS
I. 1. Külső környezet
I. 1. 1. Jogszabályi környezet
I. 1. 2. Az újságíró szakma helyzete, megítélése
I. 1. 4. Társ- és partnerszervezetek
I. 2. Belső környezet
I. 2. 1. Szervezeti kérdések
I. 2. 2. A MÚOSZ gazdálkodása
I. 2. 3. A MÚOSZ szolgáltatásai
II. A MÚOSZ STRATÉGIÁJA
II. 1. Horizontális célok
II. 2. Stratégiai szintű feladatok a társadalom és a szélesebb szakmai közvélemény felé
II. 3. Stratégiai feladatok a tagság felé
III. HATÁROZATI JAVASLATOK
ELŐSZÓ
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) Elnöksége által felkért csoport az Elnökség több mint egyéves működésének tapasztalatai, a MÚOSZ jogi és pénzügyi helyzetének ismerete, a tagság közel egynegyedének körében végzett felmérés, valamint a média helyzetét meghatározó társadalmi, politikai és sajtópiaci fejlemények figyelembevételével kidolgozta a MÚOSZ közép- és hosszú távú stratégiájának munkaanyagát. Az Elnökség ezt a dokumentumot megvitatja és a Küldöttgyűlés elé terjeszti.
A stratégiai munkaanyagot összeállító munkacsoport tagjai: Danó Anna, M. Lengyel László, Nagy Gábor Miklós és Trom András voltak.
I. HELYZETÉRTÉKELÉS
Az elmúlt években, évtizedekben alapjaiban változott meg az a külső – jogszabályi, piaci és technológiai – környezet, amelyben az újságíró szakmának és vele a Magyar Újságírók Országos Szövetségének működnie kell. Legalább ekkora változások mentek végbe a MÚOSZ tagságában is, amely mára egyrészt elöregedett, másrészt nem reprezentálja az újságírásból hivatásszerűen élő kollégák többségét.
E változásokra a MÚOSZ nem, vagy csak részben volt képes reagálni. Ahhoz, hogy a Szövetség felelősséggel és sikerrel lássa el feladatát, megőrizhesse rangját, súlyát és történetéből, történelméből eredő jelentőségét a magyar sajtó egészében, mindenekelőtt meg kell vizsgálni mindazokat a változásokat és azt az új környezetet, amelyek stratégiai szintű válaszokat követelnek.
I. 1. Külső környezet
I. 1. 1. Jogszabályi környezet
Az újságíró szakma tevékenységét alapvetően befolyásolja az a jogszabályi környezet, amelyben a napi munkájukat kell, hogy végezzék a média munkatársai.
Bár Magyarország Alaptörvénye deklarálja a sajtószabadság védelmét, a sajtó működését, az újságírók napi munkáját és a médiapiacot alapjaiban meghatározó jogszabályok változása – különösen az elmúlt években – komoly aggodalomra adott és ad okot. A rendszerváltás óta regnáló kormányok folyamatosan igyekeztek befolyásolni és korlátozni a szabad és kritikus sajtó működését. A 2010 óta hatalmon lévő kormányzat pedig a médiatörvény módosításával, közvetlen beavatkozásokkal, az állami hirdetéseken keresztül a médiapiac torzításával módszeresen korlátozza és felszámolja a sajtó szabad és független működésének feltételeit, korlátozza a társadalom hiteles tájékoztatását, tájékozódását. Ezzel alapvetően sérül a demokrácia.
A szakma állapotát alapvetően meghatározza a médiatulajdonosi viszonyok gyökeres átalakulása. A közmédia ma már kormánymédia, propagandacélokat szolgál, és nem nyújt független, pártatlan és hiteles tájékoztatást. A kormányhoz és a kormányzó pártokhoz közeli vállalkozók tulajdonába, illetve irányítása alá került médiaeszközök szerkesztőségeiben nem nézik jó szemmel a független újságírói szervezetekhez való tartozást.
A sajtószabadság mellett évek óta komolyan sérül a véleménynyilvánítás és az informálódás szabadsága is. A kormányzat nem a demokrácia őreiként, nem partnerként, hanem ellenség-ként tekint azokra az újságírókra, akik a munkájukat tisztességgel, objektivitásra és hiteles tájékoztatásra törekedve, a szakma alapvető szabályai szerint végzik. A hiteles és független újságírók és műhelyek tevékenységét adminisztratív eszközökkel nehezítik, esetenként ellehetet-lenítik.
A kormányzat a különböző sajtószakmai szervezeteket – köztük a MÚOSZ-t – nem tekinti partnerének. Párbeszédet nem kezdeményez és elzárkózik a sajtótörvényi szabályozás szakmai egyeztetésétől. A kormányzat részéről a sajtószabadság védelmében kiálló MÚOSZ megítélése pedig még rosszabb, mint a társszervezeteké.
