Tisztelt küldöttek, kedves kollégák!
Minden tisztújítás új esély a MÚOSZ és a magyar újságírás számára, ezúttal azonban a tét – és vele a felelősség is – ennél valószínűleg jóval nagyobb. Jövőre a politika kénytelen lesz hozzányúlni a médiaszabályozáshoz, egy esetleges kormányváltás esetén (de már a kétharmad megszűnésekor is) gyökeresen megváltoztatva azt. Hogy milyen feladatok állnak ilyen helyzetben a legnagyobb magyar újságíró-szervezet előtt, arról jelenleg semmilyen gondolkodás nem folyik a MÚOSZ-ban, pedig a következő elnökségi és küldötti ciklusnak ez lesz a legnagyobb kihívása: hogy egyáltalán odahívják-e a MÚOSZ-t ahhoz az asztalhoz, ahol a jövő médiaszabályait alakítják (ha nem, az a teljes eljelentéktelenedéshez vezethet). De kevés szó esik arról is, milyen képet mutat magáról a szervezet a külvilág számára, milyennek látjuk belülről az újságírás helyzetét, az újságírók és a fotósok munkakörülményeit, a bérezést, a női újságírók foglalkoztatásával kapcsolatos problémákat, az újságíróképzést, a szakmai díjak értékét stb.
A tisztújító küldöttgyűlés a maga megszokott koreográfiájával nem alkalmas rá, hogy ott a jelöltek programokat, stratégiákat ütköztessenek. Így a választást rendszerint a pillanatnyi szimpátiák vagy a tagságot az érdemi döntésekből kizáró háttéralkuk döntik el. Pedig a küldötteknek – és a tagoknak is – az elnökség megválasztása előtt tudniuk kellene, hogy ki milyen álláspontot képvisel például
- egy szakmailag megalapozott új médiaszabályozással, médiafinanszírozással, és annak kialakításában a MÚOSZ szerepével,
- a szakma és az újságírók helyzetével és a MÚOSZ-nak a helyzet javításáért megteendő lépéseivel,
- az újságíróigazolvány presztízsével és szolgáltatásaival, utazási ás egyéb kedvezményeivel,
- az újságírók képviseletével és a szakmán belüli szolidaritással
kapcsolatban.
Indokolt-e a jelenlegi sajtóviszonyok között, hogy a MÚOSZ vezetője aktív közéleti újságíró legyen? Indokolt-e, hogy a MÚOSZ minden évben kiadjon egy objektív, szerkesztőségi információkon is alapuló jelentést az újságírás, a sajtófotózás és a magyar nyilvánosság állapotáról? Indokolt-e, hogy érdemi szerepet vállaljunk a szakmában a bérezés és a munkakörülmények javításában, transzparenssé tételében? Indokolt-e, hogy a küldöttek és a tagság számára az elnökség ne egy fekete doboz legyen, ahonnan csak utólag szivárognak ki a döntések? Indokolt-e, hogy a küldöttek, és minden lehetséges esetben a tagok is közvetlenül bekapcsolódhassanak a döntéshozatalba például online szavazások és egy-egy projektre a tagjaik sorából esetileg létrejött bizottságok útján?
Azt gondolom, hogy a küldötteknek nem csak joguk, de a felelős döntés érdekében szükségük is van a válaszokra ahhoz, hogy ne csak négyévenként egyszer, a tisztújítás alkalmával dönthessenek érdemben. Ezért azt kezdeményezem, hogy tartsunk minderről egy jelölti vitát a tisztújítás előtt, lehetőség szerint május 17-én este a székházban az elnökjelöltek részvételével. A vita legyen (legalább) a küldöttek és a tagok számára nyilvános, akár a részvételt, akár az online közvetítést választják – amelynek feltételei adottak –, hogy a tisztújítási döntések valóban azt tükrözhessék, milyen feladatokat látunk magunk előtt (és ne azt, hogy kit milyen pozícióígéretekkel talált meg egy-egy belső lobbicsoport). Egy további témajavaslat: mi az oka vajon, hogy a hagyományainkkal ellentétben ezúttal nem hétvégén, hanem egy munkanapon, annak is a közepén tartjuk a tisztújítást, kizárva az aktív újságírók jelentős részét a részvételből (ami miatt számos megválasztott küldött nem fog tudni részt venni a szavazásban), és miért nem biztosítjuk az online szavazás lehetőségét, aminek a technikai és a jogi feltételeit négy évvel ezelőtt szintén megteremtettük?
