Le Monde
Orbánhoz húznak a kárpátaljai magyarok és már csak ezért sincs túl nagy kedvük harcolni a háborúban, miután a magyar politikust szoros viszony fűzi Vlagyimir Putyinhoz. Ugyanakkor a nemzeti kisebbség tagjai közül sokan egyáltalán nem beszélnek ukránul. A lap közép-európai tudósítója Bécsből rándult át Beregszászra, hogy képet alkosson a helyzetről, de sem a polgármester, sem a magyar nyelvű egyetem, sem a legnagyobb ottani magyar szervezet vezetője nem talált rá alkalmat, hogy találkozzon vele.
A szerző szerint az ok az, hogy nem szeretnék nyíltan megmondani, amit pedig a hivatalos magyar propaganda nap mint nap szajkóz: ez nem az ő háborújuk. Az utcán azonban jóformán szembejön ez a vélemény. De hát Budapest tartja fenn a legtöbb magyar kulturális és oktatási intézményt a régióban.
Tóth László, az egyik helyi magángimnázium teológiai igazgatója ugyanakkor azt mondja: nem szabad meglepődni azon, ha az emberek nem hajlandóak az életüket áldozni, amikor az állam nem kínál elfogadható oktatást, illetve egészségügyi ellátást. Mások szerint a háború fő oka a nyelvtörvény.
Dmitro Tujanszki, a helyi Közép-Európai Stratégiai Intézet vezetője úgy látja, hogy a magyar kisebbséget megfertőzte az anyaország retorikája. Emellett aggasztónak találja, hogy szerinte február vége óta orosz sajtókampány igyekszik ellentétet szítani a Budapest és Kijev között, ami azért gyanús, mert egy magyar katonai beavatkozás előjátéka lehet. Ám – teszi hozzá a francia újságíró – teljesen kizárt, amit egy-két szélsőséges szervezet képviselői állítanak, hogy ti. Putyin győzelme esetén Magyarország visszakaphatná Kárpátalját.
Azonban a Szvoboda ukrán nacionalista szervezet beregszászi képviselője szerint az orosz medve megtalálta a magyar sakált, aki szeretne magának a zsákmányból. A feszültség egyelőre szerencsére csak nyilatkozatokban jelentkezik. Ugyanakkor Zubanics László, az egyik kisebb magyar szervezet nevében emlékeztet arra, hogy magyarok igenis életüket áldoztak a fronton. Még akkor, ha valószínűtlen, amit Orbán nemrégiben mondott, mármint hogy számuk már 100 felé jár. A mérsékeltnek számító politikus ugyanakkor puszta nosztalgiának minősíti a szakadárok álmát.
Tóth László, a lelkész az igazi veszélynek azt tekinti, hogy egyre fogy a magyar a térségben. És erre csak ráerősített a fegyveres viszály. A háború óta elvesztette híveinek felét, főleg férfiakat, akik Magyarországra menekültek, hála a magyar útlevélnek. Gál Adél a Rákóczi Egyetemről azt mondja, akik elmentek, azok közül feltehetőleg sokan nem fognak visszatérni. Viszont jó páran letelepednek majd azok közül a régióban, akiket a háború űzött el lakóhelyükről Ukrajna keleti részén. Zubanics László hozzáteszi, hogy a magyar iskolákba beíratott gyerekek száma 30 %-kal csökkent.
Der Standard
A lengyel kormányfő nyílt levélben vádolta meg Németországot, hogy az imperializmust folytat az EU-n belül. (Mateusz Morawiecki pár napja az Euractivon közzétett kommentárban még csupán név pedzegette a témát – a szerk. megj.) Szerinte egyenlőtlen erőviszonyok uralkodnak az Unión belül, noha jobban figyelembe kellene venni a kisebb államok érdekeit, mert csakis így lehet hatékonyan szembeszállni az orosz fenyegetéssel.
Ám szerinte főként a németek az erő pozíciójából viszonyulnak a kevésbé jelentős tagokhoz, jóllehet ez – főként az orosz veszély miatt – gyengíti a közösséget. Ezért a politikus rámutat: szó sem lehet az egyhangú döntéshozatal elvének eltörléséről a külpolitikában. Szerinte kizárólag ez szavatolja valamennyi kormány szabadságát és egyenlőségét. Így nem valószínű, hogy egyhamar valóra válik az EP követelése, hogy ti. töröljék el a de facto vétójogot.
Morawiecki úgy értékeli a nagy országok erőfölénye folytán a demokrácia csupán formális az Unióban, valójában kiskirályságról van szó, ahol az erőseké a döntő szó. Pedig oda kellene figyelni a kisebbekre, mert azok tapasztalatból jobban tudják, miként kell Oroszországgal eljárni. Sürgette azt is, hogy gyorsítsák fel Kijevnek a fegyverszállításokat. A megjegyzés alighanem a német kancellárnak szólt. Olaf Scholz azért is szálka Varsó szemében, mert alig egy hónapja kiállt a többségi döntéshozatal bevezetése mellett.