A MÚOSZ egyesületi formában működő, közhasznú szakmai civil szervezet. A működésének a feltételeit nem tették könnyebbé a civil szféra életét érintő, működésüket adminisztratív eszközökkel nehezítő jogszabályi változások sem.
Ebben a helyzetben a MÚOSZ-nak nem lehet más stratégiai célja, mint a társadalmat és a politikai elit tagjait szüntelenül emlékeztetni arra, hogy a tényalapú, elfogulatlan, minőségi újságírás és a szabad nyilvánosság a közjó része, a demokrácia elengedhetetlen feltétele.
I. 1. 2. Az újságíró szakma helyzete, megítélése
A rendszerváltozás óta eltelt három évtizedben nem csak a szakma működését meghatározó politikai, jogszabályi és piaci környezet változása hatott kedvezőtlenül az újságírásra. A szakma rangját és presztízsét erőteljesen rombolta az újságírók romló társadalmi megítélése – amelyről maga a szakma is tehet.
A sajtó szakmaiságát alapvetően meghatározó újságíróképzés mára felhígult, a friss diplomás kommunikátorok gyakran a sajtó alapvető műfaji szabályaival sincsenek tisztában. A műfajok keveredése – tőlük függetlenül is – erodálja a szakma hitelét. Ugyancsak rombolja a sajtó hitelességét, szakmai és társadalmi megítélését a sajtóetikai normák alapvető megsértése, amire az elmúlt években egyre több a riasztó példa. Mindezeket a negatív tendenciákat fokozza az etikai normákat gyakran áthágó bulvársajtó és a politikai megrendelésre dolgozó propagandamédia erősödése, valamint – a nemzetközi fejleményekkel összhangban – az álhírek (fake news) megjelenése és elterjedése is.
I. 1. 3. A médiapiac helyzete
A tradicionális médiapiacon az elmúlt két évtizedben részben a technológiai váltás, részben a fogyasztói szokások jelentős átalakulása – a nyomtatott sajtó példányszámainak csökkenése és az online médiumok erősödése –, részben pedig a politikum növekvő befolyása következtében radikális változások mentek végbe. A legutóbbi években tapasztalt, kormányzati nyomással kikényszerített változások – így a Népszabadság megszüntetése, a kormány-közeli tulajdonosi kör térnyerése és mára nyomasztó túlsúlya az országos és különösen a helyi, megyei nyomtatott és elektronikus sajtóban, az állami „közszolgálati” médiumok propagandaszerepre kényszerítése – felszámolták a kiegyensúlyozott tájékoztatás feltételeit és erőteljesen rombolják a sajtószabadságot Magyarországon. Részben e növekvő kormányzati túlsúlyt tükrözte vissza a 2018. évi választások eredménye is.
A kormányzat az állami hirdetési források egyenlőtlen elosztásával, a példányszámokat és a nézettségi adatokat figyelmen kívül hagyó csatornázásával tovább gyengíti, ellehetetleníti a megmaradt versenyt is a médiapiacon. Az állami hirdetések irányított, piactorzító elosztása különösen az objektív, pártatlan, valamint az ellenzési sajtó helyzetét, működési feltételeit nehezíti. Mindez kedvezőtlenül hat az objektív tájékoztatás iránt elkötelezett kiadók, médiavállalkozások gazdálkodására, anyagi helyzetére, ezen keresztül pedig az objektív tájékoztatásért dolgozó, független, szakmailag elkötelezett újságírók egzisztenciális helyzetére is: a kollégák a szerkesztőségekben nagyon sok esetben kényszervállalkozóként, olykor megalázó honoráriumokért, egzisztenciális biztonság nélkül dolgoznak.
Mára megerősödött és megkerülhetetlenné vált a tájékoztatásban a közösségi média, a blogok, és ezen keresztül a civil újságírás. A közösségi média kialakulásával párhuzamosan a publicisztikai műfajok visszaszorulása talán még nagyobb jelentőséget adott az amúgy is erősödő köz-életi blogoknak. Ez egyrészről üdvözlendő, hiszen új csatornát nyit a véleménynyilvánítás sza-badsága és az olvasók tájékozottsága, információhoz jutása számára. Ugyanakkor a civil újságírás kibontakozásához nélkülözhetetlen az, hogy a blogok írói, a közösségi média véleményformálói tisztában legyenek az újságírás műfaji szabályaival és etikai normáival egyaránt. E téren lépéshátrányban vannak mind a jogalkotók, mind a szakma tiszta és tisztességes működését felügyelni hivatott szervezetek – és lépéshátrányban van maga a MÚOSZ is, amely ed-dig nem, vagy csak részint tekintette feladatának a civil újságírással kapcsolatos érdekvédelmi, tájékoztatási, oktatási szakmai tevékenységet.
