A „konkurencia” óriási. Bor, gomba, fürj és selyem. A Gyógyvizek Völgyében jártak a turisztikával foglalkozó újságírók. Az előkészítést, a program összeállítását – Jean-Luc Godard után szabadon, szó szerint a kifulladásig – ketten szervezték, extra plusz minőségben! Czvack Marianna, a Turisztikai Desztinációs Menedzsment Egyesület elnöke, és Farkasné Uzelman Szilvia menedzser.
A „csillagváros-közeli” völgy 3 települést foglal magába: Egerszalókot, Demjént és Egerszólátot. Ezúttal az előbbi kettő „-valói” képezték a programot: enni-, inni-, látni- és megismernivalók.
Aki még nem látta a riolittufába vágott barlanglakásokat, annak okvetlenül meg kell ismernie e helytörténeti, építészeti emlékeket, melyekben még az 1960-as években is laktak. Ma olyan kiállítóhely, ahol a berendezett lakóhelyiség mellett kézműves- és kovácsműhely látható, valamint egy 3D mozi, ahol az ősi múlt tárul a néző szeme elé. A recepció üzletként is funkcionál, a környék kistermelőinek termékeit kínálja: lekvárt, szörpöt, mézféléket, pálinkát, olajat, s ki tudja még mi mindent. A Sáfránykertben egy – jó értelemben vett! – megszállott olyan fűszerkertet hozott létre, amitől a gasztronómiában jártas kollégák alig akartak megválni. A bodza-, menta- és citromfűszörpök, no meg kissé „erősebb” változatuk, igencsak marasztaló hatásúak.
A Subás Tojás olyan helyi fürjtenyészet, ahol a marinált, a piemonti pácban érlelt, a tárkonyos, a vörösborecetes vagy céklás ecetes termék „ajánlott”. Mindamellett a szakértő tulajdonoshoz biztosan „beutalnám” azokat az orvosokat, akik még nem ismerték fel, hogy ezek természetes gyógymódként is alkalmazhatók a cukorbetegségben szenvedők vagy magas vérnyomással, szív- és érrendszeri problémákkal küzdők számára.
Egerszalók további „híressége” az Angyalosház, ahol Pintér Beáta selyemfestő várja a kézügyességgel nem rendelkező látogatókat is. Azonkívül, hogy aludni is lehet a házban, az érdeklődők megtanulhatják tőle a „szakmát”, s elkészíthetik a számukra kedves színekkel, önmaguk által kitalált motívumokkal díszített sáljaikat, s persze viselhetik is a következő „báli szezonban”. (E sorok írója – rajzkészsége nem lévén – a biztatás ellenére sem merte megpróbálni az „alkotást”. Igaz, nem is visel selyemsálat.)
És akkor a VÍZ. Mindkét település kitűnő hőforrásokkal rendelkezik. Az ősidőkben azért járt Egerszalókra a vendég, mert hallott arról, milyen jó a sódomb tövében kialakított kis medencében, vagy annak „lefolyásában” lubickolni. (Arról nem volt tudomása, hogy a sódomb „íze” tökéletesen semleges, hiszen az 1961-ben fúrt kút hévízforrása alakította ki.) Aztán később – 2007-ben – a nem olcsón látogatható medencék körül sertepertélt, mígnem megépült a gyógyszálloda is. A Saliris mellett a múltat idéző Nosztalgia Fürdő, valamint az állandóan változó sódomb (valójában mésztufa kúp) emlékeztet a régi szép időkre.
Ahhoz persze, hogy a kb. 2000 lakosú településen ugyanennyi vendég is ott éjszakázzon, kellettek további lehetőségek. Így aztán gombamódra nőttek ki a további kisebb-nagyobb szállodák, de a magánszálláshelyek száma sem csekély. A Villa Bércben például nemcsak aludni, jókat enni lehet, de beszélgethet az érdeklődő egy „tűzbenébredővel”, aki több ezer – elsősorban egészségügyi – szakembernek szervezett már képzést. Lehet, hogy a MÚOSZ-ba is meghívjuk egy alkalommal?
Egerszalók „tömegközlekedése” egy óránként induló Tücsökbusz. A kifejezetten turisztikai célú járat jól segíti a fürdőzőket és – az egyébként eléggé hosszú – falu másik végére igyekvőket.
Ugorjunk át azonban a szomszédba is. Demjénben a Piramis Fürdő és Pihenőpark vár kicsikre és nagyokra. Az egyik piramis egy fürdőház, a szállás 12 minden igényt kielégítő, mesebeli apartmanban, a „gombaházakban” található, de a kulináris élvezeteket sem kell nélkülözni.
A hatalmas Egri Korona Borház, valamint a hozzá tartozó termáltó ugyancsak többcélú. A tavak, az élménymedencék, a fürdőház és a szálláshely mellett itt már egy – nevéből adódó – másfajta „nevezetességgel” is találkozunk. (Aki nem találja ki, hogy Eger vonzáskörzetében mire gondolok…)
Visszatérve Egerszalókra, a jelentős nemzetközi hírnevet szerzett (rengeteg díj) St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet, valamint a szomszédságban található Trófea étterem fontos célhely. Utóbbi jelenleg péntektől vasárnapig tart nyitva, és kitűnő magyaros ételekkel – csülkös pacal, pincepörkölt, többféle leves stb. –, a fővárosi névrokonhoz hasonló feltételekkel, csak éppen feleáron várja vendégeit. Nem árt előre asztalt foglalni!
Még belefért a programba egy villámlátogatás a demjéni gombakombinátba. A szép számú vendégmunkást látva nem esett jól a megállapítás, hogy a hasonló munkát végző hazai munkaerő teljesítménye hozzájuk képest 10%-os.
Bár a study tour megelőzte az önkormányzati választásokat, mindkét település vezetője fontosnak tartotta, hogy találkozzunk az újságírókkal. Egerszalók polgármestere a fia nevét (Dávid) viselő borházban büszkélkedett azzal, hogy a falu lakói semmilyen adót nem fizetnek. A vendéglátásból befolyt idegenforgalmi bevétel, korrekt, egymás kölcsönös tiszteletén, megbecsülésén alapuló kapcsolatot és „nem panaszkodhatunk” életet biztosít a településnek. Demjén elöljárója elénk tárta büszkeségét, amely egy olyan mászófal, amelyen kezdők és profik egyaránt próbára tehetik tudásukat. Június végén itt lesz az első országos Via Ferrrata találkozó/verseny. Hétköznapokon bárkit fogadnak, felszerelést biztosítva, s akinek kedve van, próbálkozhat (saját felelősségére!) a különböző nehézségű pályákon. A kezdőknek gyakorlott oktatók a „mászótársaik”.
Két nap „zsúfolt” tapasztalatszerzése alapján azért még mindig úgy gondolom, hogy Eger vonzáskörzetében, a Gyógyvizek Völgyében igaz, amit a címben megfogalmaztam.
HáJá
