A közérdekű információkhoz való hozzáférés az újságírók és az állampolgárok számára egyaránt a hatalom egyik legfontosabb fékeként szolgál. Elméletileg minden közép-európai országnak van információszabadságról szóló törvénye, de a gyakorlatban ezek nem mindig érik el céljukat. Az állami intézmények sok esetben ugyanis igyekeznek elkerülni az információk kiadását, ami hosszadalmas perekhez vezet.
Csehországban 1999-ben, Romániában 2001-ben, Lengyelországban pedig 2002-ben vezették be az információszabadságról szóló törvényt. Szlovákiában ugyanerre 2000-ben került sor, Mikuláš Dzurinda első kormánya idején, aki a korábbi autokrata vezető, Vladimír Mečiar helyébe lépett, azzal a céllal, hogy a Szlovák Köztársaságot az euroatlanti integráció felé terelje. A törvényt az átláthatósági reformok részeként fogadták el, világszerte az egyik legjobb információszabadságról szóló törvénynek számított.
Azóta számos kísérlet történt a törvény erejének gyengítésére. Növelni akarták például a kivételek számát, azaz azokat az eseteket, amelyekben az állampolgárok nem kérhetnek tájékoztatást az állami szervek által hozott döntésekről vagy állami és önkormányzati szervek által létrehozott vállalatokra vonatkozó információkról. Szerencsére azonban nem jártak sikerrel, főként a civilek ellenállása miatt.
A magyarországi információszabadságról szóló jelenlegi törvényt 2011-ben fogadták el. Tavaly azonban több ponton módosították, némileg megkönnyítve a közérdekű információk megszerzését. A törvény módosítása része volt annak a folyamatnak, amelynek során a magyar kormánynak és az Európai Bizottságnak megállapodásra kellene jutnia Magyarország befagyasztott uniós pénzeivel kapcsolatban.
A módosítások között szerepelt a bírósági eljárások lerövidítése, valamint az adatgazdák azon lehetőségeinek korlátozása, hogy költségtérítést kérjenek az adatszolgáltatásért, és a lehetséges összegek csökkentése is.
Minden országban kivételt képeznek az információszabadságról szóló törvény alól a minősített, illetve a nemzetbiztonsággal vagy honvédelemmel kapcsolatos információk. Szintén mentesülnek az üzleti titkok és a magánszemélyek magánéletével kapcsolatos adatok.
A közintézmények azonban gyakran használják az európai adatvédelmi törvényt (GDPR) ürügyként arra, hogy ne adjanak ki információt, annak ellenére, hogy az közérdekű lenne. Romániában például a közintézmények gyakran megtagadják a hozzáférést dokumentumokhoz, arra hivatkozva, hogy az személyes adatokat tartalmaz. Jogilag azonban a személyes adatokkal kapcsolatos információk közérdekűek lehetnek, ha azok befolyásolják valamely közfeladat ellátását.
A közérdekű információkhoz való hozzáférés iránti kérelmekre adott válaszadási határidők igen eltérőek. Szlovákiában ez 8 munkanap, amely 15 munkanapra meghosszabbítható. Csehországban 15 napos határidővel kell számolni, ami bizonyos esetekben további tíz nappal meghosszabbítható. Romániában a hatóságok és intézmények kötelesek tíz napon belül, vagy adott esetben a kérelem nyilvántartásba vételétől számított legfeljebb 30 napon belül válaszolni. Lengyelországban a kérelmeket „indokolatlan késedelem nélkül”, legkésőbb a benyújtástól számított 14 napon belül kell feldolgozni. Ha ez nem történik meg, közölni kell a késedelem okait és azt az időpontot, ameddig az információt az adott intézmény rendelkezésre bocsátja. Ez legfeljebb két hónap lehet.
Magyarországon a közérdekű adatigénylések válaszadási határideje 15 nap, amely további 15 nappal meghosszabbítható. A koronavírus járvány idején a válaszadási határidő nőtt, az állami szerveknek 45 napjuk volt megválaszolni az adatigényléseket, amit egy alkalommal további 45 nappal lehetett hosszabbítani. Ez 2020. novembertől 2022 december végéig volt érvényben, így a közérdekű információk megszerzése rémálommá vált. A határidő meghosszabbítása elméletileg csak akkor lehetséges, ha nagy mennyiségű adatról van szó, vagy a kérés teljesítése jelentős erőfeszítéseket igényel az adatgazda részéről. Sok esetben azonban az volt a tapasztalat, hogy a közérdekű adatigénylések megválaszolását gyakran valódi ok nélkül késleltették.
Ez tehát az elmélet. De mi a helyzet a valóságban? A kelet-közép-európai újságírók többsége ütközött már problémákba a közérdekű információk megszerzésekor.
További részletek konkrét példákkal Szolvákiából, Csehországból, Lengyelországból, Romániából és Magyarországról az Átlátszó cikkében.