I. 1. 4. Társ- és partnerszervezetek
A kormány nem az újságírók egy részét vagy a MÚOSZ-t tekinti ellenségnek, hanem a társa-dalom objektív, sokirányú tájékoztatását és tájékozódását tartja a maga szempontjából károsnak, veszélyesnek. Éppen ezért a MÚOSZ jóval több potenciális szövetségessel számolhat, hiszen a kormány ma nem csak a sajtót sérti a tájékoztatáspolitikájával, a társadalom – különösen a civil társadalom – széles rétegeit.
Együttműködés más újságíró-szervezetekkel
A MÚOSZ monopolhelyzete a rendszerváltozást követően megszűnt. Akkori, több mint 7 ezres taglétszáma a csaknem a harmadára csökkent, aminek részben az új hazai sajtószakmai szervezetek létrejötte volt az oka. A MÚOSZ elvhű szakmai, kollegiális kapcsolatot ápol a társszervezetekkel – a Magyar Újságírók Közösségével, a Magyar Katolikus Újságírók Szövet-ségével, a Protestáns Újságírók Szövetségével, a Sajtószakszervezettel, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületével és a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetségével –, és arra törekszik, hogy a legnagyobb szakmai érdekképviseleti szervezetként megőrizze vezető szerepét és tekintélyét. Nyitott az együttműködés szélesítésé-re, új kezdeményezésekre, keresi a közös nevezőt az egyetértésben, szakmapolitikai, etikai és érdekvédelmi téren egyaránt, és aktívan fellép a szakma önvédelmi összefogásának előmozdítására.
A társszervezetekkel való együttműködés tapasztalatai alapján minden hazai és határon túli magyar újságíró-szervezet kész az etikai együttműködésre, a MÚOSZ etikai szabályzatában, az etikai bizottság működésében kivetnivalót egyik sem talál, a hasonló dokumentumaik nem kerülnek ellentmondásba a mi szabályzatunkkal.
Együttműködés más szakmai partnerekkel, civil szervezetekkel
A MÚOSZ természetes partnerei, szövetségesei lehetnek a civil szervezetek. Ezek közül töb-bel elsősorban szakosztályi szintű együttműködése van a Szövetségnek, főleg tájékoztató programok keretében. Az elmúlt években felértékelődött a következetes intézményes kapcso-latépítés fontossága elsősorban azokkal a civil szervezetekkel (Amnesty International, Helsinki Bizottság stb.), amelyek az emberi jogok, ezen belül a sajtószabadság érvényesítéséért is küzdenek.
Együttműködés nemzetközi szervezetekkel
A legnagyobb európai újságíró szervezet, az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) égisze alatt jött létre. Alapvetően nemzetközi szakszervezeti ernyő-szervezet, amely az újságírók szociális és szakmai jogérvényesítéséért küzd, mind fajsúlyosabb sajtószabadság védelmi felhanggal. Kiváló kapcsolataik vannak az EU és az Európa Tanács szakpolitikusaival és szakapparátusával, valamint más nemzetközi szakszervezeti tömörülések-kel és az ENSZ érintett szerveivel.
A MÚOSZ jelenleg nem tagja az EFJ-nek, elsősorban a tagsággal járó tagdíjfizetésin kötele-zettség terhei miatt, így nem jogosult a nemzetközi újságíró-igazolvány kiadására sem. A Szö-vetségnek az EFJ-tagság nélkül is megvan minden lehetősége a szinte teljes jogú szakmai és szakmapolitikai együttműködésre. Ehhez azonban tevékenységéről, a hazai sajtó helyzetéről és azzal kapcsolatos állásfoglalásairól, szakmai dilemmáiról, eredményeiről és nehézségeiről rend-szeresen és angol nyelven kellene tájékoztatnia az EFJ titkárságát.
Elsősorban szakosztályi szintű kapcsolata van a MÚOSZ-nak az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletével, az ENSZ több szakosított szervezetével, a Magyarországi Európa Társasággal.
Együttműködés az olvasókkal
Az olvasókkal, médiafogyasztókkal, a befogadókkal való foglalkozás fontos szelete kell, hogy legyen a MÚOSZ tevékenységének. A hírfogyasztók és a médiatartalmak befogadói a jelenlegi médiapiaci környezetben nem, vagy csak nehezen tudják felismerni a propagandát és a hiteles tájékoztatást; nem, vagy csak nehezen tudják megkülönböztetni az álhíreket a valóditól; és nem, vagy csak nehezen ismerik fel az etikus sajtómunkát az etikai szabályokat áthágó sajtó-közlésektől. E téren – az olvasók, hírfogyasztók tájékoztatása, „tanítása”, a hiteles tájékozta-tásra való igény felébresztése terén – komoly adóssága van ma a MÚOSZ-nak. Márpedig amíg a hírfogyasztók széles tömegei nem tudnak eligazodni, és nem tudják, mit is várjanak, mit is várhatnak a hiteles és tisztességes sajtótól, addig sérül a tájékozódáshoz való joguk, és addig a propaganda és az álhírek befolyásolni tudják a döntéseiket.
