Kedves Kollégák!
A tavalyinál sokkal boldogabb, sikeres évet kívánok mindenkinek 2024-ben, egészségben, békességben!
Tudom, nem lesz könnyű ez az év. Már 2023 sem volt az. Az újságírók körül szorul a hurok. A tájékoztatás nehezedik. A közérdekű információk megszerzése sokszor súlyos akadályba ütközik. Az Alaptörvényben garantált sokoldalú, korrekt tájékoztatás szinte lehetetlen. Az életben maradás anyagi alapjai ingatagok. És akkor a szakmán kívüli dolgokról – az ÉLETről – még nem is beszéltem. Az oktatás szétesik, az egészségügy szétzilálódik, a tisztesség, a tudás leértékelődik. És mi itt élünk, dolgozunk, ezen a tájon…
Az elnökség január 3-án megtartotta idei első ülését, helyzetet értékelt, s jelképes ügyekről döntött. Egymillió forintos alapot hozunk létre, amellyel a sajtóperekre, jogi lépésekre kényszerülő kollégáinkat kívánjuk anyagilag támogatni. Jelképes összeg, fontos ügy. Sok újságíró kénytelen jogi eszközökkel védeni igazát, szakmánk becsületét. Vagy azért, mert látszatpereket indítanak ellenük, hogy ezzel is elvonják a munkától, az oknyomozástól. Vagy ők kénytelenek perelni, tájékoztatáshoz szükséges információkért, esetleg alaptalan rágalmak megsemmisítéséért. Mindenre – sőt, még annál is többre – van példa. Ez az összeg kevés, ezért jelképes. Tudjuk, ők a konkrét ügyekben a tájékoztatás szabadságáért, a szakma becsületéért küzdenek. A szabad sajtó szabad működéséért. A sajtószabadságért.
A 2024-es év egyik legnagyobb tétje a sajtó (maradék) függetlenségének megőrzése. Látjuk, hogy egyre több veszély fenyegeti, nem is tudjuk még igazán felmérni, milyenek, mekkorák, hogyan okoznak majd kárt, miként idéznek elő félelmet vagy ellenállást. De már érezzük, hogy valami készülődik – az új „szuverenitásvédelmi” törvénnyel és hivatallal, s a hivatal kipróbált, mindenre képes, nagyon megfizetett vezetőjével. Még nem az újságírók vannak a célkeresztben, de könnyen oda kerülhetnek. Nem vagyunk biztonságban. A bizonytalanság, a sunyi célzásokkal terhelt jelzések a legrosszabbak. Résen kell lenni, a szuverenitásvédelmi törvénynek nevezett valamiből bármi lehet…
Az elnökség még decemberben úgy döntött, hogy Sajtószabadság témakörben karikatúrapályázatot indít: https://muosz.hu/2023/12/14/karikaturapalyazat-a-sajtoszabadsagrol/ A március 13-i sajtónapi ünnepségen bemutatjuk a nyerteseket, s reményeink szerint a többi, színvonalas pályamunkát is kiállíthatjuk. Valljuk, a sajtó szabadságát veszélyeztetőkkel szemben a humor, a karikatúra hatásos védelmi eszköz lehet, a nyilvánossággal együtt. Az éles gúny, a hatalom visszaéléseinek leleplezése, az észszerűtlen intézkedések kifigurázása megszégyenítő, talán elrettentő, ezért védheti a sajtó szuverenitását.
A jelen gondjai azonban nem feledtethetik a múltat. A Horthyliget nevű internálótáborban 1944 márciusától 1944. szeptember elejéig több mint félszáz újságíró is raboskodott az ügyvédek, jogászok mellett. Kínozták, dolgoztatták őket, sokan közülük haláltáborokban végezték. Az ő emlékükre készül egy emlékmű, amelyet a MÚOSZ is támogatni kíván. Január 17-én 17 órakor egy szakmai beszélgetés keretében indítunk egy támogató akciót, melyben arra kérjük tagjainkat, az egész újságíró társadalmat, a velünk szimpatizálókat, hogy pénzbeli adományaikkal segítsék az emlékmű megvalósulását (https://muosz.hu/2023/12/20/a-fovaros-megszavazta-2024-ben-emlekjelet-allitanak-a-horthyligeti-gyujto-es-internalotabor-aldozatainak/).
Ebből is látszik, 2024 valóban nem lesz könnyű év. Ám ez esetben is igaz: együtt könnyebb. Összefogással, szolidaritással a bajok is könnyebben kezelhetők. A MÚOSZ idén 128 éves lesz. 2021 nyarán első elnöki levelemben ezt írtam: „A MÚOSZ jövője azon (is) múlik, hány tagja van. Minél többen vagyunk, annál erősebbek, jelentősebbek lehetünk, annál nagyobb az érdekérvényesítő képességünk…” (https://muosz.hu/2021/06/22/hol-vagytok-regi-muosz-tagok/)
Ezt most is így gondolom. De most már ennél többre van szükség: nemcsak a régi tagok visszatérésére, hanem új, fiatal(abb) újságírók, fotósok, szerkesztők stb. belépésére is. Csak velük együtt lehetünk erősek, mértékadók, csak velük összekapaszkodva védhetünk érdekeket hatékonyan. Az elmúlt két és fél évben azon voltunk, hogy bebizonyítsuk: szakmai értékeket védő társadalmi szervezet a MÚOSZ. Nyitott az újra, a világra, minden előrevivő gondolatra. Ehhez keresünk még inspiráló társakat, akik egyben meg is követelik a szakmai értékek határozott képviseletét, az erőteljes szakmai kiállást. Segítsetek e törekvés megvalósításában!
Végezetül nagyon nagy köszönet régi tagjainknak! Akik nélkül most nem lenne MÚOSZ. Akik talán már nem aktívak, már el sem tudnak jönni szaporodó rendezvényeinkre, de akiknek fontos az idetartozás érzése. Fontos, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége megmaradjon, fontos, hogy tudják: évtizedek óta fizetett tagdíjukkal, támogatásukkal, tapasztalataikkal értéket teremtettek, mentettek. Hiszem, hisszük: a MÚOSZ érték, szakmai műhely, a szakma őrzője. Ezért ide várunk minden újságírót, szakmai műhelyt, aki/amely belátja: összefogással, közös munkával jobb esélyünk van a szakmai túlélésre, mint az egyénileg vívott küzdelemmel.
Kocsi Ilona elnök