Nem tudom, hogy az ifjú ara elkészítette-e 74 éves férjének a palacsintát, de az biztos, hogy a róla – Bella – elnevezett étterem ismeri és kínálja, sőt… Június 7-én rekordra készülnek Komáromban, s anélkül, hogy részleteket árulnék el, annyit mindenképpen tudni kell, érdemes lesz ezen a napon „Jókai palacsinta”-nézőbe menni a határvárosba.
A Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztály tagjai azért látogattak mintegy másfél év után ismételten a „kétország városá”-ba, hogy megismerjék az újdonságokat, s jó szívvel ajánlják azoknak, akik kiruccannának valami értelmes célért olykor-olykor.
A Római Birodalom katonavárosát – a ma közigazgatásilag Komáromhoz tartozó Szőny és Monostor területén – 1992-ben kezdték feltárni, s éppen egy éve nyílt meg a Brigetio Öröksége Látogatóközpont. Az elmúlt év végéig a belépőt váltó érdeklődők száma meghaladta a 10 ezer főt.
Az állandó régészeti kiállítás interaktív formában mutatja be a feltáró munka eredményeit. Díszsisak, ékszerek, az uralkodó császár törvénytáblájának fennmaradt példánya vagy Ovidius egyetlen ismert ókori ábrázolása – mind-mind olyan érték, amit csak itt fedezhetünk fel.
Bátran járkálunk azon az üveglapon, amely alatt a polgárváros lakóházait díszítő fal- és mennyezetfestmények láthatók. De megtekinthetjük Iuppiter Dolichenus szír hadisten templomának leletanyagát vagy az ókori temetők csontvázmaradványait is. (A leletanyagoknak csak egy válogatott része tárul a látogatók elé, az összes – természetesen – nem férne el a rendelkezésre álló helyen. Így azokat a Klapka György Múzeum raktáraiban tárolják.)
A Látogatóközpontban időszaki kiállítások váltják egymást, mint például jelenleg a Pribéri Jankovich István (1920-2002) építész, író, festő, filozófus és önmagát több sportágban (vitorlázás, vívás, repülés) is kipróbáló sportember életét bemutató tárlat, amelyet az elhunyt kívánságára ajándékozott Komáromnak a család.
Időszakinak indult, aztán – szakmai kívánalomra – állandóvá lett a város leginkább a 20. század első felére datálható történelmének bemutatása. Így például Dr. Alapy Gáspár Károly polgármester (1928-tól 1944. augusztus 31-ig), Klebelsberg Kunó, a Térfy család és Zsolt Béla „emlékezete”, vagy az első világháborús relikviák.
A Komáromi Napokat minden évben április végén tartják. Idén az egyik fő attrakció, hogy megnyitja kapuit a részben felújított Igmándi erőd, és benne a római kőtár. Az Aranycsapat sztárjátékosáról elnevezett városi sporttelepen a 70 éve volt 7:1-es magyar–angolra nosztalgiáznak, de lesz történész konferencia, tengerész megemlékezés és koszorúzás is. A 20 éves Magyar Lovas Színház idén a János vitézt mutatja be. A daljáték jelentősen eltér majd a megszokottól, bár a történet természetesen az „eredeti”, de itt a lovaké a főszerep, s így az egyidejűleg mintegy 600 néző a látványosságban biztos lehet.
A Monostori erőd – a ronda időre is tekintettel – ezúttal „csak” a Kenyérmúzeum bemutatásával, a hadtörténeti kiállítással és az Ágyúterem megtekintésével szerepelt a programban, de az utóbbi „hanghatását” messze onnan is élvezhette a „hallgatóság”.
Ha már a gasztronómiával kezdtük, fejezzük is be azzal. Ha valaki a ZAX szót hallja, ezután mindig egy olyan csokoládéra gondoljon – lehet az bonbon, praliné, táblás, mogyorós, mandulás, karamellizált, vagy „ezerféle” gyümölcsös –, amely méltán híres, s négyéves múlttal a háta mögött jelentős nemzetközi díjakat tudhat magáénak.
HáJá