Csak most jutott el hozzánk a hír, hogy 2024. november 12-én meghalt Tardos Júlia (Julianna) újságíró. „Juli a legrokonszenvesebb, legkedvesebb, legtehetségesebb kollégáink egyike volt” – írta a gyászhírre reagálva Facebook-kommentjében pályatársa, Kulcsár István. Tardos Júlia hamvasztás utáni búcsúztatása 2025. január 22-én 10:30-kor lesz a Fiumei úti Sírkert ravatalozójában.
Tardos Júlia 1946. június 18-án született Budapesten.
A Magyar Rádió Krónika rovatánál riporter, majd a Krónika műsorok szerkesztője volt. Tudósítóként a belpolitikai események mellett csaknem másfél évtizedig rendszeresen tudósított Romániából, emellett Mexikótól Kínáig sok hazai vonatkozású politikai, gazdasági illetve kulturális eseményről. 14 éven át a Kossuth Rádió reggeli műsorának szerkesztő-műsorvezetőjeként ébresztette az országot.
A Magyar Televízió Híradójánál szerkesztőségvezetőként a „riporterek főnöke” volt, emellett egyéni tudósítói munkáját a korábbi profillal folytatta. Később a Falu TV keretében elsőként készített sorozatot az Európai Unióról, az uniós belépéssel a magyar mezőgazdaságra váró helyzetről. A tévésorozatra alapozva rovatot gondozott a Magyar Mezőgazdaság című szaklapban, amelynek állandó külső munkatársaként több mint ezer szakcikket publikált.
Kommunikációs tanácsadóként Faluvégi Lajos felkérésére az Országos Tervhivatal elnökének titkárságán dolgozott, kialakítva a sajtó és az addig zárt hivatal rendszeres kapcsolatát. A későbbiekben az itt megszerzett tapasztalatok alapján rendszeresen felkérték nagyvállalatok tanácsadójának. Ezt a tevékenységet azóta is – saját céget alapítva – folytatja, a cég megbízói között kiemelten nagy hazai tulajdonú vállalkozások is szerepelnek.
A kilencvenes évek derekán a Magyar Szocialista Párt szóvivőjeként és sajtófőnökeként dolgozott, majd a Magyar Televízió Kuratóriumának elnökségi tagja volt.
Részt vett a Marton Frigyes alapította Rádió11 (az első magyar magánrádió) kiépítésében, a Rádió Bridge hírszolgálatának megszervezője volt, folyamatosan oktatott a Komlósi Oktatási Stúdióban (KOS), különböző kommunikációs tréningeken tanított, főként válságkommunikációt.
Amikor 1996-ban az MSZP szóvivőjeként meginterjúvolták az Esti Hírlapban, többek között ezt mondta magáról: Jó néhány évet kihagytam a politikából, mégsem felejtettem el. Átképeztem magam agrárújságírónak, különösen az EU-ügyek érdekelnek. Dolgoztam a Rádió Bridge-ben, ahol a független hírszolgáltatást próbáltuk megvalósítani, de foglalkoztunk biztonságpolitikai témákkal is. Emellett „ügyeket”, cégeket segítettem, hogy sajtónyilvánossághoz jussanak. Tapasztalhattam, hogy a szakmailag tisztességes gazdasági, politikai témákra mindig vannak vevők. Még volt — van is — egy nagy „kalandom”. A Dunaferr média-tanácsadója vagyok 1992-től. Fantasztikus dolog volt megismerni egy olyan vállalatcsoportot, ahol meg tudták mutatni, hogy van jövőjük. S ez a jövő nem egyszerűen a túlélés, hanem ma már nyereségesen dolgoznak. Nem ismerik a munkanélküliséget, a reálbérek csökkenését. Horváth István vezérigazgató felkérése a munkára azt is jelentette, hogy része lehettem bizonyos fokig ennek a talpraállásnak. Rengeteget jelent számomra, hogy együtt lehetek az emberekkel munkásgyűléseken, május elsejéken, azokkal, akik „csak” dolgoztak, és nem engedték, hogy a politika kárt tegyen bennük.