I. 2. Belső környezet
Az elmúlt három évtized változásai a Magyar Újságírók Országos Szövetségére is rányomták bélyegüket. Ahhoz, hogy lássuk, kikből is áll, kiket is képvisel ma a MÚOSZ, egy online közvélemény-kutatást végeztünk. A kérdőív eredményei – több mint 700 válaszadó mellett – kellően reális képet adnak a MÚOSZ tagságáról, helyzetéről ahhoz, hogy a stratégiaalkotás alapjául szolgáljanak.
I. 2. 1. Szervezeti kérdések
I. 2. 1. 1. Elöregedő tagság
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének 3 ezer 100 fős tagsága mára elöregedett. A tagjaink csaknem 63 százalék 60 év fölötti, és mindössze 8,4 százalék a 40 év alattiak aránya. A tagok kétharmada már legalább 16 éve a Szövetség tagja, az új tagok aránya pedig rendkívül alacsony. A tagság 80 százaléka a fővárosra és Pest megyére koncentrálódik, vagyis a MÚOSZ vidéki bázisa erőteljesen erodálódott az elmúlt évtizedekben.
Stratégiai szintű választ igényel az a tény is, hogy a MÚOSZ tagjainak ma már mindössze ötöde az, aki teljes egészében az újságírásból él, és emellett is csupán 16 százalék azoknak aránya, akiknek rendszeres mellékjövedelmet nyújt ez a szakma. A tagság több mint fele nyugdíjas, az alkalmazottak aránya pedig alig éri el a tagság negyedét. A MÚOSZ érdekvédelmi feladatainak tervezésénél ezzel számolni kell.
I. 2. 1. 2. Inaktív szakosztályok
Az elmúlt években a MÚOSZ közösségi élete leült. Nem csupán az egyesület vidéki tevékenysége szűnt meg, de a szakosztályok többsége is ma már csak papíron létezik, nem kínál programokat, szakmai rendezvényeket és nem nyújt szakmai közösséget a tagjainak. Az Aranytollas Újságírók Társasága mellett a még tevékeny és aktív szakosztályok – mint a Magyar Karikatúra-művészeti Szakosztály, a Kulturális Szakosztály, a Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztály vagy a Helyi Lapok Szakosztálya – egyfajta misszióként végzik önkéntes munkájukat, de ezeknek a szakosztályoknak a tevékenysége is nagyrészt egy-egy aktív MÚOSZ-tag személyes elkötelezettségétől függ.
I. 2. 1. 3. A Sajtóház mint közösségi tér
A székház közösségi tér funkciója mára jelentőségét vesztette, és az a fajta közösségi funkció, amelyet egykor az Andrássy úti ingatlan betöltött a MÚOSZ életében, ma már mítosz csupán. A székház rossz beosztása és a kihasználhatatlan terek nagy aránya, a MÚOSZ anyagi helyzete miatti bérbeadási kényszer, valamint a szakosztályok inaktivitása miatt egyre kevesebb rendezvény. Az orvosi rendelő és a pénztári tagdíjbefizetés megszüntetése következtében a tagságnak nem egészen 7 százaléka fordul csak meg kisebb-nagyobb rendszerességgel – elsősorban rendezvények alkalmával – a Vörösmarty utcai Sajtóházban.
I. 2. 1. 4. A MÚOSZ apparátusa
A MÚOSZ korábbi, viszonylag nagy apparátusát – elsősorban takarékosságból – jelentősen lecsökkentette a 2017-ben megválasztott új vezetés. Az egyesület jelenlegi apparátusa – a főállású, a részfoglalkoztatott és a vállalkozó munkatársak létszáma – elegendő a MÚOSZ feladatainak alapszintű tartó ellátásához és a Sajtóház működtetéséhez, ám ahhoz kevés, hogy új életet leheljen a szövetségbe. Ahhoz, hogy a szervezet érdemben tudja megszólítani a tagságot, a szakmát és a társadalmat, és súlyának megfelelő szakmapolitikai, érdekvédelmi és lobbi-tevékenységet folytasson a jelenlegi politikai ellenszél közepette, továbbá vonzóvá tudjon válni a fiatal újságíró nemzedék számára is, az eddiginél lényegesen aktívabb, tervezettebb és szervezettebb szakmai tevékenységre, programokra, rendezvényekre, és azokat elősegítő menedzselésre, PR-munkára, valamint és a tagságban rejlő szellemi tőke aktivizálására, jobb kihasználására lenne szükség, amire a jelenlegi kapacitásában a MÚOSZ stábja nem képes.
