A Lakmusz főszerkesztője, Zöldi Blanka a tényellenőrző portál mai hírlevelében foglalja össze, mi a jelentősége annak, hogy a Meta úgy döntött, megszabadul a tényellenőrzőktől. Ebből idézünk.
Múlt héten váratlan reflektorfénybe kerültek a tényellenőrzéssel foglalkozó újságírók – és ennek most egyáltalán nem örülünk. Történt ugyanis, hogy Mark Zuckerberg, a Meta vezérigazgatója január 6-án kedden hirtelen bejelentette, hogy a cég „megszabadul” a tényellenőrzőktől, ugyanis megszünteti a 2016 óta működő, külső tényellenőrző programját. Ennek a hírnek a dezinformáció terjedése ellen évek óta küzdő szervezetek persze nem örültek, Donald Trump és barátai (akikkel Zuckerberg az elmúlt hónapokban igyekezett egyre jobb viszonyt ápolni) viszont annál inkább.
Ahogy arra nemzetközi és európai tényellenőrző szervezetek rámutattak, Zuckerberg videója, amelyben a cég döntését bejelentette, több ponton is hamis színben tünteti fel nemcsak a tényellőrzést végző szervezeteket, hanem a cég saját, eddig használt tényellenőrző programjának működését is. Korábban a Meta nem fogalmazott meg a programmal kapcsolatban kritikát, sőt büszkén beszélt annak hatékonyságáról. Minderről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
Zuckerberg például azt mondta, hogy a Metának dolgozó tényellenőrző szervezetek gyakran elfogultak voltak, hibásan jelöltek meg tartalmakat, és „cenzúrázták” azokat. Csakhogy ezzel szemben a valóság az, hogy a Facebook saját adatai alapján alig történtek ilyen hibák, ráadásul a tényellenőrök a program működéséből kifolyólag még ha akartak volna, akkor sem tudtak volna senkit cenzúrázni: az általuk megjelölt tartalommal annyi történik, hogy a Facebook egy figyelmeztetést tesz az érintett poszt mellé, az elérésüket az algoritmus csökkenti (de nem törli a posztokat), és tájékoztatja a felhasználókat, hogy a témában született tényellenőrzés, ami cáfolja vagy árnyalja az adott állítást. Ezentúl ezt a gyakorlatot engedi el a Facebook.
Fülöp Zsófia újságíró, a Lakmusz munkatársa a hírlevélben egy decemberi Poynter-cikket ajánl, amely a Meta mostani döntésének fényében különösen aktuálissá vált:
Amikor decemberben olvastam a Poynter Institute-t honlapján megjelent véleménycikket a tényellenőrzés jövőjéről és arról, milyen lehetséges irányokban kellene fejlődnie a tényellenőrző újságírásnak, hogy megfeleljen az új kihívásoknak és elvárásoknak, még nem sejtettem, hogy a Facebook-vezér Zuckerberg január 6-i bejelentése után aktuálisabb lesz ez az olvasmány, mint valaha. A szöveg amellett érvel, hogy nem elég azt hangsúlyozniuk a tényellenőrzőknek, hogy mi ellen dolgoznak (az álhírek, a félrevezető információk terjedése, a dezinformáció ellen), azt is be kell építeniük a munkájukba és meg kell tanulniuk megfelelő módon kommunikálni, hogy miért dolgoznak nap mint nap. Hogy az álhírek leleplezése mellett küldetésünknek tekintjük:
- az emberek pontos, megfelelő és elfogulatlan módon történő tájékoztatását,
- az átláthatóság kikényszerítését, különösen, ha közérdekű információkat és adatokat hallgatnak el intézmények, politikusok, szervezetek a lakosság elől,
- azt, hogy olyan tudást, tapasztalatot és jó gyakorlatot adjunk át az embereknek, amelyeknek a birtokában könnyebben eligazodnak az egyre komplexebb nyilvánosságban, legyen szó a közösségi médiában megjelenő álprofilokról vagy egy politikustól származó hamis adatról.
Időről időre fontos ezt elmondanunk az olvasóknak, és legalább annyira fontos magunkat is emlékeztetnünk erre.
Fotó: Jakub Porzycki / NurPhoto / NurPhoto via AFP
