December 7-én, szombaton délután leleplezték Csurka István bronz mellszobrát Lakiteleken, a Hungarikum Ligetben, a Kölcsey-ház előtti Nemzeti Pantheonban. Erre reagálva írt cikket Trom András az Infovilág hírportálra. Írásának első felét itt is közzétesszük, a teljes szöveg az illusztrációkkal együtt megtalálható az Infovilág oldalán.
A 90 évvel ezelőtt született író, politikus munkásságának megítélése alapvetően megosztja a társadalmat. Hívei olyan váteszként emlegetik, akinek – mint azt a Magyar Nemzet (a kormány félhivatalos lapja) publicistája korábban írta róla – „…látnoki hitelességét az idő igazolja. Ahogy múlnak az évek, egyre jobban. Amit a rendszerváltástól haláláig (2012 – a szerk.) megjósolt, papírra vetett, ma itt van köröttünk, kevés kivétellel hajszálpontosan. (…) Már az Antall-korszak elején, mikor az SZDSZ még sikerrel hazudta magát antikommunistának, ő pontosan látta, az csak máz. Hatalom-átmentés zajlik, agysorvasztás liberális köntösben. (…) Sorosba is belelátott. Látta a Disznófejű Nagyúr mancsait, amint nyúl a magyar öntudatért.”
A hozsannázó nacionalista, ellenségképben gondolkodó cikkíró példaadóként idézi Csurka „Ébresztő, magyarság” című 1990. január 14-i rádiójegyzetét – ami a rendszerváltás után megjelenő antiszemitizmus beköszöntő harsonaszólama volt. Üdvözli és visszhangozza a Csurka-jegyzet legnagyobb botrányt keltett sorait: „… amíg egy törpe kisebbség el tudja hitetni az egész társadalommal, hogy csak az ő igazsága az igazság, és minden, ami az ő körén kívülről jön, elvetendő (…), addig nincs kilátás arra, hogy a magyarság nagy népi tömegei jól érezzék magukat a saját hazájukban. Ébresztő, magyarság! Megint félrevezetnek! Elmúlt az őszirózsás forradalom, ez már a Kun Bélák időszaka, még akkor is, ha Lenint szidják az új Lenin-fiúk.”
A társadalom másik rétege, hordozva az elmúlt 90 év borzalmainak fizikai és lelki sebeit, döbbenten és kétségbeesve látja, hogy a múlt század 30-as éveiben elkezdődött, az eddigi legtöbb emberáldozatot követelő világégéshez és 6 millió zsidó elpusztításához vezető európai folyamat kísértetiesen hasonlított a mai fejleményekhez. Ezért meggyőződéssel osztja Gadó Jánosnak a Szombat című folyóiratban megjelent véleményét, ami szerint „Csurka István az 1989 utáni magyarországi antiszemitizmus vezéralakja volt, lapjában, a Magyar Fórumban hétről hétre lankadatlan szorgalommal interpretálta az előző hét történéseit a zsidó világ-összeesküvést leleplező nemzetmentő szemszögéből. Egyetlen ember sem tett annyit a magyarországi antiszemitizmus 1989 utáni újraélesztéséért, mint ő. Kétségkívül nem konjunktúralovag volt, őszintén, véresen komolyan vette a zsidó összeesküvést, minden szavából hitbéli meggyőződés sugárzott.”
Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója szerint azonban „az egész antiszemita bélyeg és ez az egész dolog, ami Csurkával szemben megfogalmazódott, azért alakult ki, mert Magyarországon részben a Rákosi-rendszer, részben a Kádár-rendszer alatt, és ez a mai napig tart egyébként, a zsidó szót nem lehet kiejteni, és ez tabusítva van, és ő ezt a tabut megtörte”.
Csakhogy, amint arra Bolgár György a Népszavában rámutat: „…a tény az, hogy Csurkát nem azért minősítették antiszemitának, mert leírta és kimondta, hogy ’zsidó’, hanem azért, amit a szó elé és utána írt, azon az alapon szidva, kritizálva, gyűlölve embereket és gondolatokat, pártokat, országokat, hogy van valamilyen mindenkit fenyegető világméretű zsidó összeesküvés és zsidó háttérhatalom.” Ha ez nem antiszemitizmus, akkor vajon mi számít annak? – teszi fel a költői kérdést Bolgár, joggal.
Mindazonáltal, nem csupán újságírói csörtékről van szó. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz), a legnagyobb magyar zsidó szervezet rendre figyelmeztet az Európa több nagyvárosában bekövetkezett zsidóellenes zavargások kapcsán: történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk. Megtörtént az eddig elképzelhetetlen: újra sorozatos zsidóellenes megmozdulások zajlanak Nyugat-Európában, zsidó embereket és közösségeket ismét közvetlen életveszély fenyeget. Ezek az események élesen rávilágítanak a korábban szilárdnak hitt biztonság törékenységére.
Magyarország a zavargásokat és tüntetéseket illetően kivétel, jelenleg a magyarországi zsidóság biztonságban van. Ám az olyan lépés, mint a Csurka szobor avatása nálunk is veszélyes fejlemény. A Mazsihisz éppen ezért állásfoglalást tett közzé, melyben emlékeztet: „A szoborállítással egy olyan ember életműve előtt tisztelegnek, akivel a magyar parlamenti pártok az antiszemita megnyilvánulásai miatt nem vállaltak közösséget.”
„Csurka Istvánnal egy olyan személy kultuszát alapozná meg a kezdeményező, akinek a munkásságát határozott és számtalanszor bírált antiszemitizmus jellemzi, amit a magyar zsidóság nem felejt, és amit minden tisztességes magyar állampolgár, felekezeti hovatartozásától függetlenül, elutasít. Ráadásul ma, amikor a vészkorszak óta a legnagyobb antiszemita és Izrael-ellenes hullám söpör végig Európán, a szélsőjobboldali MIÉP-et megalapító Csurka István szobrának felavatása még inkább felbátoríthatja azokat, akik a zsidóság és a Zsidó Állam ellen uszítanak” – figyelmeztet az állásfoglalás, amely így folytatódik: „Mindezeket figyelembe véve a Mazsihisz általános érvényű álláspontja, hogy a teljes életművet tekintve a Csurka-szobornak nincs helye a lakiteleki Nemzeti Pantheonban, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós mellett.”