I. 2. 1. 5. A MÚOSZ közhasznú státusza
A Fővárosi Törvényszék 2016-ban – az akkori elnök kezdeményezésére – visszamenőlegesen megvonta a MÚOSZ közhasznú státuszát. A Szövetség 2017-es tisztújítását követően elkészült a MÚOSZ új Alapszabálya, amely ma már megfelel a Polgári törvénykönyv és a Civil törvény közhasznú szervezetekre vonatkozó előírásainak.
I. 2. 2. A MÚOSZ gazdálkodása
A MÚOSZ 2017-ben és 2018-ban – hosszú évek óta először – pénzügyi többlettel zárta az évet. Ez elsősorban a radikális létszámleépítés és a sikeres ingatlanhasznosítás eredménye. A székház kiadható területeinek bérbeadásából befolyó bevételek számottevő mértékben járulnak hozzá a MÚOSZ működési költségeihez. Fontos eredmény, hogy az egyesület tihanyi üdülője sem veszteséges már, ám a bevételei ahhoz nem elegendőek, hogy felújítási alapot lehessen belőlük képezni. Ma az ingatlangazdálkodás köti le a szervezet erőforrásainak egy jelentős részét, ugyanakkor az elnökség és a küldöttgyűlés egyaránt úgy foglalt állást, hogy az ingatlan eladására, a MÚOSZ javainak felélésére nem kerülhet sor.
A MÚOSZ elöregedő tagságának létszáma évente mintegy 15 százalékkal csökken, ez pedig tükröződik a tagdíjbevételek alakulásában is. A tagdíjak már ma is magasak, így azok emelésére – különösen az újságíró-társadalom anyagi és egzisztenciális helyzetét ismerve – nincs lehetőség. A tagdíjbevételek csökkenését így csak a sikeres toborzó tevékenység és a fiatal újságíró-generációk csatlakozása fordíthatná meg.
A MÚOSZ gazdálkodásában a kitörési lehetőséget az ismét elnyert közhasznú státusz jobb kihasználása, valamint az aktív és eredményes pályázati tevékenység jelenthet. A gazdálkodás eredményessége ilyen értelemben szorosan összefügg a MÚOSZ presztízsének alakulásával. Amennyiben sikerül fokozni a társadalmi, politikai és szakmai elismertségünket, az megnyithatja az utat különböző támogatások, adományok, vagy éppen a személyi jövedelemadó 1 százalékából származó bevételek előtt.
I. 2. 3. A MÚOSZ szolgáltatásai
Az elmúlt években – a MÚOSZ anyagi lehetőségeinek, valamint az újságíró-társadalom presztízsének fényében – számottevően csökkent azoknak a szolgáltatásoknak, kedvezményeknek a köre, amelyet a Szövetség a tagdíj fejében tudott nyújtani a tagjainak. Megszűnt az orvosi rendelő a Sajtóházban, és jelentősen csökkentek azok a vásárlási kedvezmények, amelyeket a MÚOSZ tagjai igénybe vehettek az élet számos területén.
A MÚOSZ elnöksége a maga lehetőségeivel igyekszik pótolni e kedvezményeket, illetve igyekszik bővíteni a tagoknak nyújtott szolgáltatások körét. Az orvosi rendelő helyett magas színvonalú, kedvezményes (magán-)egészségügyi ellátást, a korábbi, újságíróknak járó vásárlási kedvezmények helyett az EDC-rendszerben több mint ezer üzletben és szolgáltatónál vásárlási kedvezményeket, továbbra is kedvezményes nyaralási lehetőséget, sajtójogi tanácsadást, ingyenesen igénybe vehető közösségi tereket és munkaállomásokat kínál a tagjainak – a MÚOSZ szakmai rendezvényein felül.
A közhasznú státuszból eredően fontos, hogy a MÚOSZ a tagságán túl is nyújtson térítésmentesen szolgáltatásokat a szélesebb közönségnek is. A szakosztályok szélesebb közönség számára nyitott rendezvényei, valamint a sajtóházban megrendezett kiállítások és konferenciák egyaránt ezt a célt szolgálják.
II. A MÚOSZ STRATÉGIÁJA
Jelentős feszültség van a MÚOSZ érdekérvényesítő ereje és a tagjainak vele szemben támasztott igényei között. Miközben a tagok többsége elvárja, hogy a közéleti csatákban a szakmai értékek meghatározó és kezdeményező képviselője legyen, a MÚOSZ jelenlegi súlya és szerkezete erre már nem alkalmas. A tagság ma már se létszámában, se korosztályi összetételében, se területi jelenlétében nem reprezentánsa az újságíró szakmának, és az évek alatt megfogyatkozott az anyagi és politikai ereje egyaránt.
