A félidejéhez közeledik a kedvezményes tagdíjfizetési időszak – ahogyan a korábbi években ilyenkor, úgy most is megpróbálok egy rövid helyzetképet adni a szervezet jelenéről és közeljövőjéről, amellett érvelve, hogy változatlanul érdemes a MÚOSZ soraiba tartozni.
A szövetségnek tagi szemszögből két fő funkciója van: ellátja a szakma érdekképviseletét, és igyekszik olyan szolgáltatásokat nyújtani a tagságnak, amelyhez a szervezeten kívüli kollégák nem (vagy csak sokkal nehezebben, előnytelenebb feltételekkel) férhetnek hozzá. Ami az érdek-képviseleti munkát illeti, a napokban indítottunk el egy kezdeményezést annak érdekében, hogy a szakmai társszervezetekkel és a kiadókkal együtt fordulhassunk a kormányhoz azzal a kéréssel, sorolják a napi munkában a „terepen” dolgozó újságírókat a veszélyeztetett, az elsők között oltandó csoportok közé. A javaslat saját tagjainktól – hírműsor-készítő kollégáktól – érkezett; a szakmai szolidaritás szép példája lenne, ha az összes hazai sajtószervezet egységesen tudna kiállni mellette.
Állásfoglalást adtunk ki a Klubrádió frekvenciahosszabbítása érdekében – a legnagyobb hazai újságírószövetségnek kötelessége megszólalni, ha a médiahatóság olyan lépésre készül, amely újságíró-munkahelyek sokasága mellett a magyar sajtónyilvánosság többszólamúságát is fenyegeti. Felemeltük a szavunkat – szintén a szakmai szervezetekkel közösen – a médiában dolgozó kisadózókat hátrányosan érintő adóváltozások ellen. A közeljövőben pedig arra készülünk, hogy ajánlásokat fogalmazunk meg a közmédia és a teljes médiarendszer majdani szabályozásának kívánatos irányairól, bízva abban, hogy a 2022-es választásra készülő politikai erők a programalkotás során megfontolandó szakmai álláspontnak tekintik, és minél nagyobb mértékben hasznosítják is a javaslatainkat.
Új szolgáltatásaink egy része – mint a Sajtóház megnyitása a fizikai szerkesztőség nélkül dolgozó kollégák előtt, vagy a vidéki sajtómunkások számára szakmai programjaikhoz Budapesten biztosított szálláslehetőség – meglehetősen népszerűnek bizonyult az elmúlt időszakban. Sajnos a járványhelyzeti korlátozások miatt most a szolgáltatásnyújtás és a hozzáférés is megnehezült (bár jelenleg is vannak olyan sajtómunkások, akik a napi munka során bázisul használják a Vörösmarty utcát), de természetesen folytatni igyekszünk a projekteket, ahogy a külső körülmények lehetővé teszik. Eddig többségében pozitív visszajelzéseket kaptunk az új, a korábbiaknál olcsóbb kommunikációs lehetőséget biztosító flottás mobiltelefon- és internetcsomagok (illetve az immár két szolgáltató ajánlatait magában foglaló választási lehetőség) kapcsán is.
Az érdekvédelem hatékonyságára, illetve a szolgáltatásainkra is igaz: minél többen vagyunk, annál nagyobb az alkuerőnk. A MÚOSZ-nak jelenleg több tagja van, mint az összes többi hazai sajtószakmai szervezetnek együttvéve. A véleményünkre odafigyelnek – akkor is, ha a kormányzat igyekszik elkerülni ennek látszatát – idehaza és a határokon túl is. Hogy a magyar sajtószabadságból mennyi marad (a választásokig és később), az legalább részben azon is múlik, mennyire marad erős, egységes és látható/hallható a szövetség. A MÚOSZ-t a rendszerváltás óta kizárólag a tagsága tartja életben. Másképp fogalmazva: a MÚOSZ azért létezik, mert ennek a szakmának a képviselői valamikor úgy döntöttek, hogy szükség van szakmai érdekképviseletre – a szakma álláspontjának felmutatására a magyar nyilvánosság sarkalatos kérdéseiben -, és ezt az elhatározásukat időről időre megújítják, függetlenül attól, hogy mit akar vagy nem akar éppen a politika. Sokan gondoljuk így: a tavalyi évben, hosszú évek óta először, több mint 200 fővel bővült a taglétszám.
A MÚOSZ-hoz tartozni a jelenlegi körülmények között, amikor kollégáink jelentős része a sajtópiaci nehézségek miatt anyagi gondokkal küzd, komoly áldozatvállalás. Ennek ellenére azt kérem, hogy aki megteheti, tartson ki mellettünk továbbra is, és vállaljon részt a szövetség küldetésének teljesítésében azzal, hogy a kedvezményes tagdíjat befizeti. A MÚOSZ-ra is igaz, amivel az Index egykori szerkesztősége jellemezte a legnagyobb magyar hírportált még a tulajdonosváltás előtt: nincs másik – ha ez a szervezet ellehetetlenül vagy eljelentéktelenedik, azok a feladatok, amelyeket jelenleg a tőlünk telhető módon elvégzünk, biztosan ellátatlanul maradnak. Közös felelősségünk, hogy ameddig lehet, megőrizzük a működőképességet, bízva abban, hogy – részben a gazdálkodásunk új alapokra helyezése, részben a külső körülmények remélhető változása folytán – a következő évünk már érezhetően könnyebb lesz.
Tisztelettel:
Hargitai Miklós
a MÚOSZ elnöke
