Vitaindító posztot tett közzé Facebook-oldalán Péterfy Gergely író. Két nap alatt, november 21-én estig már 113 hozzászólás gyűlt össze a bejegyzés alatt, amelynek szövegét az alábbiakban közöljük.
Úgy tűnik, csakugyan átléptünk egy korszakhatárt: mostantól a „hangfelvételek” és a „videók” nem bizonyítanak semmit. Vagy ha bizonyítanának is, az emberben mindig ott motoszkál a gyanú, hogy mi van, ha a cucc mégis hamisítvány. De akkor mi marad a személyes jelenléten, a személyes tapasztalaton, az itt-és-moston és az állandó, de sosem 100%-os factchecken kívül? Talán csak megbízható barátaink, kedvenc újságíróink, bloggereink beszámolója.
Épp úgy, mint az ős-, ó-, közép- és kora újkorban. Hírnök jő, s pihegve szól. Engem megrettent és megráz, hogy a történelem épp akkor kanyarodik vissza a kezdetekhez, és az emberiség épp akkor veszíti el a technikai fejlődésből és digitalizációból szerzett evolúciós előny egyik legfontosabb vívmányát – az információ szabad áramlását –, amikor a legnagyobb szüksége volna rá.
Megint csak az emberi közelség és bizalom, és az ezt működtető, inkább ösztöni, animális, mint intellektuálisan megalapozott vonzalmak fogják meghatározni, mit tekintünk hiteles információnak, nem pedig az információ maga.
Lehetséges, hogy végül ebből is nyerünk, talán visszakap az emberiség valamit az elvesztett közösségekből, és a robotok és hivatásos hírhamisítók által szennyel elárasztott internetnek csak olyan apró zugai maradnak meg hitelesnek a személyes és ezerféle módon igazolt hírcsatornák mellett, mint mondjuk a digitális könyvtárak és archívumok. Szerintetek…?