Az nem várható, hogy új, aktív tagok tömegeinek csatlakozásával váljon ismét meghatározó szervezetté a MÚOSZ, mint ahogy annak sincs esélye, hogy a szétforgácsolt szakmai képvise-let szervezetei ismét egyesüljenek – a politikai érdekek ezt vélhetően a jövőben is lehetetlenné teszik. A szakmai, technológiai és gazdasági körülmények gyors változásai, valamint a politika szándékai egy nagyon változékony érdekteret alakíthatnak ki a szakmánk körül. Így a MÚOSZ megerősítésének a kulcsa leginkább az lehet, ha érdekek, illetve értékek mentén kötött, konkrét célokat kitűző megállapodásokkal jutunk társadalmi szövetségesekhez és újabb erőforrásokhoz.
II. 1. Horizontális célok
A MÚOSZ stratégiai intézkedéseinek három horizontális célt kell szolgálniuk: a MÚOSZ külső és belső megítélésének javítását; a szervezet társadalmi beágyazottságának erősítését; valamint a szervezet szakmai reputációjának a javítását.
II. 2. Stratégiai szintű feladatok a társadalom és a szélesebb szakmai közvélemény felé
A MÚOSZ Alapszabályában megfogalmazott közhasznú feladatai, valamint a tagság elvárásai alapján továbbra is elsődleges célja a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadágának a védelme; az informálódás szabadságának védelme, eszközeinek bővítése; az újságíró szakma működési feltételeinek javítása; valamint az újságíró szakma egészének az érdekképviselete elsősorban a politikummal szemben, másodsorban pedig a kiadókkal egy szakmai párbeszéd keretében.
Stratégiai feladat a társadalom és a politikai elit erre valamelyest nyitott tagjait szüntelenül emlékeztetni arra, hogy a tényalapú, elfogulatlan tájékoztatás, a minőségi újságírás, a szabad nyilvánosság a közjó része, a demokratikus működés elengedhetetlen feltétele. Ez a felelős állampolgárok számára elengedhetetlen ahhoz, hogy politikai, gazdasági és kulturális döntései-ket racionálisan, a leginkább a javukat szolgáló módon hozhassák meg – vagyis aktív és szuverén polgárai lehessenek a társadalomnak. Jelenleg nincs ennek az étosznak befolyásos hordozó-ja az intézményes tájékoztatásban, legfeljebb személyek, szétszóródott csoportok, önálló mű-helyek foglalkoznak ezzel. Cél kell legyen e törekvéseinek támogatása, összefogása, valamint az, hogy a MÚOSZ az élére álljon ezeknek a törekvéseknek, hatékonyan befolyásolja azokat, és e törekvéseket, azok eredményeit bemutassa a szakmai és a széles köznyilvánosság számára is.
Fontos feladat az újságíró szakma reputációjának, az újságírók társadalmi megítélésének javítása, erősítése, amelyhez elengedhetetlen az újságírói etika és a szakma alapvető szabályainak védelme, következetes betartatása, valamint az újságírás hitelességének és a hiteles újságírásnak az erősítése, javítása. Mindez felveti az Etikai Bizottság feladatainak, tevé-kenységének, súlyának újragondolását is – akár egyfajta munkamegosztással az elnök és az etikai bizottság között. Míg a MÚOSZ elnöke elsősorban a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát, a tájékozódáshoz való jogot – vagyis a szakmánkat érintő, demokratikus értékeket, jogokat – érintő kérdésekben szólalna meg, addig az Etikai Bizottság a szakma bel-ső működését érintő kérdésekben hallatná aktívan a hangját. Nem csak, vagy nem elsősorban az lenne a feladata, hogy a beérkező, MÚOSZ-tagokat érintő panaszokat kivizsgálja, hanem az is, hogy a szakma egésze etikus és tisztességes működésének őreként proaktívan megszólaljon a kirívó sajtóetikai vétségek ügyében, olyan esetekben is, amikor nem MÚOSZ-tagok követik el azokat. Fontos, hogy aktívan irányt mutasson abban, mi az etikus és mi etikátlan, mi a tisztességes és mi a tisztességes az újságírásban, ezzel is segítve a szakmai közösség és szélesebb értelemben a hírfogyasztók eligazodását, és ezzel is hozzájárulva a szakma tisztulásához, a saj-tót fogyasztó közvélemény értő és értékteremtő formálásához.
