Az ország legismertebb sajtólevelezője kilencvenhatodik születésnapján, november huszonötödikén hunyt el – adta hírül a 24.hu. A sajtóbakik mellett, közéleti kérdésekre is rendszeresen reflektáló szerző munkásságát a MÚOSZ Aranytollal, majd az idén tavasszal Vastoll-díjjal ismerte el .
„Bár érdekes lenne megélni a százat, a haláltól már nem tartok… (…) Alapjába véve jó dolgom volt, ha a paralízisnek köszönhetően is, de megúsztam a háborút, és megúsztam börtön nélkül a kommunistákat. Mindig tudtam olvasni! Volt egy jó házasságom, van két fiam, az egyik ötvenhat, a másik ötvenkettő. Ki tudtam szedni a jót az életből. Végig megvoltam, s nem is rosszul. Sokkal rosszabb is lehetett volna” – idézte a Del Medico Imrével márciusban készült interjújából a 24.hu.
A beszélgetés során Del Medico Imre egyebek mellett értékelte a rendszerváltást is. „Nem valósította meg ígéreteit. Végtelenül szomorú. Demokráciát ígért, normálisat, parlamentárisat. Nyugatit. Elfuserált történelmű ország vagyunk. Az 1867-es kiegyezéssel repülőrajtot vettünk a parlamentáris demokrácia útján, de jött az első világháború, aztán a Tanácsköztársaság, Károlyi, majd a kommunista puccs, annak nyomán az antant hülyesége, második világháború, nácik, kommunisták. És erről a rossz vágányról 1989-90 is csupán rövid időre térített le bennünket. Különösen a mostani kormány masírozik tempósan vissza az időben. A Kossuth tér átalakítása tökéletesen szimbolizálja a gondolkodás módosulását: se Károlyi szobor, se Nagy Imre, se ötvenhatos emlékmű. Az egyetlen indokolható elmozdítás József Attila rakpartra ültetése, így legalább stimmel a vershez. Felteszem az alapkérdést: mi a fenét akar Orbán? Király akar lenni? Mit művel a Várban? Tán a sztánok nyomába lépne: Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán. Pesszimista vagyok” – fogalmazott a haláláig több tízezer olvasói levelet jegyző jogász, közíró.
