Csaknem három évvel ezelőtt, 2018. május 24-én avatták fel zuglói, Örs vezér téri lakhelyének falán Kaján Tibor emléktábláját. A magyar karikatúraművészet 2016-ban elhunyt, nemzetközileg is elismert alakja emléktáblájának létrehozását Fábry János Ferenczy díjas karikaturista kezdeményezte és menedzselte – most pedig, Kaján Tibor születésének immár századik évfordulója alkalmából, március harmadikára az emléktábla megkoszorúzását szervezte. A MÚOSZ Karikatúraművészeti Szakosztálya egyik alapítójának azonban szomorúan kellett tudomásul vennie, hogy a tervezett koszorúzást a járványhelyzet drámai alakulása miatt el kellett halasztani.
Az emléktábla avatásakor Bognár Nándor újságíró – aki éveken át egyazon szerkesztőségben, a Magyar Nemzetben dolgozott Kaján Tiborral – köszöntötte a megjelenteket, és egyebek mellett elmondta: Kaján Tibor több volt, mint karikaturista: könyveket is illusztrált, és grafikái közül többet neves külföldi gyűjteményekben őriznek. Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke értékelésében azt hangsúlyozta: a művész ironikus, fanyar, groteszk és elgondolkoztató rajzai időtállóak és napjainkban is megállják a helyüket, mert a politika árnyoldalait és az emberi butaságot egyaránt képesek ábrázolni.
A művész Miskolcon született1921. március 3-án. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult rajzot és festészetet 1945 és 1950 között olyan mesterektől, mint Berény József, Kmetty János, Barcsay Jenő és Koffán Károly. Alapító tagja volt 1945-ben a Lúdas Matyinak, ahol két évtizeden át jelentek meg rajzai, majd a Tükörben, később pedig több lapban – Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népszabadság, stb. – is rendszeresen publikált. Alkotásai közül többet jeles közgyűjteményekben – például Sammlung Karikaturen und Cartoons (Basel), Országos Széchényi Könyvtár, Petőfi Irodalmi Múzeum – őriznek. Kaján Tiborra emlékezve nemcsak rajzait; mondatait is érdemes felidézni. Például ezeket:
„Gondolkodni mindenképp kell. A karikatúra két elemből tevődik össze, képzőművészetből és témából, tartalomból. Nem mindegyik vicces. Vannak bölcselkedő rajzok, olyanok, amelyeken nem nevetünk.” Vagy ezeket: „A vonalak csendesek, nincs bennük semmi tolakodó harsányság: humort nem lehet ordítva mondani. Szeretném munkáimat vonal gondolatoknak nevezni. Karikatúra annyiféle van, ahány nevezés létezik. Én a felismerés mosolyára pályázom.”
És hogy milyen a jó karikatúra?
„Meg kell fejteni, mert a karikatúra egy rejtjeles ábra, amelyet meg kell tanulni olvasni és erre nem mindenki képes. A humorérzék mindenképp segít.”
Élete végéig megőrizte szellemi frissességét, bölcsességét és szelíd, intellektuális humorát. Társasági ember volt, örült annak, ha fiatalabb pályatársai felkeresték zuglói otthonában, ahol hosszasan elbeszélgethettek vele a múltról, a jelenről, a jövőről, a karikatúráról, a rajztudás, a letisztult vonal fontosságáról, jelentőségéről, és természetesen a karikatúra aktuális helyzetéről.
-r -r
Kapcsolódó anyag:
Jobb ma egy karikatúra, mint holnap egy diktatúra! (Infovilág.hu)