A MÚOSZ-nak ezzel együtt fokoznia kell a minőségi újságírást, az etikai, szakmai, nyelvi, műveltségi, hitelességi, műfaji megőrző és javító tevékenységét. Ennek színterei a meglévő szakosztályok és a konkrét célokkal, megbízással létrehozandó, a tagság egésze számára nyi-tott virtuális szakosztályok vagy internetes szakközösségek lehetnek. Ezeknek nyitniuk kell a befogadó közösség irányában, nyilvánossá kell tenniük eredményeiket mind a szakma művelői, mind az intézményes nyilvánosság felhasználói számára. Erre az anyagi lehetőségek és az esetleges támogatók függvényében pályázatokat lehet kiírni, valamint szakmai, szakmapoliti-kai egyeztető műhelyeket, csoportokat létrehozni. Fontos továbbá, hogy az átalakuló MÚOSZ díjazási és elismerési rendszer is szolgálja ezeket a törekvéseket. A MÚOSZ díjainak, kitünte-téseinek egyre inkább a szimbolikus értékük kell, hogy előtérbe kerüljön: e díjak értékét az a kitüntetettek érdemeinek sokasága határozhatja meg.
E téren kiemelten fontos az oktatás. A MÚOSZ-nak a maga eszközeivel és szellemi kapacitá-sával szerepet kell vállalnia nem csak a professzionális újságírók képzésében – képzéseket in-dítva, valamint együttműködve az újságíróképzést végző szakmai intézményekkel –, de a helyi nyilvánosság és a civil újságírás szereplőinek, művelőinek képzésével, továbbképzésével egyaránt.
A civil újságírás, a blogszféra, a közösségi média aligha lesz beterelhető szakmai szabályaink alá, és valószínűleg egyre változékonyabb és innovatívabb lesz. A MÚOSZ-nak abban lehet szerepe, hogy megpróbál megragadni és megmutatni olyan jellemzőket, amelyek rámutatnak a megbízható vagy minőségi civil újságírói teljesítményekre, fórumokra, egyrészt azzal a cél-lal, hogy ezzel is segítse az olvasók tudatos hírfogyasztását, másrészt, hogy segítse a hagyományos sajtó megmaradt részét a civil sajtóval való partnerség létrehozásában. Ez a MÚOSZ részéről egyfajta márkaképzésként vagy védjegyezésként is működhetne.
Fontos, hogy az újságíró szakma egészének, valamint az újságírás jogi és médiapiaci környezetének változásaira szakmai fórumokkal, konferenciákkal, workshopokkal is reagáljon a MÚOSZ, ezzel is segítve a szakmai párbeszédet a társ újságíró szervezetekkel, valamint más érintett szakmai szervezetekkel. Ugyanígy fontos az együttműködés a hirdetőkkel, a reklámpiac megrendelőivel: hasznos lenne közös konferenciákat, rendezvényeket, szakmai fó-rumokat tartani velük. Ezek is hozzájárulhatnának a szakma tisztulásához, a hirdetés és a tájékoztatás megkülönböztetéséhez, az igényesség, a felelősség és az etikai kérdések tisztázásához.
A szélesebb közönség érdekében vállalt feladatait – azaz a közéleti, illetve általános szakmai funkcióit – elsősorban együttműködésekkel, projektekbe szerveződve láthatná el a szervezet. Ez lehetővé tenné, hogy az egyes célokra egyedi társulásokat hozzon létre a MÚOSZ az ahhoz megnyerhető szakmai, társ- vagy egyéb civil szervezetekkel, a konkrét célokra pedig könnyebb lenne külső – pályázati és egyéb anyagi vagy humán – forrásokat is bevonni. Ilyen együttműködésekre alapozva lehetne például az információs szabadságok, illetve az újságírók védelmében, olykor egyedi ügyekben is jogi csatákat, nagy nyilvánosságra számot tartó próba-pereket vállalnia a MÚOSZ-nak. Ez utóbbit el is várják a szerezettől a tagjaink.
II. 3. Stratégiai feladatok a tagság felé
A MÚOSZ kiemelt stratégiai feladata a taglétszám fogyásának megállítása, megfordítása. Ehhez a jelenlegi tagság megtartása mellett aktív toborzó tevékenységre, a fiatalok bevonásá-ra, beléptetésére van szükség. Ez pedig nem működhet úgy, ha a MÚOSZ nem elég vonzó egy pályakezdő újságíró számára.
Mindehhez elsősorban a szakmai-közösségi élet erősítésére, a szakosztályok – és ahol lehetséges, a vidéki, megyei szervezetek – aktivizálására van szükség. Elsősorban vonzó szakosztá-lyi, szakmai rendezvényekre, szakmai konferenciákra van ehhez szükség: olyan aktív szakmai-közösségi életre a MÚOSZ-on belül, amely elősegíti a tagok közötti kapcsolattartást, a szakmai kapcsolatok bővítését, az újságírói munkát segítő információhoz jutást egyaránt. Amiért a fiatalabb generációnak is érdemes ellátogatni egy-egy sajtóházi rendezvényre. Amiért a fiatal újságíró-generációnak is rang lehet a MÚOSZ szakmai közösségéhez tartozni.