Politico
A kommentár úgy véli, hogy Németország még jobban függ Kínától, mint Oroszországtól, ezért akkor sem lép fel keményen Pekinggel szemben, ha az netán lerohanja Tajvant. Azaz nem csatlakozik a várható kemény szankciókhoz, mert meg akarja védeni exportvezérelt gazdaságát, ám ezzel árt mind a saját, mind az Unió hitelének.
A kancellár a napokban tartott sajtótájékoztatón megkerülte az erre vonatkozó kérdést, ám annál szókimondóbb volt Norbert Röttgen CDU-s képviselő, a Bundestag Külügyi Bizottságának korábbi elnöke, aki egy tévéinterjúban elismerte: az ország a nagyarányú kivitel miatt erősen kiszolgáltatott helyzetben van. Ezért nem tud támogatni hatékony megtorló intézkedéseket a kínai vezetéssel szemben.
Moszkva ellen az olcsó energia miatt vonakodott határozottabb ellenlépéseke tenni. Peking esetében viszont a tét az egész jólét alapja, hiszen az ország legnagyobb kereskedelmi partneréről van szó. Minden 3. új német autó az ázsiai országban talál vevőre, Kínában a német autóüzemek leányvállalatai évente 4,3 millió járművet szerelnek össze. Hasonló a kép a többi kulcságazatban is, a vegyipartól a gépgyártásig. Jó egy millió német munkahely függ a kínai fogyasztástól.
Több évtizedig tartott, amíg a német ipar ennyire beépült a kínai gazdaságba, ezen változtatni nem lehet egyik pillanatról a másikra. És az esetleges szankciók súlyos veszteségeket okoznának a német gazdaságnak. A hozzáállást azonban befolyásolja, hogy miként végződnek a gázellátási nehézségek. Még egy nagy csapást azonban nehezen viselnének el a német cégek.
https://www.politico.eu/article/why-germany-wont-get-tough-on-beijing-even-if-it-invades-taiwan/
Die Presse
Immár nyílt titok, mennyire nem bírja egymást az Európai Bizottság, illetve Tanács elnöke. Ursula von der Leyen és Charles Michel azért nem jön ki, mert mindegyik úgy gondolja, hogy neki kell képviselnie az EU-t a világban. Ezzel azonban az Unió tekintélyét kockáztatják.
A belga politikus ezer örömmel repked a szélrózsa minden irányában, mindenbe bele akar szólni a szervezeten belül, imád szerepelni. Eszébe sincs tevékenységét arra korlátozni, ami a dolga volna, hogy ti. előkészítse és összehangolja az állam- és kormányfők találkozóit. Viselkedése, „fontoskodása” egyfolytában hergeli a közösség végrehajtó testületét, így nyílt hatalmi harc robbant ki.
A két politikus örül, ha nem kell látnia a másikat, de nem csak a politikai törekvések ütköznek, a vegyértékek sem illenek össze. Németország ugyanakkor nem nézi jó szemmel, hogy Michel nem azt csinálja, amit kellene, hanem a Föld legváltozatosabb pontjain bukkan fel. Ezzel szemben a kisebb tagállamok dicsérik, mert többször és hosszabban szóhoz jutnak a csúcskonferenciákon.
https://www.diepresse.com/6176609/offene-feindschaft-an-der-eu-spitze
Wall Street Journal
A vezércikk szerint amióta csak Khomeini ajatollah fatvát, azaz halálos ítéletet mondott ki Salman Rushdira, azóta benne volt a pakliban, hogy rátámadnak az íróra, aki a Sátáni versek nevű kötetével vívta ki az iráni vallási vezetés haragját még 1989-ben, ám kérdéses, az USA miként tárgyalhat egy ilyen országgal a nukleáris egyezmény felújításáról. (A 75 éves áldozatot hozzávetőleg 15 késszúrás érte, a többi közt a nyakán és a gyomrán, ezen felül elvesztette a látását az egyik szemére – a szerk. megj.)
Hogy a 24 éves tettest mi vezérelte, azt egyelőre nem tudni. Ám Rushdie évtizedekig élt pontosan ilyen fenyegetések árnyékában. Sokáig rejtőzködött, az utóbbi években viszont már viszonylag nyíltan élt New Yorkban. Talán kezdte remélni, hogy megúszta.
Iráni szélsőségesek hírek szerint tort ültek a merénylet után a közösségi médiában. Ha így van, az egyáltalán nem meglepő, hiszen amerikai ügyészek éppen a héten vádolták meg az Iráni Forradalmi Tanács egyik tagját, hogy meg akarta öletni John Boltont, Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadóját.
Ugyanakkor bármennyire is fontos, hogy az USA diplomáciai eszközökkel megakadályozza az iráni atombomba előállítását, kérdéses, hogy a Biden-kormányzat miként tud asztalhoz ülni egy ilyen rezsimmel, és hogyan várhatja, hogy az betartja a szavát?
Opinion | The Stabbing of Salman Rushdie
