Az egész délutánt a Fővárosi Állat-és Növénykertben töltötte április 26-án az aranytollas újságírók kis csapata Persányi Miklós főigazgató vendégeként.
Az elefántos kapunál másfél tucatnyi „vén riporter” gyűlt össze, itt fogadott bennünket a főigazgató és Hanga Zoltán szóvivő. Mind öntudatosan utasítottuk vissza a fölajánlott elektromos kiskocsit, amely a lábainkat volt hivatva megóvni a hosszú sétától. Egyedül elnökünk, Bálint György – aki még csak 98 éves lesz a nyáron – vette igénybe. (Igaz, kb. egy órányi séta után már valamennyi egykor „száguldó riporter” örömmel ült be a sétabuszba.) Pedig nem mentünk gyorsan. Az első félórában alig haladtunk, nem láttunk semmit, csupán a leghíresebb igazgatók szobrait. Az ő munkásságuk kapcsán idézte fel Hanga Zoltán Európa egyik legrégebbi állatkertjének tanulságos történetét: hogyan alapították meg Xántus Jánosék 1866-ban, hogyan mentette meg a csődtől Serák Károly, aki az egzotikus állatok mellett vurstliba való mutatványosokkal, tűznyelőkkel, kötéltáncosokkal is igyekezett vonzani a nagyközönséget.
Lám, nemcsak az újság bulvárosodik anyagi okokból, hanem, ha a szükség úgy hozza, az állatkert is. Megtudtuk azt is, hogy a jeles zoológus, Lendl Adolf korát messze megelőzve fölismerte, hogy egy ilyen tudományos-ismeretterjesztő-szórakoztató komplexum feladata a teljes élővilág bemutatása, tehát a növényvilágé is, s az állatok közül sem csak a távoli földrészek egzotikus állatait kell bemutatni, hanem a nálunk honos fajokat, sőt a háziállatokat is, hiszen az egyre gyarapodó városi lakosság számára már ők is egzotikumok. Akárcsak nekünk a régi, „nyelvújító” elnevezések. Jókat derültünk a nyelvújító ötleteken, hogy nevezték például eleink a zsiráfot (foltos nyakorján), a szerecsenmakit (fekete rémke), vagy a papagájt (kajdács). Élvezettel hallgattuk, de nem mondom tovább, minden fontos információ megtalálható az interneten.
Amikor viszont kezdtünk volna türelmetlenkedni, hogy még csak kőből faragott igazgatókat láttunk, állatokat nem, Hanga Zoltán máris megmutatta az orangutánok faágakat utánzó ácsolatokkal teli birodalmát. Ezek a kedves, hihetetlenül ügyes állatok pár pillanat alatt csináltak ugyanabból a vászondarabból hintát maguknak, majd kendőt, vagy „vonultak magányba” egy nagy műanyagládát húzva a fejükre – elnéztük volna őket estig. Hanga Zoltán csak úgy tudott elcsalogatni tőlük, hogy még nagyobb attrakciót ígért: a gorillákat. Valóban: ezeket a félelmetesen szép főemlősöket csak csodálattal lehet nézni, ahogy a „nagyfiúk” verik a mellüket, az anyák pedig a szó szoros értelmében a tenyerükön hordják kicsinyüket, „aki” úgy kapaszkodik anyja karjába, mintha a teste része volna. Aztán a gyönyörűséges flamingó csapatra csodálkoztunk rá. Megtudtuk róluk, hogy szaporodásuk csak egy bizonyos nagyságú populáció esetén indul meg. Így amikor nagyon kevesen voltak – új példányok vásárlására pénz nem lévén –, leleményes gondozóik tükröket helyeztek el élőhelyükön, így megsokszorozva jóval népesebbnek látták magukat. S hogy a szaporítási trükk bevált, bizonyítja, hogy most nagyon népes csapat nézett felénk valószínűtlenül hosszú nyakak tetején ülő szemekkel.
Minthogy úgyis reménytelen lett volna egy délután megismerni az állatkert 150 éves múltját, jelenének több mint nyolcezer állatát, a jövő felé fordultunk. Most már Persányi Miklós vezetésével az új építkezésre hajtottunk, mely a Nagycirkusz mögötti – visszakapott – területen van. Az egykori Vidámpark helyén, melyből azért megmarad a hullámvasút, a körhinta s még néhány műemlék-értékű játék.
A hatalmas, öthektárnyi területen lélegzetelállító építkezés folyik. Most még csak a munkagödör látszik, ahol az alsó szintek betonozási munkái zajlanak, de a főigazgató szavai nyomán képzeletünkben már látjuk a monumentális Pannon Park projektet, amely az egykori Pannon tengert és ősvadont idézi meg. Azoknak az állatoknak a ma élő rokonaival lesz benépesítve, amelyek jó tíz millió évvel ezelőtt éltek ezen a tájon: elefántfélék, csimpánzok, a vízben tengeri tehenek, cápák. Középen lesz a látványos Biodóm nevű óriási, üvegtetővel fedett park, mely kívülről olyan lesz, mint egy hullámzó dombság, középső, legnagyobb dombja 36 méter, magasabb lesz, mint a mesterséges Nagyszikla, vagy Gábriel arkangyal a Hősök terén. A hat szintes „hegyben” lesz egy hatalmas tengeri akvárium, és végig a szárazföldi állatok lakhelyei, összekötve szabadtéri kifutókkal. Alighanem a világ egyik legszebb ilyen típusú létesítménye lesz, bár most még csak a költségek (43 milliárd Ft.) látszanak, és egy nagy gödör, temérdek szürke betonnal, s belőle kiálló vasakkal. Több minden látható már a gyerekeket, családokat váró Meseparkban, melynek fő attrakciója a Holnemvolt Vár. Ebben egészen különös állatok laknak, a magyar mesék állatai: Vuk, Gombóc Artúr, Süsü, Vizipók, Bubó doktor és társaik. Van már egy interaktív játszó- és alkotóház, ahol keramikusok tanítják a gyerekeket agyagot formázni, festeni. Lesz itt állatsimogató, igazi madárkórház, ahol a természetben talált, sérült állatokat gyógyítják – a látogató gyerekek nagy örömére.
A Holnemvolt Vár részlegesen 2014 óta működik, s már többen látogatják évente, mint az utóbbi időkben már nemcsak a gazdái, hanem a látogatói által is elhanyagolt szegény Vidámparkot.
A kibővített, gyönyörű budapesti édenkert várhatóan 2020-ra készül el – több lépcsőben. Nagyon fog hasonlítani a bibliaira: benne harmóniában a természet teljes világa – növények, állatok, emberek.
Szále László
Aranytollasok az Állatkertben