Alapvetően nem a tagoknak nyújtott jóléti szolgáltatások miatt lesz valaki MÚOSZ-tag – ugyanakkor nagyon fontosak ezek a szolgáltatások. Fontos, hogy a tagjaink érezzék: a szakmai közösséghez tartozás érzésén túl is kapnak valamit a tagdíjukért. Éppen ezért kiemelt feladat, hogy a MÚOSZ a lehetőségeinek függvényében törekedjen a jelenlegi szolgáltatásainak megőrzésére, másrészt a maga kapcsolatrendszerével dolgozzon a tagoknak nyújtott kedvezmények körének bővítésén.
A jóléti szolgáltatásokat értelemszerűen csak a tagjai számára tartja fenn a szövetség. Ezek fedezete a tagdíj és az esetleges térítési díjakból származó bevétel. Megfontolandó lehet egy olyan elvi százalékos arány, amiről azt mondja a küldöttgyűlés, hogy a tagdíjbevételek ekkora hányada fordítható a jóléti szolgáltatásokra. Ezt az arányt pedig figyelembe kellene venni az éves költségvetés tervezésekor.
Szimbolikus közös vagyon a székház, a Sajtóház, amely nem pusztán a tagoké, hanem az egész magyar újságírásé – a még ha lassan ki is kopott a közös használatból. Egy olyan hely, ahol a bővülő rendezvénykínálat mellett a tagsági lét és a társadalmi misszió egyaránt helyet kap, s akár még erősítheti is egymást. Elsősorban a vidéki tagjainkra tekintettel arra kell törekedni, hogy a sajtóházi rendezvényeknél alapszolgáltatás legyen az élő, internetes közvetítés, ahol csak lehet, aktívan bevonva a közvetítést követőket is a szakmai vitákba.
Szintén a MÚOSZ presztízsét szolgálná, ha rendszeresen a székház adna helyet a sajtószakmai kezdeményezéseknek, illetve az azok témájához kapcsolódó civil és szakmai rendezvényeknek. Ezek megszervezése és közvetítése egyrészt szakmai- és közéletet teremtene a tagjainknak, másrészt pedig minden esetben azt üzenné a külső szemlélőknek, hogy a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága és a tájékozódás szabadsága védelmének a MÚOSZ az elsődleges otthona.
III. HATÁROZATI JAVASLATOK
A fenti helyzetértékelés és a megfogalmazott stratégiai célok tükrében a következő pontokat javasoljuk a MÚOSZ elnökségének elfogadásra:
1. A MÚOSZ elnöksége támogatja az elektronikus tagsági azonosítás bevezetéséhez szükséges technikai, informatikai feltételek mielőbbi megteremtését, mert azok használatával a Szövetség folyamatai, működése és szakmai tevékenysége megnyitható a távollévő, elsősorban vidéki tagok részvétele előtt is.
2. A MÚOSZ elnöksége meghirdeti A székház „különleges státuszát”, annak érdekében, hogy ez a ház legyen az egész újságíró szakma otthona. A székházban tartott rendezvényeknél le-gyen alapértelmezett szolgáltatás az élő, internetes közvetítés, lehetővé téve a távollévő tagja-ink számára az aktív bekapcsolódást. A MÚOSZ elnöksége elkötelezett az ehhez szükséges technikai feltételek megteremtésében.
3. A MÚOSZ elnöksége egyetért azzal, hogy a jóléti szolgáltatások jövőbeli fedezetére a bevételekhez mérten általános, százalékos keretet állapítson meg a MÚOSZ elnöksége, s e keretet vegye figyelembe az éves költségvetés elfogadásakor. Az elnökség a szükséges kalkulációk elvégzésére és a tagsággal a szolgáltatások körével kapcsolatos konzultációra egy bizottságot kér fel.
4. A MÚOSZ elnöksége elkötelezett abban, hogy a Szövetség a közéleti, szakmai, érdekvédelmi funkcióit a MÚOSZ részben olyan projektekbe és a saját szervezetén túlmutató kezde-ményezésekbe szervezze, amelyek alapja az azonos érdekű társadalmi csoportok – alkalmi vagy tartós – anyagi, szellemi és szervezeti együttműködésére. Ezen együttműködések előkészítésére az elnökség eseti bizottságok létrehozását kezdeményezheti.
(A fenti határozati pontokat az elnökség elfogadta, majd a küldöttgyűlés a stratégiával együtt 2019. május 18-i ülésén megerősítette – a szerk.)
