Május 16-án lett volna 90 éves Szalay Zoltán fotóriporter. Ebből az alkalomból kiállítás nyílt a FUGA-ban, a Heti Fortepan pedig hosszú írást szentelt a 2017-ben elhunyt Szalay Zoltán munkásságának, a cikkben közölt nagyszámú fotót Virágvölgyi István válogatta.
Fiatalon minden vágya az volt, hogy hajóskapitány legyen, de osztályidegenként az élet a fotográfia felé terelte – kezdi írását Kéri Gáspár. Volt néptáncos, optikai csiszoló és igazolványkép-készítő, majd hamar megtalálta helyét a portré- és dokumentarista fotográfia területén. Heti- és napilapok riportfotósaként vált a hazai szakma egyik doyenjévé, amit meghatározó oktatói tevékenysége és az általa megálmodott, majd három évtizedig szervezett Magyar Sajtófotó Pályázat és Kiállítás jelentősége napjainkban is bizonyít. Az 1960-as évek óta rendszeresen publikált emblematikus képkockái úgy épülnek be mind a mai napig kollektív történelmi emlékezetünkbe, hogy készítőjük nevét sokan nem is ismerik.
Létezett a budapesti Belgrád rakparton egy impozáns méretű polgári lakás, amely nem pusztán családi tűzfészekként, de a magyar fotográfia intézményesült helyszíneként is működött egészen a közelmúltig. Itt élt Szalay Zoltán és felesége, László Ágnes újságíró, hogy otthonuk hivatkozási pontként váljon a hazai fotós társadalom társasági életének egyik megkerülhetetlen szervezőelemévé. A Belgrád rakpart mint genius loci ugyanakkor Szalay személyes életének is a sarokköve volt, amit felesége egyértelműen a Duna közelségével magyaráz. Az 1935-ben Budapesten született fotográfus ugyanis jóformán a Dunán nőtt fel; élete első legalább öt éve minden tekintetben a folyóhoz kötötte. Mivel édesapja a két világháború között a magyar folyamhajózás kereskedelmi képviseletét látta el az Al-Dunán, ezért a család ugyanúgy élt a romániai Giurgiuban, mint Bécsben, ahonnan végül 1940-ben telepedtek át Budára, a Horthy Miklós – 1945 óta Móricz Zsigmond – körtér környékére. Szalay a budai cisztereknél kezdte tanulmányait, hogy az időközben lezajlott impériumváltás után már nyolcadikosként végezzen többek közt a később festőművészként befutott Lakner László és Szabó Ákos társaságában. Mindez akkor történt, amikor Latinovits Zoltán ugyanitt érettségit tett.
A sok-sok képpel illusztrált cikk folytatása elolvasható a Heti Fortepan oldalán.
Kiemelt kép: Kártyások a Klauzál téren 1966-ban. #137746 Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