Arra, hogy minderről vitázzunk, okunk és lehetőségünk is van. Kérlek, támogassátok a javaslatot, hogy a most következő sorsdöntő időszakban mindannyian egy valóban fajsúlyos, egykori társadalmi rangját visszaszerző és a külvilág számára is komolyan vehető szervezetben dolgozhassunk, a tisztújítás pedig ténylegesen az alternatívákról szólhasson.
Üdvözlettel: Hargitai Miklós (volt elnök, elnökjelölt, megválasztott küldött)
Kocsi Ilona válasza
Először is a tisztújítás időpontjáról: az Elnökség azzal szembesült, hogy a Küldöttgyűléseken nehéz biztosítani a határozatképességet. Úgy tűnt, ennek egyik oka, hogy a hétvégét – konkrétan a szombatot – sokan inkább a családjukkal töltenék. Ezek után megkérdeztük a küldötteket 2023 nyarán, hogy tegyük-e át a küldöttgyűlések időpontját egy hétköznap délutánra. A többség ezt választotta. (47 válaszolóból 26-an a hétköznapot preferálták, 10 küldöttnek mindegy volt, s csak 11-én szerették volna a szombatot megtartani.) 2023 októberétől ezért a küldöttgyűlések csütörtök délutánonként vannak. A mostani tisztújító küldöttgyűlés időpontját februárban meghirdettük, ez az elnökségi határozatok között megjelent. A március 7-én írt elnöki levélben ezt első információként külön is megírtam, de a március 20-i, a tisztújító folyamatot leíró elnöki levélben is szerepelt ez a dátum. Tehát nem ad hoc, váratlan döntésről van szó.
Egyetértek, a küldötteknek, sőt, a MÚOSZ minden tagjának joga van megismerni az elnökjelöltek programját. Ahogy négy éve, most is biztosítjuk ezt a lehetőséget az elnökjelölteknek, a MÚOSZ honlapján megjelentetjük a programokat.
Nekünk, a most leköszönő elnökségnek és elnöknek fontos volt, hogy a MÚOSZ társadalmi tekintélyét erősítsük, valamit visszahozzunk régi fényéből. Ám új megközelítést választottunk: a tagság felé fordultunk, velük törődtünk, nekik akartuk először is bebizonyítani, hogy a MÚOSZ él, létezik, hogy érdemes itt tagként kitartani, vagy éppen visszajönni. Abban bíztunk – s a tények azt bizonyítják, nem alaptalanul –, hogy ezzel meg tudjuk állítani az évek óta tartó lemorzsolódási folyamatot. Megállítottuk! S bárki bármit állít, ez óriási eredmény. A stabil taglétszám, a tagok bizalma teremti meg a társadalmi tekintélyt. Mert mit ér egy olyan szakmai szervezet, amely kifelé bátor, harcos, csak éppen mögüle szép lassan távoznak a tagok?!
Mindezek ellenére tisztában vagyunk azzal, hogy jelenleg a hatalom egyre durvábban sérti meg a sajtószabadságot, korlátozza a sokszínű tájékoztatás jogát, semmibe veszi a nyilvánosságot. Szórja a közpénzt kommunikációra, de csak a hozzá lojális, őt kiszolgáló propagandamédiának szánja, a valódi tájékoztatás szándéka csak papíron, jogszabályokban létezik. Tudjuk, hogy a valódi demokrácia alapja a valódi sajtó, a valódi nyilvánosság. Az, ami éppen visszaszorulóban van Magyarországon – ahogy a MÚOSZ számtalan állásfoglalása erre rámutatott. Tehát itt valóban van mit tennie a MÚOSZ-nak, s az egész szakmának.
Ha valamikor, hát most tényleg nagy szükség van, lesz a szakmai összefogásra, amit már az új elnöknek, az új elnökségnek, új küldöttgyűlésnek kell megszerveznie, irányítania.
… És ami a nyilvános elnökjelölti vitát illeti: én a magam részéről állok elébe.
Kocsi Ilona jelenlegi elnök, elnökjelölt, küldött
